Kertész Erzsébet: Négylevelű lóhere

Sokat olvastam Kertész Erzsébettől, ez valahogy kimaradt, és még a létezéséről se tudtam igazán. (najó, most megnéztem a bibliográfiáját, és van sok más, amiről nem tudok/tam.)

A Máté családban négy lány van és egy fiú. Apjuk, az elkötelezett tanár, aki imádja a hivatását, szeretné, ha minden gyermeke a nyomdokaiba lépne. Ám kívánsága hiábavaló: Zsuzsa kertészetet nyit, Anniból könyvtáros lesz, Éva textilmintákban éli ki kreativitását, Péter még akár tanár is lehet, mert imádja a latint, és Horatius szobrot akar állíttatni az iskolában, és Ági…nos Ágit még minden érdekli. (Leontin néni is szomorú, mert ő vissza akarja kutatni a családfát a nagy királyokig, tudja, hogy visszanyúlik odáig, de neki nincs ideje, és nem igaz, hogy egyik gyerek se akar ilyesmit tanulni, és elvégezni helyette a munkát).

Egyszer azonban Máté apukát amerikai előadóturnéra hívják, és viszi anyukát is, mert több, mint fél évre megy, és mégse lehetnek meg annyi időre egymás nélkül. A lányok vállalják a háztartást, és viszik is rendületlenül, kisebb-nagyobb kalandokon keresztül. Ezeket a kalandokat Ági mind leírja egy naplóban, hogy aztán majd odaadja anyukának, ha hazajön.

Egyszerű kis regényke, annyira nem is különös, de aranyos.

Advertisements

Leave a comment

Filed under ifjúsági, lányregény, magyar

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s