Ez a könyv engem kísértett. Először a reptéri könyvesboltban láttam, aztán mindenhol máshol, és nagyon tetszett a fülszövege, úgyhogy mikor a könyvtárosnéni felhozta és kirakta a tanári kávézóba – mindig felhoz és kirak három könyvet, lecsaptam rá.
De nem tetszett ez most.
Azt ígéri, Gina átnézi az életét, és kiválogat száz dolgot, amire feltétlen szüksége van. Azt hittem, majd végignéz mindent, megindokolja, miért kell, miért nem kell, aztán – bár így kezdi – nem így folytatja, és meg se tudjuk, mik azok a dolgok.
Röviden: Gina beteg is volt, frissen is vált, élete nagy szerelmével sem működött anno a dolog, de most itt van, és mindent át akar gondolni.
Akár még jó is lehetett volna, de engem nem ejtett rabul a sok misztikus múltra utalgatás, amely eseményeket aztán a szükségtelenül hosszú könyvben, apránként tudhattunk meg, összevissza kronológiai sorrendben, értettem ám, hogy a tárgyakhoz kapcsolódnak, de minek ezt így túlbonyolítani?
Valamint: angol chicklit svédül nem csúszik. Majdnem egy hónapig olvastam. Jó, közben olvastam mást is, meg dolgoztam egy csomót, na de akkor is. Ez azért elmond valamit a könyvről, hogy ilyen lassan múlt el. De elmúlt!
Ami plusz: sose kedveltem nagyon a kutyákat, mármint semmi bajom velük, cukik, de nem láttam magam kutyás emberként, a könyvtől meg kedvem lett kutyát tartani.
Vikingleány olvas 
Köszi a tesztelést, akkor én kihagyom! 🙂