David Baldacci: The Christmas Train

Karácsonyvárás! Egyrészt molyos kihívás is, másrészt ezt a könyvet már tavaly karácsony előtt beszereztem, aztán azóta se lett belőle semmi. Nade most. Pláne, hogy kezd eltölteni a tél- és karácsonyvárás. Ez olyankor tör rám, mikor hideg van, és a fűtésszag elönti a kerületet, amitől gyerekkorhangulatom lesz, mert a fűtésszag mindig a téli szánkózásokat juttatja eszembe. Meg mikor Apa szánkóval jött értem iskolába, az micsoda móka volt! 🙂

Aztán, a napi vonatozásaimhoz nem is választhattam volna jobb könyvet, mint ezt. Bár úgy tudom, Baldacci elsősorban thrillereket ír (javítsatok ki, ha tévednék), tehát ez a könyve ez kakukktojás.Először is érdeklődve ismerkedtem az amerikai vonatokkal, rájuk is kerestem, szépek.

Itt van például a Capitol Limited, ami a Washington D.C. – Chicago útvonalat teszi meg, ez az út a könyv első része, a másik pedig a Southwest Chief, Chicagoból LA-be tart. Ezen a vonaton mindenféle-fajta ember összegyűlik, és hát épp hazafelé tartanak karácsonyra. Nagyon sokat hangsúlyozzák, hogy a vonat egy különleges hely, micsoda emberi kapcsolatok alakulnak ki. Persze ez nem az én szokásos Ferihegy-Nyugati-Ferihegy vonatozásaimra vonatkozik, nyilván. Itt igen kevés az interakció. Ámde egy ilyen soknapos, emeletes-alvós vonaton minden megtörténhet, és történik is. Van itt kérem bűneset, meg esküvő, fiúkórus, hegyek-völgyek, tél, karácsony, amerikai filmrendező. De hát csak nem számolok be az egész sztoriról. A lényeg, hogy a vonat zakatol – már amikor – és két főhősünk, Tom és Eleanor úgy tűnik, karácsony jóvoltából kap még egy esélyt.

Véletlenek. Karácsony. Hó. Vonat. Mondjuk nem az a tipikus karácsonyi történet. A végén azért már látszott, hogy nem ez a fajta könyv az alapműfaja Baldacci bácsinak. De élvezetes, mert nagyon kellemes humorral van megírva, meg jó volt a sok zaka-takában azt képzelni hajnalban, hogy tulajdonképpen én is épp az Államokon át vonatozom. (Megnéztem amúgy. “Viszonylag” megfizethető a jegy. Nadecsak odáig kell eljutni… imádom a vonatokat, én a Transz-szibériai Expresszt is ki akarom próbálni. Ki jön velem?)

UPDATE A kötet tartalmaz egy bónusz novellát, Waiting for Santa címmel, amit a David Sedaris kötet után olvastam, és ez pedig az a jó, cukormázas, megható karácsonyi történet, pusztán öt oldalban. Fura volt a Mikulásra várakozókról olvasni, mikor Sedaris előtte betekintést nyújtott a manók életébe, dehát. Kellett ez az egyensúlynak.

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s