Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai trilógia

Én ezeket a könyveket már olvastam egyszer régen, de valahogy mesevilágba vágytam, ráadásul pont ebbe, úgyhogy belefogtam újra.

Az első, az Északi fény bevezető a kalandokba. Angliában vagyunk, hogy mikor, azt nem lehet pontosan tudni, de annyira nem is fontos. Egy olyan világ ez, ahol mindenkinek daimónja van, ami első látásra háziállatnak tűnik, de valójában a lélek maga, vagy legalábbis egy része. A főhősünk, Lyra, 12 éves, az egyik oxfordi kollégiumban lakik. Egyszer kihallgatja nagybátyját, ahogy a Porról beszél, ami tulajdonképp majd a központi szerepet játssza a könyvekben (innen is a trilógia címe).

Közben pedig gyermekrablók tevékenykednek a városban, akik szörnyű kísérletezésre használják fel áldozataikat. Lyra ebbe csöppen bele, aztán menekülni kezd, mert kiderül, hogy ő a kiválasztott, sorsok múlnak majd rajta, és mindenki tud erről, az emberek, a boszorkányok, a páncélos medvék.

Bár ahogy olvastam, felsejlettek a részletek, mégis annyi újat tudott nyújtani így is, újraolvasva. A legjobb pedig az volt, hogy minden tele volt skandináv nevekkel, csak első olvasáskor erre még nem is tudtam felfigyelni, mert semmi közöm nem volt a skandinávokhoz.

A titokzatos kést majdnem egy hónappal később olvastam (január elején, az előzőt december közepén), és meglepően gyorsan végeztem vele, bár annyira nem hosszú. Az elején kicsit megijedtem mondjuk: bár már olvastam a könyvet régebben, nem emlékeztem semmire, arra se, hogy Lyra egy bugyuta bunkó lett hirtelen, és mindenre az a válasza, hogy “nemtom”. De aztán szerencsére visszaváltott normális Lyrává. Itt is egy tárgy áll a dolgok középpontjában, a – mily meglepő – titokzatos kés. Ez a kés mindent átvág, még kaput is lehet vele nyitni a szomszédos világokba. A kés Lyra új barátjának, Willnek a felelőssége lesz, együtt kalandoznak tovább, először, hogy megtalálják Will apját, aztán hogy lassan állást foglaljanak a készülődő háborúban, melyben az összes világ összes élőlénye részt fog venni…

Barominagy cliffhangerrel végződik, de most mégse rögtön a harmadikkal folytatom az olvasást.

Nos, eltelt azóta egy fél év (fél év?! tejóég), de végre-valahára befejeztem az újraolvasást, valahogy sose volt hozzá kedvem. Az utolsó rész, A borostyán látcső ráadásul nem is kötött le annyira, mint az előző kettő. Kicsit bő lére volt eresztve, főleg az eleje, untam néha, és le-le tettem. Aztán a második felében beindultak az események, megtudtuk, miért száll el a Por, érdekes álláspontot kaptunk az egyházzal kapcsolatban is.

Úgy egészében nagyon jó kis trilógia, és valamiért az az érzésem, talán nem kapja/kapta meg a megfelelő figyelmet. Mindenki csak Harry Potter, Gyűrűk ura, esetleg Narnia, de erről olyan kevés szó esik.

Oké, ennek nincs filmváltozata, illetve van, de csak az első könyvnek, az meg magában hülyeség. Én nem láttam, de azt állította, aki igen, hogy eléggé vacadék lett, nem tudom. Pedig annyi potenciál van benne, olyan fantasztikus filmet lehetne belőle csinálni.

De olvasni meg aztán végképp mindenképp érdemes!

Advertisements

Leave a comment

Filed under angol, fantasy, ifjúsági

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s