Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Ha már szomorú könyvek: ez sem volt éppen egy vidám darab. De örülök, hogy el kellett olvasni, mert Gárdonyinak eddig a “mainstream” műveiről tudtam. Erről esetleg címről, de úgy se nagyon. Pedig a szakirodalom szerint is ez az egyik legjobb alkotása.

Az alaphelyzet nagyon egyszerű: a vidéken egyedül maradt tekintetes urat (“Nem vagyok nagyságos, csak tekintetes!” mondja el többször is) a család felhozza Pestre. A birtokot eladták, 30.000 forintért, melyet megkapott a család – sajnos, nem is sokáig marad meg belőle bármennyi is. A házat nem volt szíve eladni, hisz szülei ott jártak-keltek.

A tekintetes úr, Csurgó Károly, nagyon barátságos, kedves ember, egy üde színfolt a főváros felgyorsult, személytelen világában, ahol a doktor úr összes gyógymódja az minden bajra, hogy menjen, igyon tejet a beteg.

Szóba elegyedik az emberekkel, gondol a nehéz sorsúakra – de ezt Pest és a család nem tudja elviselni. Az egyetlen kedvtelését, a “pípázást” sem. A tekintetes még kapaszkodik egy-egy apró szalmaszálba, ahonnan még viszonozzák a szeretetét, de előbb-utóbb mind eltűnik.

Gárdonyi egy újságcikk alapján írta ezt a kisregényt – hosszú novellát?

Olyan szép, és úgy bele lehet feledkezni.

Advertisements

Leave a comment

Filed under klasszikus, magyar

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s