Category Archives: disztópia

Johannes Anyuru: De kommer att drunkna i sina mödrars tårar

Meg fognak fulladni az anyjuk könnyeibencovers_439654

Tegnap a könyvklubon tárgyaltuk, tárgyaltuk volna ki a könyvet, ha értettük volna 😀

Abban megállapodtunk, hogy érdekes, de valahogy nem állt össze egyikünknek sem, hogy pontosan mi és hogyan történik.

És hát miért? Több idősíkon játszódó történetről van szó, mi több, párhuzamos valóságokról.

Az alaptörténet és a disztópia rész a következő: terrortámadás történik Göteborgban, és ezért a svédek drasztikus lépéseket tesznek a muszlimok visszaszorítása érdekében: állampolgársági szerződést kell aláírni, vagy az ország ellensége vagy, és akkor bezárnak egy “gettóba”, ahol megpróbálnak átnevelni. Mindenki ellenőriz mindenkit, kicsit 1984-es beütése volt a dolognak.

A másik sztori: a terrortámadás túlélője, egy nő meséli a történetét egy írónak, aki hasonlít az íróra. Ő maga sem tudja, ki ő, honnan jött, de gyanítja, a jövőből, hogy megakadályozza a terrort, és ezáltal a svédek kirekesztő magatartását.

Érdekes volt, ahogy eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne… pláne most, hogy valóban terror történt Stockholmban.

Nagyon sok kérdést felvetettünk, és egyikünknek sem volt jó válasza.

Advertisements

Leave a comment

Filed under disztópia, kortárs, svéd, svédül

Ernest Cline: Ready Player One

covers_201601Jaj de milyen jó ez a Reading Challenge 2016 a molyon! Hogy tényleg szolgálja a célját, miszerint az ember néha az ízlésvilágán esetleg kívül eső könyvet válasszon, vagy valamire “rákényszerüljön”, amit már igen-igen régóta halogatott. (Köszi, @worsi!)

Igazából nem esett ízlésvilágomon kívül a könyv, a címét már hallottam, de nem tudtam pontosan, mi ez. Az előttem jelentkező kedvencei közül az egyik. Az előttem jelentkező @Lahara sok olyat szeret, amit már olvastam, gondoltam, abban mi a pláne, ezért kiválasztottam ezt, még sorba is álltam érte a könyvtárba.

Aztán le nem tudtam tenni. A kedves párom gyanakodva méregetett, “te meg a furcsa könyved”, mondta, de tényleg nem lehetett letenni.

2044-45-ben vagyunk, az összes ember az OASIS nevű virtuális valóságban keres menekvést a nyomor elől. Az OASIS alkotója ellenben elhalálozik, és hatalmas örökségéért kincsvadászatot hirdet a virtuális térben. Ami először jó mókának ígérkezik, főhősünk, Wade, az igazi csóró gyerek jól is halad, de aztán persze hatalomvadászat, bűnözés, és minden lesz belőle, csak egyszerű, számítógépes játék nem.

Érdekességnek jegyzem meg, hogy a könyv befejezése táján voltunk múzeumban, és fel lehetett próbálni egy virtuális valóság szemüveget. Nem mutatott csodavilágot, csak egy fekete-fehér esőerdőt. Én nem léteztem benne, ha lenéztem, nem láttam a cipőmet. De az az egy perc, amit így töltöttem is kicsit megmutatta, milyen kilépni a jeges utcákról, be egy esőerdőbe.
Még nem döntöttem el, hogy pontosan milyen.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, disztópia