Erlend Loe: Stilla dagar i Mixing Part (Vegyesbolti csendes napok)

Mixing part will tear us apart.

Mert ugye, amíg nyáron vártam a kicsifrancijám érkezésére Arlandán, egyből bevásároltam, egy csomócsomó könyvet svédül, aztán tessék, csak most jutottam hozzá.

Dehát ez egyszerűen hilarious, imádom továbbra is Erlendet. Az a poén az egészben, hogy olyan viccek vannak benne, amiken akkor és ott halálra röhögtem magam, utólag meg nem emlékszem magukra a poénokra.

A sztori egyszerű: házaspár, 3 gyerek, német nyaralás, mindenki un mindent és legfőképp egymást, aztán ebből a helyzetből elég idióta módon menekül Telemann is, meg a feleség, Nina is.

Színház, folyton a színház, és Nigella, ez Telemann mániája. Na meg hogy minden ami német, az náci. Nina ellenben szereti a németeket, meg a nyelvet is. De hogy egymást szeretik-e?

Isteni. Remek. Pazar. Pompás. Írj még, Erlend, írj!

Ami meg különösen érdekes volt számomra, az az, hogy váltakoznak benne a nyelvek, hol angol, néha egy kis német, meg hát, alapjáraton mégiscsak svéd. Igaz, beszédben tudom váltogatni a nyelveket, de azért örültem annak is, hogy olvasás közben sem okoz problémát. Ámde furcsának rém furcsa volt.

No meg az, hogy nincs megmondva, mikor ki beszél. Az elején nehéz volt. Aztán pár oldal után már simán tudni lehetett, ki kicsoda.

És Sátántangót néztek. Münchenben. A norvégok. én meg olvastam svédül.

Advertisements

Leave a comment

Filed under humor, kortárs, norvég, svédül

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s