Isaac Asimov: Alapítvány

Nemjó nekem mostanában sorozatba belefogni, mert mindig az a vége, hogy úgyse olvasom végig.

De nem tudom, az előbb a Lukjanyenko, most meg ez. Erről is csupa jót hallottam, itt tartogattam mióta, és hatalmas kedvvel vetettem bele magam, erre nemtom mi lelt, de valahogy úgy nem. Az eleje még ennek is tetszett, de aztán ez az 50 oldalanként sok-sok évet ugrálunk előre, és oké, hogy itt is minden kihat mindenre, de valahogy nehéz volt követni megint (vagy az én agyam nem működik rendesen). Vagy nem is az, hogy nehéz követni, hanem egy-egy történetnek túl kevés helyet-teret szentelt Izsák bátyánk, valahogy úgy elsikkadt minden a sok nagy összefüggésben.

Adott ugye a távoli jövő, a pszichohistorikusok, mindenféle elhunyt emberek jövőre vonatkozó meglátásai, katasztrófák, túlélésük. Érdekes ötlet, hogy matematikailag kiszámolható, hogy az emberiség hol fogja elrontani, igen, ezt elfogadom, és biztos, hogy valamikor folytatni is fogom a sorozatot, de nem azonnal. Olyan scifi-olvashatnékom van, de valahogy nem jön össze.

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, scifi

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s