Category Archives: dráma

Spiró György: Koccanás

Az úgy volt, hogy az osztályfőnök ott, ahol én helyettes vagyok, azt találta mondani, hogy: Astrid, akarsz jönni az osztállyal színházba?

Astrid persze MINDIG akar színházba menni, micsoda kérdés! Úgyhogy lelkesen meséltem otthon, karácsonyi szünetben, hogy kééépzeljétek, színházba megyek, a Koccanást nézem meg Spirótól. Erre öcsém átbaktatott a szobájába, majd a kezembe nyomta a darabot. Miről szól? – kérdeztem csodálkozva, hogy ez neki vajh honnan van meg. – Hát. Csúnyán beszélnek benne – adta meg a tömör összefoglalását a darabnak. Kinyitom, hát ott van benne a dedikálás, hogyaszongya, Astrid Öccse kapja azért, blabla, mert idén egy óráról sem hiányzott. Wow. Azta szorgalmas gyerekét, igaz, azóta már kinőtte a gimit, de akkor is.

A darab nagyszerű volt. Alaphelyzetünk az, hogy csomó-csomó autó a reggeli nagy forgalomban összekoccan. Mivel se előre, se hátra, persze, mindenki elkezd szocializálódni. (Mindenki egyedül utazott, jé, ez csak most jut eszembe). Egy miniatűr társadalomképet kapunk ott, a Hungária körút közepén. Van ott minden és mindenki: vállalkozó, aki mindenből üzletet csinál, főgóré, szerelmes fiú, ideggyenge nő, nyugdíjas házaspár a balkonon, mintegy térfigyelő kameraként, hómlessz is van. Interakciók, ismerkedések, komoly és komolytalan problémák. Káromkodás, igen, az is. Humor. Keserű bár, de humor. Aztán vége a dugónak, mehet mindenki. Maradhat valami abból, ami egy nap alatt kialakult?

Kíváncsian vártam az előadást. Nem csalódtam. A Katona József Színház remekül állította színpadra a darabot. Teljes volt a beleélés minden szereplő részéről, a poénok is peregtek, a mély tartalom is átjött. Nekem mindenképp.

De tudjátok, szerintem az mondja el a legtöbbet a dologról, hogy a gyerekek élvezték. És mikor mondtam, hogy én olvastam is, megörültek, hogy dejó, ez van elolvasható formátumban? Akkor feltétlenül kell.

Sőt. Már eltelt pár nap az előadás óta. És még mindig idéznek belőle.

Leave a comment

Filed under dráma, kortárs, magyar

Molnár Ferenc: Játék a kastélyban

Teljesen véletlen került hozzám, kölcsönből hozta vissza az eredeti tulajnak valaki a Jane Austenen, de én meg elloptam, hihi. Nem tudom, úgy rémlett, még nem olvastam, de voltak benne ismerős pillanatok, úgyhogy most igazán nem is tudom. De nagyon tetszett, hülyére röhögtem itt magam, azon, hogy két színdarabíró micsoda színdarabokat ír egy színdarabon belül.Hihetetlenül humoros, aki akar egy vidám félórát, olvassa ezt!

Leave a comment

Filed under dráma, humor, magyar