Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Annácskát elég sokszor tettem félre és vettem elő újra, szóval összesen már több hónapja olvasgatom, és mindig újra megtetszik, mikor előveszem, úgy, hogy nem is értem, miért tettem félre, aztán megint újra félreteszem.

Szeretem én az orosz írókat, meg a könyveiket is, de ez valahogy túl lassú volt nekem, vagy nem tudom, kinőttem abból a korból, amikor ezt őszintén élvezni tudtam, vagy nem épp a megfelelő élethelyzetben olvastam, nem tudom, de mindenesetre vontatott volt, és nyilván ezért tettem félre. Tele van egyébként jó meglátásokkal, kedves idézetekkel, maga a történet meg nagyon is oroszos, földműveléssel, zemsztvoval, szerelemmel, megcsalással, és az elmaradhatatlan lelkiválságolással, annak mérlegelésével, mi a helyes, és mi nem. Igazán az utolsó két rész tetszett meg, akkor valahogy felgyorsult, és érdekes volt végre jobban belelátni abba, mi is megy végbe Annában.

Ettől többet sajnos nemigen tudok róla írni, hacsak azt nem, hogy Levin volt a kedvenc szereplőm. No meg hogy megnéztem, és annyira fura, hogy maga Anna a 86. oldalon kerül elő először személyesen.

Végezetül meg álljon itt egy idézet, amivel nagyon egyetértek.

“- Elfelejti, hogy az idő pénz – mondta az ezredes.
– Már amelyik idő! némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.”

Advertisements

Leave a comment

Filed under klasszikus, orosz

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s