Ambrus Zoltán: Midas király

Most írok róla, pont most fejeztem be, és később már tuti nem lesz kedvem. Úgyhogy ezek ilyen nagyon első benyomások, holnap, szeminárium után, biztos sokkkkkal kiforrottabb véleményem lesz a műről. 🙂

Igen, kötelező olvasmány. Igen, féltem tőle. Hosszú. Mostanában nem tudok hosszú könyveket olvasni. És amellett, hogy hosszú, azoktól, akik már belekezdtek, azt hallottam, hogy nem is túl izgalmas.

Csalódtam. Pozitívan. Ráadásul mindkét elvárásomban.

Először is, tudok én még hosszú könyveket hamar elolvasni, ráadásul olyan hamar, hogy észre se veszem. Ennek örülök.

Aztán, nem is volt rossz. Sőt, nagyon tetszett, főleg az, hogy ennyiféle elbeszélési mód van benne: van a sima regény, van levelezés, van napló, van az, amikor a szerző mintha szemtanúja lett volna az eseményeknek.

Mely események Biró Jenő, szépreményű festő köré csoportosulnak, aki egy pesti bérházból kezdi, rajztanár, meg festeget, de nem túl elismert. Aztán persze szerelmes lesz.

De valahogy semmi sem sikerül neki. Egy anti-midász, ahogy az egyik szereplő meg is fogalmazza. Nem ér el sikereket a munkában, sem a magánéletben.

Mindez megváltozik, mikor egyszer jobb érzése ellenére aranyhoz nyúl, olyanhoz és olyan módon, ahogy nagyon nem kellene. A szerencse átpártol hozzá, gazdag lesz és sikeres.

Csak vajon: összeegyeztethető az ember életével egy ekkora változás?

Érdekes kérdés. Érdekes regény.

És még csak soha nem is hallottam róla eddig.

Advertisements

Leave a comment

Filed under magyar

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s