A tavalyi könyvfesztiválon volt szerencsém találkozni David Szalay-val, megvettem és dedikáltattam a könyvét, végighallgattam egy beszélgetést. Mégis jó egy év telt el megint, mire kézbevettem magát a könyvet.
A Minden, ami férfi, tulajdonképpen 9 novellából áll, mindegyik központi szereplője egy férfi, 17-73 éves kor közöttiek, egyre idősödnek, és mind máshol vannak, mint az otthonuk. Más konfliktusok, problémák, más élethelyzetek, életkorok, más gondolatok.
Nagyon szerettem olvasni, kellemes volt, hogy bele tudtam merülni egy-egy férfi történetébe, általában igyekeztem egyben végigolvasni őket.
Ugyanakkor, bár nem rég tettem le, nehezen idézem fel mindegyiküket, holott csak kilencről volt szó. Ha végiglapozom, és meglátom a neveket és helyszíneket, fel tudom idézni.
Nem vidám olvasmány ez annyira. Egyikük sem igazán boldog az életében, nem a felhőtlen korszakukat élik, néha úgy érzem, túl egysíkúak voltak.
Minden, ami férfi… kicsit összetettebbre vágytam. Vagy nem összetettek a férfiak? 🙂
Vikingleány olvas 