Neil Gaiman & Terry Pratchett: Good Omens

Nos, egy könyv, aminek köszönhetően többször hangosan felnevettem mindenféle tömegközlekedési eszközökön, vagy csak simán az ölembe ejtettem, és megállókon át rázkódtam a nevetéstől.

Pedig ugye, a világ végéről van benne szó. Ez annyira nem is vicces, gondolnánk. Ki akarja, hogy vége legyen a világnak, pláne úgy, hogy maga az Antikrisztus jön el közénk?

Mint kiderül, senki. Még akik eleve úgy gondolták, azok se nagyon.

Csodálatos humorral van megírva, sokan hasonlították Douglas Adams bácsihoz. Néha van egy-két poén, ami tényleg hasonló.

A szereplők fergetegesek, főleg Aziraphale és Crowley, egy ‘rendes’ meg egy ‘bukott’ angyal, akik már a kezdetektől a Földön élnek, imádják, és ki is használnak minden lehetőséget. És bár tulajdonképpen két oldalról jönnek, mégis legjobb barátok, és remekül tudnak együttműködni.

Egyedül a befejezésnél éreztem úgy, hogy kissé pongyola volt, lehetett volna jobb is, de attól függetlenül az összhatáson nem rontott semmit.

Jaj és hát tudom, hogy Mr Gaiman azt kultiválja, ha a kádba ejtjük a saját példányunkat, de ez sajnos nem következett be. Viszont tegnap megázott az esőben, az ér?

Advertisements

Leave a comment

Filed under angol, angolul, fantasy, humor, scifi

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s