Category Archives: ausztrál

Liane Moriarty: Öppnas i händelse av min död (A férjem valamit titkol)

covers_397230Hát ez is mióta a könyvespolcomon lapul, már két éve, hogy névnapi ajándéknak kaptam.

Ezt is csak úgy lekaptam a polcról nyaraláshoz, pláne, hogy annyira tetszett a Big Little Lies sorozat, sokat reméltem tőle.

Meg is kaptam. Ausztrália ismét, családok, titkok, összefonódó életek.

Cecilia találja meg az ominózus levelet, amit a férje él, hogy ha ezt megkapta, ő már nem él… de a férje nagyon is él, és nem örül, hogy előkerült a levél.

Tess unokatestvérével szimbiózisban élte az életét, és a házassága megromlott…

Rachel nem tudja feledni a sok-sok éve meggyilkolt lányát…

Connor azt hiszi, visszakapja egykori barátnőjét…

Minden mindennel összefügg, és bár a csattanót elég hamar kitaláltam, mégis élvezettel olvastam az életekről.

Még több Moriartyt fogok olvasni.

Advertisements

Leave a comment

Filed under ausztrál, svédül

M. L. Stedman: The Light Between Oceans

covers_311499Hogy micsoda kincsekre lelek a könyvespolcomon! Ezt is már két éve hozta a bookdepo, és nyaralás előtt eszembe jutott, hogy valami szerelmesre vágyom (mert fogalmam sem volt róla, milyen is ez), meg hogy ott is lesz világítótorony, ahová megyünk, pont tökéletes.

Nem is olvastam el, miről is szól, úgy vagyok mostanában vele, hogy inkább lepődjek meg.

Meg is lepődtem. Valami szerelmes, szívszakasztó limonádét vártam. Volt szerelmes is, meg szívszakasztó is, de limonádé nem.

Az első világháborúból visszatérő Tom világítótorony-őrként kap állást. Háromévente szállhat partra, és hamarosan talál maga mellé feleséget is, Isabelt, aki követi a szigetre. Minden vágyuk egy gyerek, de sajnos nem jön össze sehogy sem.

Mígnem aztán egy csónak sodródik a szigetükre, benne egy kisbabával.

Morális dilemmák, mennyire igazságos/igazságtalan az élet, mit tehetünk meg, és mennyi bűnhődés jár érte.

Alig tudtam letenni.

Ki tudja, mennyi kincs van még a könyvespolcomon, szentisten.

 

Leave a comment

Filed under angolul, ausztrál, merengős, szomorús

Graeme Simsion: Rosie-sorozat

Egybe veszem a kettőt, sokkal ésszerűbb ( 😀 ) így írni róla, mint külön-külön.

covers_343656Sokat hallottam a könyvről a molyon, aztán megvettem a barátomnak, mert a fülszöveg alapján úgy éreztem, neki sem árthat elolvasni, hogy kiművelje kicsit az érzelmeit. (Gonosz-e vagyok :). Ő még nem olvasta, de én már igen.

Roppantul megkedveltem a genetikus Dont, aki azt gondolja, az érzelmek is leírhatók, képletekbe foglalhatók, mindenki kényére-kedvére bánhat velük, és nem kell itt irracionáliskodni. Nem akar egyedül élni, ezt eldöntötte, de akárkivel sem óhajtja összekötni az életét. Megalkotja hát a tökéletes kérdőívet, amellyel kiválasztja a tökéletes társat. Kár, hogy olyan ugye nincsen.

Rosie viszont van, a leányzó a lehető legtávolabb áll Don ideáljától, de valamiért mégis jó időt tölteni vele, ki hitte volna.

Rosie mondjuk nekem abszolút antipatikus volt, oldalanként háromszor óhajtottam volna felpofozni, dehát nem lehetett sajnos.

Kíváncsian varom, lesz-e ez még így se?

 

Lett. Összeházasodtak hát, New Yorkban élnek éppen, dolgoznak, gyereket várnak. Don persze nem tud érzelmekkel állni a dologhoz, sokkal inkább kénytelen covers_378650 ésszerűen ismételten, kiművelni magát, rajzolni, megtanulni könyvekből, hogy lehet levezényelni egy komplett szülést. Szerintem ez tökéletesen mutatja a szeretetét, valakinek nehezebben megy mondani, de kimutatni jobban tudja. Még ha erre Don maga sem jön rá. Hogy nem csak a feleségét, de a barátait is igenis szereti, és ez a tetteiben nyilvánul meg.

A könyv szerkezete nem tetszett, vontatott volt, logikátlan, csapongó, helyenként erőltetett. De az alaptörténet maga az menő.

Leave a comment

Filed under ausztrál, humor

Markus Zusak: The Book Thief

Ezt is svédül olvastam. Úgy volt, hogy ezt a könyvet én már az iskolai könyvtárban kinéztem magamnak, aztán onnan nem tudtam már kivenni, viszont mikor két hete a városi könyvtárban kerestem valami mást, ott nézett engem az egyik polcról, hát gyorsan le is vettem.

A svéd értékelés a tetején lefordítva így hangzik: “Vedd meg, vedd kölcsön vagy lopd el, de mindenek előtt: olvasd el!” És valóban, nagyon megérte elolvasni, bár féltem, hogy nem fog beleférni az időmbe, de aztán annyira olvastatta magát, hogy mégis sikerült. A könyv narrátora maga a Halál, a történet főszereplője pedig Liesel Meminger, egy kislány, aki a történet elején, 1939-ben, 10 éves, anyjával és öccsével utaznak a németországi Molchingba, ahol majd nevelőszülőkhöz kerülnek, mert anyjuk nem kívánatos elem abban a társadalomban. Sajnos az öcs nem éli túl az utat, és a Halál ekkor látja először Lieselt, illetve azt, hogy a kislány az egyik sírásó zsebéből kiesett könyvet egy óvatlan pillanatban elcseni. Olvasni ugyan nem tud, de nevelőapja, Hans Hubermann, megtanítja. Innentől, amikor csak teheti, olvas, ír, könyvet lop.

Közben ugye dúl a háború, bombázások, zsidók, Liesel pedig olvas, mindig csak olvas, segítve ezzel az embereken például az óvóhelyen. A Halál nem valami jó narrátor egyébként, előre elmond szinte mindent, és mégis, az ember csak olvassa és olvassa.

Nagyon tetszett, jó stílusban megírt, történelmileg is hiteles könyv, csupa szeretnivaló szereplővel. Csak a svéd értékelést tudom idézni.

Leave a comment

Filed under ausztrál, háború, svédül