Category Archives: francia

Guy de Maupassant: Korzikai történet

covers_59034.jpgKihívásra kellett XIX. századi francia, először Vernére gondoltam, de aztán meg arra, hogy annyi mindent olvastam tőle, és még a végén csalódást okoz nekem felnőtt fejjel, amit felső tagozatban letenni se bírtam. Aztán bevillant, hogy hát de hát volt egy Maupassant a szüleim polcán, tőle még úgyse olvastam, így most mikor hazamentem, el is olvastam.

Nem tudtam, mire számítsak. Novellákat kaptam, vagyis inkább anekdotákat, csattanós történeteket, francia népmesékre hasonlító sztorikat, pajzánságokat, kellemes humort.

Tehát Maupassant-t feltétlen szeretnék még olvasni, ha mindene ilyen.

Leave a comment

Filed under francia, novella

Robert Merle: Majomábécé

covers_32040Merle nem történelmi regényeit már mind végigzongoráztam a szüleim polcáról, kivéve ezt.

Most otthonjártamban kedvet kaptam hozzá, aztán kissé bepánikoltam, hogy nem fogok a végére érni, mielőtt visszajövök (hazajövök, otthonról haza…áh, hagyjuk), mert magammal hozni nem akartam, épp elég volt az a halom könyv, amit a könyvfesztiválon tettem magamévá. 🙂

Azt nem tudom, milyen címkét tegyek rá. Nyelvészet? Hm. Természet? Hm.

Merle megint azt csinálja, mint az Állati elmék esetében: fog egy igaz történetet, és a tudomány alapján továbbgondolja.

Jelen esetben a majmok jelbeszédre való megtanítását járja körül. Egy amerikai-francia házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, aki nem kell a saját anyjának, és saját gyerekükként nevelik. Egy idő után érti az angolt, és tudja használni a jelbeszédet is, de ahogy nő, egyre vadul, és a család lassan választás elé áll, mi legyen vele.

Olvasmányos volt és érdekes, úgy elfogyott, hogy ihaj, észre se vettem.

Leave a comment

Filed under francia

Daniel Pennac: Iskolabánat

Ezt a könyvet Sári barátnőm ajánlotta nekem még réges-régen, és mindig csak covers_69684tologattam, nem vettem meg, aztán valahogy most rámtört a pánik, hogy mielőtt visszajövök Svédországba, nekem ez kell.

Gyorsan meg is rendeltem, aztán még tanév előtt el akartam olvasni, hogy belerázódjak, de végül elhúzódott, és az iskola elején fejeztem be, nem is baj.

Adott a tanárunk, maga az író, aki egész iskolai pályafutása alatt a rossz tanuló volt, azt hallgatta a családjától, hogy nem lesz belőle semmi. De lett. Tanár. Aki meglátja, megérti, felemeli a tanulókat, segít, hogy túléljék az iskolát, mert rajta is segítettek.

Nagyon sok hasznos, megfogadnivaló gondolat, alázat, szeretet, jóindulat.

Nehéz évem lesz, már most érzem, de talán segíteni fog, ha vissza-visszagondolok erre a könyvre.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, filózás, francia, merengős

Jean-Paul Didierlaurent: Mannen som läste högt på 6.27-tåget (A 6:27-es felolvasó)

13061726_O_1A párom édesanyja könyvutalvánnyal lepett meg karácsonyra, ezt a könyvet már jó régen ki is néztem, és mondtam is Johannak, hogy kérem karácsonyra, de:
a) elfelejtette, mi a címe
b) tudta, hogy kapok utalványt, akkor meg minek megerőltetnie magát, ugye 🙂

Meg is vettem magamnak pár napja, és egyből kiolvastam.

Igazi francia, mint azok a jó hangulatú francia filmek a sok fura karakterrel: Guylain-nel, aki könyvzúzdában dolgozik, de azért megment mindig pár lapot, az ottan kollégájával, aki csak alexandrinusokban beszél, a balesetet szenvedett exkollégával, az aranyhallal, és a rejtélyes, usb-s naplóját elhagyó Julie-val.

Kicsit sok volt a papírzúzda, és kevés a vonatozás, ami miatt igazából felfigyeltem rá, lévén én nem a 6:27-es, hanem a 6:49-es vonattal járok, gondoltam, utánaolvasok, hogy dobjam fel a reggeleinket 🙂

De aztán egyre jobban melengette a szívem, és érdemes elolvasni.

Leave a comment

Filed under francia, kortárs, svédül

Romain Puértolas: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt

fakirMosolyogva szúrtam ki egyik nap ezt a könyvet az egyik bolt kirakatában, aztán pár nappal később megkaptam valakitől, aki nem is tudott a könyvvel való összekacsintásomról. Mivel az “IKEA Paradicsomban” élek, ahogy beleírta nekem a leányzó, ezért esett a választása erre a könyvre, meg hát nekem is ezért akadt meg a szemem rajta.

– Hát de ez olyan, mint a százévesember – mondta egyik barátnőm, akivel tegnap voltunk moziban, és átfutotta a fülszövegét. Nekem is ez az érzésem támadt olvasás közben, de valahogy mégiscsak más.

Főhősünk, egy szemfényvesztő fakír, aki egész életében másokat csapott be, és most is erre készül. A szegény faluja összead neki egy csomó pénzt, hogy elutazhasson egy IKEA-ba, és megvehesse a legújabb szögeságyat, pumavörös színben. Persze egyáltalán nem is használ szögeságyat, de gondolta, majd eladja, és hasznot szerez belőle.

Igenám, de aki csal, az ugye, könnyedény pórul jár. Így kerül fakírunk egy IKEA-szekrénybe, és ezzel kezdetét veszi egy egész Európán átívelő utazás, mi több, még Afrikába is ellátogat.

Időközben szakmát vált, barátokra, szerelemre, evilági javakra tesz szert, sokat beszélget illegális bevándorlókkal, megismertetve az olvasóval a sorsukat, néha abszolút szívbemarkolóan.

Jól szórakoztam, és elég hamar kiolvastam, ami mostanában nagy szó. 🙂

Leave a comment

Filed under francia, humor, kortárs

Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok

Hát én nem értem, miért van mindenki elájulva ettől: hosszú, unalmas és idegesítő.

Feltettem a várólistacsökkentőmre, mert mégiscsak, olyan alapműveltség-fajta, ráadásul a körülöttem levő emberek egyfolytában mondták, hogy hú meg há, de nem. Egyáltalán nem. Roppantul nem érdekel, ki kivel hol és mit csinál, hogyan buzdítják erre egymást, mert rohadtul semmi más dolguk nincs, mert unatkozó arisztokraták, aztán nem érdekel, ki kinek mit hazudik, és miért teszi ezt hosszú oldalakon át tartó, egy kaptafára menő levelekben.

VIGYÁZAT! Szarkasztikus, felnőtt tartalom következik.

Ah, vikomt, ugyan rontsa már meg azt a virágszálat, such fun.
Ah, márkinő, hát jó, de aztán magával is dugnék egyet, ha már ilyen régi jó barátom!
Ugyan, leányom, csak egy csókot kérek, hopp, bocs, belédcsúszott a farkam.
Naugye, leányom, jó is az, nem árt, ha az emberbe idejekorán belecsúsznak a farkak.

VÉGE.
De tényleg. Miért van ettől mindenki úgy elájulva? Tudom, micsoda zseniális film, a szereposztása valóban egetrengető, de most nem. Egyszerűen még egy perc ezekkel a sznobokkal, és saját magammal végzek párbajban.

2 Comments

Filed under francia, szerelmes

René Barjavel: Az óvatlan utazó

Mindenki ismeri ugye az időutazás nagypapa-paradoxonát, ugye? Hogy ha visszamész az időben, és megölöd a saját nagyapád, akkor nem létezhetsz. De akkor nem mehetsz vissza az időben, és nem ölheted meg. Ördögi kör.

Ez a teória ebből a könyvből származik.

Bár a fordító az utószóban elég élesen bírálja a könyvet és annak minden vetületét (pedig ezerszer megfogadtam már, hogy utószóra rá se nézek, ha nem az írótól származik, ezt is csak átfutottam, de kár volt, oké, hogy fordítsa le, de miért kell beszólni a könyvre? Írjon jobbat).

Időutazás hát a téma, és a kérdés, mennyiben befolyásolható a múlt, ha visszautazol, tehetsz-e valamit, vagy csak szemlélődhetsz, meggátolhatók-e egyes események, illetve a személy mint olyan fontos-e, vagy ha én nem teszem meg, megteszi helyettem más, és a történelem ilyen formában nem sérül?

Érdekes kérdések ezek a múltról. A jövőkép meg elég szomorú.

Bár annak is van egy nagyon izgalmas felvetése: mi lenne, ha egyszerre csak áram nélkül maradnánk? Vagy ha nem is maga az áram menne el, hanem csak megváltozna azoknak a tárgyaknak a fizikája, amelyek vezetik az áramot?

Barjavelt kedvelem, a másik könyveis tetszett anno.

Leave a comment

Filed under francia, scifi