Category Archives: angolul

M. L. Stedman: The Light Between Oceans

covers_311499Hogy micsoda kincsekre lelek a könyvespolcomon! Ezt is már két éve hozta a bookdepo, és nyaralás előtt eszembe jutott, hogy valami szerelmesre vágyom (mert fogalmam sem volt róla, milyen is ez), meg hogy ott is lesz világítótorony, ahová megyünk, pont tökéletes.

Nem is olvastam el, miről is szól, úgy vagyok mostanában vele, hogy inkább lepődjek meg.

Meg is lepődtem. Valami szerelmes, szívszakasztó limonádét vártam. Volt szerelmes is, meg szívszakasztó is, de limonádé nem.

Az első világháborúból visszatérő Tom világítótorony-őrként kap állást. Háromévente szállhat partra, és hamarosan talál maga mellé feleséget is, Isabelt, aki követi a szigetre. Minden vágyuk egy gyerek, de sajnos nem jön össze sehogy sem.

Mígnem aztán egy csónak sodródik a szigetükre, benne egy kisbabával.

Morális dilemmák, mennyire igazságos/igazságtalan az élet, mit tehetünk meg, és mennyi bűnhődés jár érte.

Alig tudtam letenni.

Ki tudja, mennyi kincs van még a könyvespolcomon, szentisten.

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under angolul, ausztrál, merengős, szomorús

Fran Cooper: These Dividing Walls

covers_482309Hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás a londoni reptéren. Akárhányszor valami londoni reptérre vetődök, elkövetek ilyeneket.

Csak úgy felkaptam, mert tetszett a borító, és aztán a fülszöveg is, szeretem a házakról és lakóikról szóló történeteket.

Aztán valami egész mást kaptam, mint amit vártam.

Párizs, nyár, dögmeleg. Ide érkezik egy családi tragédiából felépülni Edward Angliából, egyik barát-barátnője lakásába. A lakók között van a lány nagynénje az antik boltjával, a hűtlen, kimázolt házmesternő, a megfáradt családanya, és a rasszista férfi, a közös képviselő, aki felháborodik, hogy egy muszlim pár akar az üres lakásba költözni.

Nem mellesleg beállt a szélsőjobboldali tüntetők közé egy terrorcselekmény után…

Milyen befolyással van ez a lakók életére, és Párizs életére?

Nagyon nem ezt vártam, ezért nem is tudom megmondani, valójában tetszett-e vagy sem…

 

 

 

Leave a comment

Filed under angol, angolul, kortárs

Agatha Christie: Murder on the Orient Express

covers_286678Nagyon régen olvashattam én ezt magyarul, mert semmire sem emlékeztem belőle, a csattanóra sem. Egy-két szál felderengett ugyan, de aztán el is ült.

Mintha új könyvet vettem volna a kezembe.

A végét ráadásul Stockholm felé vonatozva fejeztem be, itt-ott még hó is akadt, szóval igencsak próbáltam beleélni magam a helyzetbe.

Az Orient Expressz elakad a hóban valahol Jugoszláviában, egy embert pedig meggyilkolnak. A tettes a hótorlasz miatt nem tud menekülni, tehát biztos, hogy a vonaton van. Ahogy szerencsés véletlen folytán Poirot is, neki is áll kideríteni, ki volt a meggyilkolt ember, és kinek állhatott érdekében megölni.

Sok sötét titokra fény derül, nagyon izgi.

Azért vettem elő, mert meg akartam nézni az új filmet, és abban annyi a jó színész, hogy inkább rájuk akarok majd figyelni, nem a sztorira.

De lehet, várok egy kicsit, hogy elfeledjem megint a történetet…

Leave a comment

Filed under angol, angolul, krimi

Karina Yan Glaser: The Vanderbeekers of 141st Street

covers_476243Ez a borító! Ez a cím! Ez a könyv! Ez a család!

A Vanderbeeker család New York Harlem negyedében él. Tízen vannak, apa, anya, öt gyerek 4-12 évesig, valamint egy macska, egy kutya és egy nyúl.

Egy “brownstone” épület földszintjét és első emeletét foglalják el, fölöttük lakik Mr Jeet és Miss Josie, a legfelső emeleten pedig a magányos Mr Beiderman, akié az egész ház. Tőle bérelik, de a férfi magányos farkas, senki sem szokott találkozni vele.

Karácsony előtt pár nappal érkezik a hír: december végéig költözzön el a család, mert Mr Beiderman nem óhajtja meghosszabbítani a bérleti szerződésüket. Az öt gyerek imád itt lakni, a szülőkkel egyetemben, de hát nincs mit tenni. Vagy mégis…? A gyerekek elhatározzák, meggyőzik a mogorva férfit, rájuk itt igenis szükség van, ők szerethetőek.

Remek tervnek hangzik. De mint az lenni szokott, nem minden úgy alakul, ahogy kellene…

Ilyen bájos, kedves, szeretettel teli könyvet rég olvastam, alig várom, hogy megjelenjen a folytatása!

 

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, ifjúsági

Helene Hanff: 84 Charing Cross Road / The Duchess of Bloomsbury Street

Erről a könyvről már nagyon sokat hallottam, és ismerősök közül többen is sorra covers_314123olvasták, ezért én is kihoztam a könyvtárból.

Igaz történet, az amerikai Helene Hanff nincs megelégedve az ötvenes években Amerikában kiadott könyvet minőségével, ezért egy londoni bolton keresztül szerzi be az antikvár példányait, ott is egy Frank Doel nevű emberrel levelezik leginkább. De lassan az egész bolttal is, ugyanis annyira megkedveli őket, hogy sorra küldi nekik a háború utáni nehéz helyzetbe az ételcsomagokat.

Mindig megbeszélik, hogy igen, lassan ő is megy, és igen, lassan találkoznak, de valahogy egyre csak elmarad…

A második könyvben, a The Duchess of Bloomsbury Streetben végül a hetvenes években ellátogat Londonba, teljesen szerelmes a városba, sorra járra az irodalmi hősei által látogatott lépcsőket, templomokat, kocsmákat, szétszedik a rajongók, mert ekkorra már a 84 megjelent, mindenki vacsorázni hívja, ő meg minden egyes megspórolt vacsorát plusz egy napnak értelmez Londonban, marad is jó két hónapot.

Mindkettő könyv tele van szeretettel, Helene nagyon jófej, nagyon karakán, nagyon makacs nőszemély, élvezet lett volna olvasni kitalált történetként is, de így meg pláne.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, életrajzi, önéletrajzi, útirajz, igaz

Elena Favilli – Francesca Cavallo: Good Night Stories for Rebel Girls

covers_423890Többektől hallottam már erről a könyvről, aztán a kolléganőm is ajánlotta, így elolvastam, de nem vagyok nagyon elájulva.

Először is, mi alapján kerültek bele a nők? Mert zongorázni lehet a különbséget azért, hogy ki mennyire jelentős. Nem kisebbíteni akarom senki érdemét, de valami következetességnek azért örültem volna.

Vagy akár lehetett volna kor szerint csoportosítani őket, vagy kontinens, az egyszerűbb visszakereshetőség végett.

Aztán olyan kurta-furcsa mesék voltak ezek, pont, mikor érdekes lett volna, véget ért, és kimaradtak fontos információk. Meg hány éveseknek szól, azért voltak itt durva dolgok is.

Na mindegy, a lényeg az, hogy a kevesebb, szokás szerint, több lett volna.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, mese

Lionel Shriver: The Post-Birthday World

Ismét kedvencet avattam.  covers_473187

Lassan olvastam ezt a könyvet, mert nem volt időm mostanában, de utólag nem is bánom, így még inkább a bőröm alatt tudott maradni, még inkább szíven talált.

Irina lassan tíz éve ér kiegyensúlyozott kapcsolatban Lawrence-szel. Lawrence egy agytrösztnek dolgoik, Irina pedig gyerekkönyveket illusztrál. Kissé unalmas, megszokásokkal teli életet élnek, de mindkettő biztos pontnak tartja a másikat az életében.

Amerikából költöztek Londonba Lawrence munkája miatt, és így került bele az életükbe snooker, valamint egy játékos, Ramsey Acton, akinek a feleségének a könyvét Irina illusztrálta. Ramsey születésnapját együtt szokták ünnepelni.

Mikor Ramsey elválik, Lawrence pedig üzleti úton van, Irina egyedül megy el vacsorázni a férfival, és kísértésbe esik, megcsókolja-e, vagy sem.

Innentől duplán kapunk minden fejezetet, az egyikben megcsókolta, a másikban nem. Mi lett volna, ha. Mi lesz, ha. Párhuzamos valóságok, amelyeken annyit gondolkodom mostanában én is. Van eleve elrendelés, vagy minden a döntéseinken múlik? Hogy befolyásolnak minket a döntéseink? Mekkora horderejűek? Mi lesz könnyebb, mi lesz nehezebb?

Mindenki gondolt már erre, nem?

Ráadásul ehhez annyi sok elgondolkodtató mondatot kaptam még pluszba, hogy csak na.

Nem nagyon fogom elfelejteni ezt a könyvet, azt hiszem.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, filózás, kortárs, merengős