Sylvia Plath: Üvegbura

Sylvia Plath-szel különös a kapcsolatom. Az egész hetedikben kezdődött, amikor egy nagyon fura novellát kellett elemezni tőle. Gimi eleje (hatosztályos), és ez nekem nagyon nem akart sikerülni, és akkor úgy döntöttem, nem szeretem Sylviát. (Érdekes volna előkeresni a novellát, most mit szólok hozzá).Bár egyetem alatt gyakran előjött a neve, továbbra sem engedtem fel irányába, pláne, mikor megtudtam, hogy képes volt úgy megölni magát, hogy sütőbe dugta a fejét, miközben a család otthon. Hát jójó, nyilván kreatív az ötlet, nade akkoris. Ellenben erről a könyvről sok jót hallottam, a főhőst meg úgy hívják, mint engem, és ezeknek én mindig annyira örülök, úgyhogy gondoltam, let’s try.

És jó volt. Kicsit nyomott, de nembaj, úgyis illett az időjáráshoz meg a hangulatomhoz. Én se voltam mostanában a helyzet magaslatán, így megértettem Esthert, akit nem értett meg senki, aki megőrül, aztán majdnem megöli magát, végül viszont minden kezd jóra fordulni.

Látod Sylvia, te is várhattál volna.

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, önéletrajzi

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s