Category Archives: háború

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

covers_59289Ez is egy olyan könyv, aminek a címe ezer éve kísért, és sosem tudtam mihez kötni. El se olvastam igazán, miről szól, annyira disszonáns a címe meg az alcíme.

Háborút kaptam, háborús történetet, Vonnegut történetét, Billy történetét, aki nem tud épeszűen kijönni a háborúból – de hát ki tud? Gondolom én. Szerencsére nem tudom, milyen lehet az.

Viszont rossz hangulatban olvastam, valahogy nehezen ment, és nem érintett meg annyira, ahogy egyébként a háborús történetek szoktak.

Leave a comment

Filed under amerikai, háború

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Hát ez nekem máris az év könyve, pedig még éppencsakhogy elkezdődött. Olyan hatással volt rám, mint a covers_284987Versions of Us (amit majd jól elolvasok megint, ha már van a várólistacsökkentésen olyan pont, hogy egy friss kedvenc újraolvasása. 🙂

Ezt csak úgy elolvastam, mert @Sister moly annyira lelkendezett róla. Nem is néztem igazán, miről szól.

Háborúról. Párhuzamosan az elsőről és a másodikról. Az elsőben Elspeth, Skye szigetén író ifjú költőnő rajongói levelet kap egy amerikai egyetemistától. Levelezni kezdenek, és hát… kitalálható, ugye. De háború van, és ahogy Elspeth mondta, a háború nem a legalkalmasabb időpont szeretni. Pláne, ha már férjnél van az ember lánya.

A második világháborúban Elspeth lánya próbálja megfejteni anyja múltját, hogy honnan is származik ő.

Annyira tele lett vele a szívem. Mint a Gyógyír északi szélre, csak annál is sokkal szebb. Meghatottan ültem egész este, és el akartam olvasni újra.

Aztán este, mikor odabújtam a páromhoz, hálás voltam, hogy itt van velem, és nem egy másik kontinensen.

Kicsit megtanultam vágyakozni az után, ami az enyém.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, háború, szerelmes, szeretem

Conny Palmkvist: Jag värmer te med dina brev

Anna Frankot mindenki ismeri. A tizennégy éves Jitschokot Litvániából nem sokan. Pedig ő is ugyanazon ment keresztül, mikor Vilniust elgettósították, és hol itt lőttek agyon embereket covers_374094mondvacsinált okokkal, hol ott. Nem számított, gyerek-e vagy felnőtt. A fiú hűen beszámol az eseményekről, hogy amiről azt hitte, lehetetlen, hogy megtörténjen, sajnos simán megtörtént, és ezt mindenki kénytelen volt belátni.

Jitschokot Abraham Sutzkever költő inspirálja naplóírásra, akinek a könyv végén a nürnbergi tanúvallomásából is hallunk. Nem ismertem a költőt, pedig a holokauszt legnagyobb költőjeként van számontartva. Már csak ezért is megérte levenni ezt a rövidke könyvet a polcról, csak mert megtetszett a címe: “Teát melegítek a leveleiddel”.

Leave a comment

Filed under háború, svédül

John Boyne: Stay Where You Are And Then Leave

covers_377894John Boyne-tól már olvastam a csíkos pizsamásat. Ezt a könyvet tízen olvasták el az egyik osztályomban, és gondoltam, könnyebb lesz a book review-kat értékelni, ha az embernek van mihez kötni.

A könyv elején, főszereplőnk, Alfie ötödik születésnapján tör ki a világháború. Fiatal, 27 éves apja önként jelentkezik a hadseregbe, majd eltűnik a család életéből. Titkos küldetésen van, állítja Alfie anyja, azért nem jelentkezik. Az anya közben rengeteg munkát vállal, mos, varr, ápolónősködik, Alfie is ellóg az iskolából, és cipőpucolással segít be a családi kasszába – titokban.

Saját bőrén érzi a háborút, apja eltűnt, legjobb, cseh származású barátnőjét az apjával együtt internálják, és utálja a születésnapjait.

Míg egy véletlen folytán rájön, hogy az apja nem is küldetésen van… és innentől minden követ megmozgat, hogy hazahozza őt.

Aranyos volt, gyerekeknek való tényleg, megmutatja a háború sok arcát. Ami nem tetszett, hogy túl elhúzódott az eleje, aztán a végén meg olyan hirtelen történt minden.

Leave a comment

Filed under angolul, ír, háború, ifjúsági

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Szintén várólistacsökkentés, ráadásul ilyen last minute, mert hogy ma kezdek bele a Nagy Kalandba, de ez most nem számít, a lényeg, covers_114522hogy három napom volt befejezni a könyvet, és sikerült, ma hajnali fél 6-tól kezdve 🙂

Nade. Én teljesen másra számítottam. Én azt hittem, hogy ez ilyen háború előszelés (ezt ígérte a fülszöveg), de hát nem így, hanem azt hittem, itt már csapatok meg bevonulások, meg harcok, erre nem.

Párizsban járunk, az 1930-as évek végén, főhősünk, Ravic, Németországból menekült orvos, aki illegálisan tartózkodik Franciaországban, de nem is tudja elképzelni, hogy máshol is legyen. Feketén dolgozik, műt, jó orvos.

És igazából róla, a menekültek életéről, meg a körülötte levő emberek életéről szól ez a könyv. Hogy mennyire fontos a múlt, mennyire lehet elszakadni a rémségektől, meddig terjed egy orvos hatásköre, mi etikus és mi nem.

Nem is nagyon lehet összefoglalni az egészet, apró, összefonódó szálakból álló regény ez, de az összhatás valami fantasztikus.

Leave a comment

Filed under háború, merengős, német

Pataki Tamara: Ember a sötétben

Ezt a könyvet már elég régen kaptam meg karácsonyra az öcsikémtől, akinek akkoriban iskolatársa volt Pataki Tamara. Azóta csak sötéttettem balra-jobbra, aztán most feltettem a várólistámra is, és mivel a körülmények úgy hozták, hogy kénytelen vagyok gyorsan végezni a várólistámmal, elolvastam.

Nem spoilerezek nagyot, hiszen a fülszövegen, sőt, a borítón is rajta van, hogy ez a könyv egy boszorkány és egy férfi szerelméről szól, mégpedig az első világháború idején. Az alapötlet jó, a történelmi ábrázolás is tetszett, a helyszínek, az elnevezések, a történések. Az egyetlen, aki/ami nem győzött meg, a boszorkány, Babette volt. Minden tettét álságosnak, kényszeredettnek és nem őszintének éreztem. A szerelmét meg aztán főleg nem.

Aztán, hogy pont a fő motívum legyen az, amit nem tudok egyáltalán elhinni, az egy kicsit szomorú. De ettől függetlenül nem rossz könyv.

Leave a comment

Filed under háború, kortárs, magyar

Fekete István: Hu

Már elolvastam egy ideje ezt a könyvet, csak hát Fekete Istvánról mindig olyan nehéz írni, nincs annyi szuperlatívusz, amivel uhuméltatni tudnám a tájleíró képességét, az empátiáját, a természetszeretetét és állatismeretét, sőt, fordítva is.

Kissé bizonytalan vagyok, hogy Hu vagy Hú, mert molyon Hú, a könyvemben viszont Hu, szóval ragaszkodom ehhez. Hu egy uhu, akit az ember még fiókakorában ellopott a fészekből, két testvérével együtt, hogy aztán vadászatra használják – bár sokkal inkább csalinak. Hu aki végül egyedül marad, a testvéreitől meg kell válnia, először utálkozik a környezetén, Mackón, a kutyán, de lassan megszereti őt is…csak álmában szabad madár ő, és egy idő után már nem tudja, mi az álom és mi a valóság.

A könyv hátterében meg épp tör ki a világháború, ami nekem azért fura volt, nem vagyok én ehhez szokva Fekete Istvánnál, hogy háborút kever nekem az állatok közé, ezért talán nem is tetszett annyira, mint a többi története, de azért attól még mindig nagyonnagyon.

A végén az a pár mondat, az egészen megható volt.

Sajnálom ám most, hogy a hosszabb lélegzetvételű Fekete Istvános állattörténetekből kifogytam, csak rövidebbek vannak meg novellák, azokkal is teszek egy próbát, csak azokhoz valahogy nincs türelmem (tudom, hol logikus ez, a hosszú regényhez van, novellához meg nincs?).

Leave a comment

Filed under háború, magyar