Agatha Christie: Paddington 16.50

Néha ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy Christie-t olvassak, és most is, mikor bóklásztam a barátnőmmel a könyvtárban, amit északi távollétem alatt átrendeztek, kérdeztem, hol vannak az Agathák, aszonta, annak külön szekciója van, majd odarángatott, és azt mondta, “íme”. Körülbelül 5 kötet árválkodott a szekcióban, abból is 3 ez a könyv volt, még mondta is, hogy vegyem ki ezt a népszerűt, ha már mindenki itthagyta, és mert vonatsín volt a borítón és virágok, ki is vettem, meg csakazértisbiztosjó. És tényleg.

Kezdjük azzal, hogy az első hölgy, akivel találkozunk, a Mrs McGillicuddy névre hallgató hölgy, hát micsoda név ez, Istenem, ha elém állna egy Rezeda Kázmér és egy Mr McGillicuddy, hogy megkérnék a kezem, én nem tudom, kinek mondanék igent. Na mindegy, a lényeg az, hogy az öreglány vonatozik haza Londonból a karácsonyi bevásárlás után, mikor is a pályán a mellettük haladó vonatban épp meggyilkolnak valakit. Rohan is a barátnőjéhez, aki, surprise, surprise, Miss Marple, és persze ő nem bír magával, elkezdi felgöngyölíteni a szálakat, amik egy régi nagy angol család régi nagy házába vezetnek. Egyedül persze nem bírja már, úgyhogy megkéri Miss Eyelesbarrow-t (ez is micsoda név), hogy segítsen. Segít is.

Na de természetesen megint nem az lett a vége, mint amit kitaláltam.

Advertisements

Leave a comment

Filed under angol, krimi

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s