Category Archives: életrajzi

Helene Hanff: 84 Charing Cross Road / The Duchess of Bloomsbury Street

Erről a könyvről már nagyon sokat hallottam, és ismerősök közül többen is sorra covers_314123olvasták, ezért én is kihoztam a könyvtárból.

Igaz történet, az amerikai Helene Hanff nincs megelégedve az ötvenes években Amerikában kiadott könyvet minőségével, ezért egy londoni bolton keresztül szerzi be az antikvár példányait, ott is egy Frank Doel nevű emberrel levelezik leginkább. De lassan az egész bolttal is, ugyanis annyira megkedveli őket, hogy sorra küldi nekik a háború utáni nehéz helyzetbe az ételcsomagokat.

Mindig megbeszélik, hogy igen, lassan ő is megy, és igen, lassan találkoznak, de valahogy egyre csak elmarad…

A második könyvben, a The Duchess of Bloomsbury Streetben végül a hetvenes években ellátogat Londonba, teljesen szerelmes a városba, sorra járra az irodalmi hősei által látogatott lépcsőket, templomokat, kocsmákat, szétszedik a rajongók, mert ekkorra már a 84 megjelent, mindenki vacsorázni hívja, ő meg minden egyes megspórolt vacsorát plusz egy napnak értelmez Londonban, marad is jó két hónapot.

Mindkettő könyv tele van szeretettel, Helene nagyon jófej, nagyon karakán, nagyon makacs nőszemély, élvezet lett volna olvasni kitalált történetként is, de így meg pláne.

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, életrajzi, önéletrajzi, útirajz, igaz

Szabó Magda: Régimódi történet

Nehéz erről a könyvről írnom, mert nehéz volt ezt a könyvet olvasnom. Egyáltalán nem azért, mert rossz lett volna,csak valahogy annyira vártam, és aztán annyira más volt, mint számítottam rá, hogy lassan haladtam vele, túl lassan. Ha pedig túl lassan haladok egy könyvvel, elkezd idegesíteni, hogy miért haladok lassan. Megszámoltam, 17 könyvet kezdtem el és fejeztem be, miközben ezt olvastam.

Ezért fintorogtam mindig végül, mikor a kezembe vettem.

Pedig. Pedig eddig minden, amit Szabó Magdától olvastam, nagyon tetszett, és minden szavával egyetértettem. Most ez más volt, mint a megszokott, és ez nem jelenti azt, hogy rossz. Szabó Magda az anyja, nagyanyja és nagyapja történetét meséli el ebben a könyvben,

Régimódi történetet vártam, egy történetet, de nekem az eleje túl szárazra sikeredett. Aztán, ahogy áttértünk Jablonczay Lenkére, úgy tért vissza az olvasási kedvem is, valahogy azt a részt olvasmányosabbnak éltem meg. Kár, hogy túl sokat maradtunk a gyerekkorában, szívesen olvastam volna róla többet, mikor felnőtt.

Leave a comment

Filed under életrajzi, önéletrajzi, magyar

Okänd värld

Bevándorlókat tanítok, és ez alkalmat ad, hogy felfedezzek sok olyan érdekességet, amit covers_457649amúgy talán nem fedeztem volna fel.

Ez a kötet egy antológia, egy helyi projekt keretében íródott. Három városban csinálták a környéken, és összeszedték azokat a fiatalokat, akik szívesen írnának, szívesen mesélnék el a történetüket.

Több alkalommal is tartottak workshopot, és több tanítványom is benne volt.

Így aztán a könyvbemutatón örömmel vettem meg a kötetet, dedikáltattam az enyémekkel.

Sok érdekes történet volt benne, az otthonukról, a menekülésről, az itteni életről. Ad egy új perspektívát.

 

Leave a comment

Filed under életrajzi, önéletrajzi, igaz, novella, svédül

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 1-2.

covers_204565Nem olvasok sokat továbbra sem, vagy ha igen, akkor munkaügyben, vagy jövendő munkaügyben, arról meg nem szoktam, nem szeretek írni.

Viszont felfedeztem valamit, a világ egyik legjobb érzését, ülni egymás mellett egy ágyban este, és olvasni a saját kis könyvünket, kézenfogva. Ilyet még nem tapasztaltam, és nagyon boldoggá tesz. Bár sajnos sok ezer kilométerre van jelenleg, akivel ilyet lehet csinálni, én meg hazalátogattam, és annyira megörültem a tengersok könyvemnek – ők nem jöttek velem sajnos, nem férnek el -, hogy habzsolnám mindet, nem is tudom, mivel kezdjem.

De ha már szerelmes vagyok, és szeretem íróinkat, talán az a legjobb, hogyha szerelmes történeteket olvasok, legalább merengek covers_266009kicsit.

Alig bírtam letenni a könyveket. Egymás után olvastam és olvastam, megismertem hőn szeretett írókat és költőket más oldalukról, megismertem új embereket, akikről eddig szinte semmit nem tudtam, olvastam érdekes napló- és levélrészleteket, más megvilágításba helyeződött egy csomó vers.

Szerettem, jó volt, köszönöm. Pont ilyenre vágytam.

Leave a comment

Filed under életrajzi, igaz, magyar, szerelmes

Fekete István: Ballagó idő

Fekete István állatos regényei valahogy nekem nem fekszenek. Ha már Fekete István, akkor Tüskevár és Téli berek, de azt évente minimum egyszer.

Most azonban gondoltam egyet, és elővettem ezt a könyvet, az önéletírását, visszaemlékezéseit gyerekkoráról. Az elején az olvasás is ballagott, lassú a könyv, sokszor ismétli magát, de a hétvégét a kárpátaljai rokonoknál töltöttem, és az ottani hangulat (tehenek az utcán, pici falu, mindenki ismer mindenkit) valahogy sokkal közelebb hozta hozzám a könyvet.Kisgyerekkorától 14 éves koráig, a világháború kitöréséig tudhat meg az ember sok kedves apróságot a csintalan “Mestörpista” életéből (mert apja volt a tanítómester, innen a név). Sok boldog és szomorú kaland, kis testvérek és kis barátok, akik elmaradnak az úton, visszakerülnek a Teremtőhöz, fenyítések, anekdoták más szájából.

De a legjobb élményem mégiscsak az volt, hogy a Tüskevár nagy része valós embereken alapul! Találkozhattunk egy Matulával, Aczél és Dubovánszki nevű osztálytársakkal, kiderült, hogy Bütyök, aki a Tüskevárban Pondoray Béla, az a valóságban a tényleg Bütyök névre hallgató Kondoray Béla, ugyanolyan nagydarab, de szelíd fiú, aki nyalogatja a szája szélét izgalmában. Sőt az “atyámfia, zabba mennek a lovak” kifejezés is ott esett meg, a való életben, többször.

Boldog vagyok, hogy elolvastam a könyvet.

Leave a comment

Filed under életrajzi, magyar