Móricz Zsigmond: Árvácska

Most nézem csak, Fekete István könyve óta ez az egyetlen, ami nem került be az előző kategóriába, hogy újraolvasós, meg csíkospöttyös, amiről nem akartam írni.

Nahát, ilyen keveset is ritkán olvastam nyáron. covers_18500

Ellenben ez a könyv eleddig valahogy kimaradt nekem, nem tudom, hogy meg miért, de talán jobb is, talán nem tudtam volna úgy felfogni és megérteni, mint most, viszonylag felnőtt fejjel (teljesen felnőtt fejem úgyse lesz soha).

Állami Árvácska, ez a szeretetéhes, tündéri kicsi lány csak sodródik balra-jobbra, és szinte egy icipici jó szót se kap, vagy ha kap, akkor azt is azért, mert más miatt szenvedett, és inkább szenvedett volna tovább még két-három jó szóért.

És annak ellenére, hogy bántották, mindig is lojális volt, kedves volt, megtett mindent.

Jaj, de nehéz volt ezt olvasni, és megdöbbentő, és bántó, és annyira akartam valami örömet ennek a kicsi lánynak….

Advertisements

Leave a comment

Filed under klasszikus, magyar, merengős, szomorús

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s