Category Archives: főzős

Bächer Iván: Emberevő

covers_219688Bächerrel nem lehet mellényúlni. Mindig kikapcsol, mindig szórakoztat, mindig megnevettet, mindig éhes leszek tőle, már ha ilyen témában ír.

Emberevő – kissé meredek cím, gondolhatják néhányan, de ez csak annyit jelent: sorra vesz mindenkit, akitől főzni tanult, akinek a konyháját ismeri, és megvizsgálja életüket, étkezési szokásaikat, hoz egy-két receptet.

Nosztalgiázik. Mert ahogy írta, a legtöbben már nincsenek köztünk.

De sajnos ő se. Pedig úgy olvasnék tőle még még még.

Leave a comment

Filed under főzős, magyar, novella

Bächer Iván: Utóíz

bächerIgazi, luxus születésnapom volt idén, ami nem merült ki annyiban, hogy a párom belopózott a házba, saját kézzel készített dekorációt aggatott a konyhába, meg tortát tett az asztalra, és ajándékokat, és vacsorát a konyhapultra, magát pedig elrejtette a szobában, hanem két barátnőm és anyukám postán kezdtek küldeni kedvencírós könyveket, így lett Kosztolányim, Fekete Istvánom, és Bächerem.

Bächert sajnos csak akkor fedeztem fel magamnak, amikor már késő volt, amikor már nem lehetett odamenni hozzá, hogy igenis, tessék beleírni ebbe a könyvbe, mert csodálatos, és igaz minden szava.

Ezekből az ételekről, főzésről, étkezési kultúráról szóló novellákból találtam nagyon sok kedvemre valót, humorosat, de volt, ami már nagyon egy kaptafára ment. A borítójától viszont mindig csorogni kezdett a nyálam, és mert ugye a párom nem tud még magyarul annyira – de már tanulgat! -, mindig úgy referáltam rá, mint a “hús-könyv”-re, svédül persze, ugyanis hol itt olvastam, hol ott, aztán valahogy mindig lába kélt.

2 Comments

Filed under főzős, magyar, novella

Bächer Iván: Vándorbab

Enni szeretek. Bächert szeretem. Bächerrel enni nyilván nem okozhat csalódást, gondoltam, és hát valóban nem okozott. covers_4767

Csupa, tőle megszokott kis anekdotázás, étkezések és ételek köré csoportosítva, itt-ott megfűszerezve néhány recepttel. Az egészben az a legszebb, mint mindig, hogy egyik pillanatban nevetek, a másikban meg elém jön egy olyan történet, hogy a hideg futkároz a hátamon, és megdöbbenek az emberi sorsokon.

Akár igaz történetek, akár nem.

Leave a comment

Filed under főzős, magyar

Susan Loomis: Ház a Tatin utcán

Igaz történet: egy amerikai hölgyemény először csak főzőiskolába vetődik Párizsba, majd Franciaországban ragad szakácskönyvet írni, magával viszi a férjét is. Egy festői kisváros festői házába telepednek le, ami ugyan felújításra szorul, de nagyszerű hely.

Éhesen nem szabad olvasni, mert a receptektől eltekintve (ebben nagyon hasonlít arra a svéd sorozatra, amit olvastam, attól eltekintve, hogy az fikció: esznek, aztán megkapjuk a recepteket is) állandóan magyarázza, hogy mit vett a piacon, a múltkor konkrétan a buszon félretettem, és azon kezdtem elmélkedni, mi is legyen a vacsora.

A francia életet is fantasztikusan mutatja be, könnyen, túl könnyen odaképzeli magát az ember (aztán mikor leszáll a fogvacogtató időben a Nyugatiban, elég nagy a pofáraesés). És mert igaz a történet, kénytelen leszek magát az írónőt megkritizálni. Néha olyan igazi hülye amerikai pi…. Szóval az. Az egész hozzáállása, hogy ha valami nem klappol, akkor jön a bezzegamerikával, hogy ott milyen könnyű sütőt beszerezni, és mennyire más a kisbabák mérete.

Meg oké, hogy ő szakácskönyvet ír, de azért nemár, hogy a szerencsétlen férje egyedül renovál egy teljesen romhalmaz házat, miközben ő ül az irodájában, ami a “béke és nyugalom szigete a felfordulásban”. Még a padlót is a sógornője sikálta fel. Eh, ez a vetület nagyon nem volt szimpatikus.

De néhány receptet azért kipróbálok majd.

Leave a comment

Filed under amerikai, francia, főzős, igaz