Category Archives: ausztrál

Graeme Simsion: Rosie-sorozat

Egybe veszem a kettőt, sokkal ésszerűbb ( 😀 ) így írni róla, mint külön-külön.

covers_343656Sokat hallottam a könyvről a molyon, aztán megvettem a barátomnak, mert a fülszöveg alapján úgy éreztem, neki sem árthat elolvasni, hogy kiművelje kicsit az érzelmeit. (Gonosz-e vagyok :). Ő még nem olvasta, de én már igen.

Roppantul megkedveltem a genetikus Dont, aki azt gondolja, az érzelmek is leírhatók, képletekbe foglalhatók, mindenki kényére-kedvére bánhat velük, és nem kell itt irracionáliskodni. Nem akar egyedül élni, ezt eldöntötte, de akárkivel sem óhajtja összekötni az életét. Megalkotja hát a tökéletes kérdőívet, amellyel kiválasztja a tökéletes társat. Kár, hogy olyan ugye nincsen.

Rosie viszont van, a leányzó a lehető legtávolabb áll Don ideáljától, de valamiért mégis jó időt tölteni vele, ki hitte volna.

Rosie mondjuk nekem abszolút antipatikus volt, oldalanként háromszor óhajtottam volna felpofozni, dehát nem lehetett sajnos.

Kíváncsian varom, lesz-e ez még így se?

 

Lett. Összeházasodtak hát, New Yorkban élnek éppen, dolgoznak, gyereket várnak. Don persze nem tud érzelmekkel állni a dologhoz, sokkal inkább kénytelen covers_378650 ésszerűen ismételten, kiművelni magát, rajzolni, megtanulni könyvekből, hogy lehet levezényelni egy komplett szülést. Szerintem ez tökéletesen mutatja a szeretetét, valakinek nehezebben megy mondani, de kimutatni jobban tudja. Még ha erre Don maga sem jön rá. Hogy nem csak a feleségét, de a barátait is igenis szereti, és ez a tetteiben nyilvánul meg.

A könyv szerkezete nem tetszett, vontatott volt, logikátlan, csapongó, helyenként erőltetett. De az alaptörténet maga az menő.

Advertisements

Leave a comment

Filed under ausztrál, humor

Markus Zusak: The Book Thief

Ezt is svédül olvastam. Úgy volt, hogy ezt a könyvet én már az iskolai könyvtárban kinéztem magamnak, aztán onnan nem tudtam már kivenni, viszont mikor két hete a városi könyvtárban kerestem valami mást, ott nézett engem az egyik polcról, hát gyorsan le is vettem.

A svéd értékelés a tetején lefordítva így hangzik: “Vedd meg, vedd kölcsön vagy lopd el, de mindenek előtt: olvasd el!” És valóban, nagyon megérte elolvasni, bár féltem, hogy nem fog beleférni az időmbe, de aztán annyira olvastatta magát, hogy mégis sikerült. A könyv narrátora maga a Halál, a történet főszereplője pedig Liesel Meminger, egy kislány, aki a történet elején, 1939-ben, 10 éves, anyjával és öccsével utaznak a németországi Molchingba, ahol majd nevelőszülőkhöz kerülnek, mert anyjuk nem kívánatos elem abban a társadalomban. Sajnos az öcs nem éli túl az utat, és a Halál ekkor látja először Lieselt, illetve azt, hogy a kislány az egyik sírásó zsebéből kiesett könyvet egy óvatlan pillanatban elcseni. Olvasni ugyan nem tud, de nevelőapja, Hans Hubermann, megtanítja. Innentől, amikor csak teheti, olvas, ír, könyvet lop.

Közben ugye dúl a háború, bombázások, zsidók, Liesel pedig olvas, mindig csak olvas, segítve ezzel az embereken például az óvóhelyen. A Halál nem valami jó narrátor egyébként, előre elmond szinte mindent, és mégis, az ember csak olvassa és olvassa.

Nagyon tetszett, jó stílusban megírt, történelmileg is hiteles könyv, csupa szeretnivaló szereplővel. Csak a svéd értékelést tudom idézni.

Leave a comment

Filed under ausztrál, háború, svédül