Noel Streatfeild: Balettcipők

Svédül olvastam, mert az egyik molytársam (@Wish) annyira lelkendezett róla, hogy kénytelen voltam elslattyogni a könyvtárba, és bár angolul nem volt bent, kivettem svédül, mert miért ne, gyerekkönyvet úgyis ritkán olvasok úgy.

Ráadásul elkapott most a molyon a kihívásláz, mert nem tudom, kell valami, ami felrázzon, így @worsi barátnőm kihívásaira jelentkezem nagy lelkesen, mert azok igazi kihívások, különösen így, hogy az embernek nincs hozzáférése a fszekhez, brühühühü. És ezzel már jól bele is kezdtem az olvassuk-végig-a-huszadik-századot kihívásba. Mert hogy Anglia, 1930-as évek, három lány, akik nem testvérek, de mégis azok, mert egy fedél alá hozta őket a sors. Egy szőke, egy fekete és egy vörös.

Egy úrilaknak tűnő ház, ahol bár anyagi gondok vannak, a ház feje, Sylvia, el sem gondolkodik azon, hogy munkába álljon, hanem inkább színitanodába és tánciskolába íratja a kölköket, hogy 12 éves koruk után pénzt keressenek a színházban. Logikus, persze, aztán ül és nyíg, hogy nincs pénz, nincs szép ruha, nincs kaja, de hát na, ő ugyan nem fog dolgozni, mert a nagybácsi előbb vagy utóbb, de úgyis küld pénzt, nemde?

Ettől függetlenül cuki, nagyon kedveltem a csajokat a különböző személyiségükkel, hogy mindenki mindenre talált megoldást, volt csajos hiszti, és hát, egy lássuk be, rém valószerűtlen befejezés.

Advertisements

Leave a comment

Filed under angol, ifjúsági, svédül

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s