Szilvási Lajos: Egymás szemében

Ezt a könyvet a Könyvhéten kaptam a molytól receptre. Igaz, nem voltam ott, mert Északon tüsténkedtem, de a barátnőm hozott nekem is egy receptet. Amint megkaptam, megnéztem, hogy mi az, és eléggé érdekelni kezdett, úgyhogy rögtön meg is néztem az antikvarium.hu-n, és lőn, ott volt, megrendeltem, megkaptam, aztán most elhoztam magammal Északra megint.

Elég gyorsan olvastam, magával ragadott, szeretek tinikről olvasni, meg filmeket nézni, nem tudom, miért, talán meg vagyok rekedve az iskolában, ezért is lettem tanár (ráadásul olyan, aki sokkal inkább érzi magát diáknak, mint tanárnak, erről le kéne szokni).

Szóval két 17 éves, Tamara és Attila naplót írnak, mert valahogy csak az van nekik igaz társaságnak, különböző okokból eléggé magányosak. De végül egymásra találnak, és így párhuzamosan olvashatjuk minden nap krónikáját két nézőpontból. Mondjuk kicsit jobban vártam, hogy ugyanarról hallhatok két oldalról, de általában mindenki csak a magáét mondta, és ami közös volt, az nem volt annyira kétoldalas.

A vége meg begyorsult, mint valami szappanopera, ahol 1345 részen keresztül nyávognak, és az utolsó két részben minden kiderül, minden a helyére kerül.

No, most nem akarom én leírni, tetszett a könyv, és hatott rám, és talán nem spoilerezek, ha annyit elmondok, hogy épp ellenkezőleg, nem a helyére kerül minden, hanem kizökkennek a dolgok a végéről. Kicsit lezáratlan a vége, de talán éppen ettől szép.

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under ifjúsági, magyar

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s