Category Archives: humor

Arto Paasilinna: Kollektivt självmord

Egyik kedves volt kolleganőm, akivel azóta is összejárok, ajánlotta ezt a könyvet nekem. covers_445734.jpgAz íróról már hallottam, népszerű, finn.

Kollektív öngyilkosság, szól a cím, az ember valami sötétet vár természetesen, és mégse azt kap, mit kap helyette?

Egy busznyi finnt, akiket összeköt az, hogy mind öngyilkosok akarnak lenni. Az egyikük nagy ötlete volt, mikor találkozott egy másikkal, közvetlenül mindkettejük öngyilkossága előtt, hogy fel kellene kutatni minden finnt, akiket foglalkoztat az ilyesmi, tartani egy szemináriumot nekik, majd útrakelni, és ha már, akkor csinálják stílusosan, legyen együtt öngyilkosok.

Olyan humorral adja ezt elő, hogy az ember meg is feledkezik arról, hogy mennyire kemény témát is feszegetünk itt. Mi késztet valakit arra, hogy öngyilkos akarjon lenni? Hát arra, hogy élni akarjon?

Nagyokat nevettem, de néha azért alaposan elgondolkodtam.

Leave a comment

Filed under finn, humor

Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!

covers_413647A könyvfesztivál egy veszélyes hely, minden könyv ott sikoltozik, hogy vegyél meeg, vegyél meeg, még veszélyesebb, ha barátnőstül dönt úgy az ember, hogy megvesz valamit.

Jelen esetben Erzsike jött velünk, a dedikálást meg már nem győztük kivárni, egyikünk szerint későn volt, másikunk meg már tömegiszonnyal küzdött.

Maga a könyv jópofa, és valószínűleg körülbelül tényleg így gondolkodnak a macskák. Érdekes volt az emberéletet ilyen szemszögből megfigyelni, és néha esküszöm igaza is volt.

Amit furcsállottam, az a sok politizálás, akár president akar lenni Erzsi, akár nem, nekem valahogy disszonánsnak hatott ebben a könyvben.

Leave a comment

Filed under humor, magyar

Lackfi János: Milyenek a magyarok?

Az öcsém arra kért, ha már úgyis könyvesboltba megyek, vegyem már meg ezt a kötetet covers_214481angolul egyik külföldi ismerősének.

Mivel közeleg a barátom születésnapja, gondoltam, ez neki is egy jópofa ajándék lesz, és betettem a kosárba.

Aztán azon gondolkodtam, vajon mi is lehet benne, mit adok én neki, szóval elkértem apától, és elolvastam.

Remekül szórakoztam, a magyarok azért nagyrészt tényleg ilyenek. Szokásaikban, étkezési stílusukban, mindenfélében.

Azért majd belenézek az angol verzióba is, kíváncsi vagyok, hogy például a “rozmaringos csárdás kisangyalom” fordítását hogyan sikerült megoldani.

Leave a comment

Filed under humor, magyar

Erlend Loe: Slutet på världen som vi känner den

covers_419407Doppler visszatért! – hirdették a könyvesboltok, én meg némi kézbe nyomott kívánságlista után megkaptam karácsonyra.

Mivel a barátomnak kihoztam az első Dopplert a könyvtárból (az csak magyarul van még), egész féltékeny lettem, hogy na de na, én is Dopplert akarok, az elejétől, különben még a végén nem értem majd. (Napersze).

Doppler sztorijai még mindig zseniálisak. Ez a harmadik nagyon jól indult, aztán kicsit leült, aztán megint jó, aztán megint leült. Nem vagyok tehát maradéktalanul elégedett, de azért Erlend, hamisítatlan Erlend.

A sztori ott kezdődik, ahol a Doppler, az utak királya véget ér. Doppler magányos, és úgy dönt, itt az ideje hazatérni. Csak hát persze semmi sem olyan egyszerű, mint gondolja.

Még Erlendet.

2 Comments

Filed under humor, norvég, svédül

Stephen Butler Leacock: Rosszcsirkeff Mária és társai

Eljött az új év, az új molyos kihívások ideje, ezúttal én jegyzek egy kevésbé nehéznek tűnő reading challenge-t. covers_34009Azon van egy olyan pont, hogy az egyik családtagom ajánlása.

Édesanyám a Rokonokat ajánlotta, azt is beiktatom, édesapám viszont ezt. Valahogy ez könnyedebbnek tűnt, mint Móricz így ünnepek utánra, és ha már otthon voltam, el is olvastam ízibe.

De annyira sajnos nem tetszett. Utánaolvastam Leacocknak, hogy ő a kanadai humor édesatyja vagy mije, de nem tudom.

Nem azt mondom, hogy nem volt vicces, de nem nevettem rajta annyit, mint mondjuk egy Wodehouse-on.

Sebaj, a lényeg, hogy egy apukámnak fontos könyv elolvasva. 🙂

Leave a comment

Filed under humor, kanadai, novella

Jonas Jonasson: Analfabeten som kunde räkna (Az analfabéta, aki tudott számolni)

Most kezd az a határozott érzésem kialakulni, hogy Jonasson nagyon sok akar lenni egyszerre. Túl sok szereplőt és történecovers_371187tszálat mozgat, hogy az ember inkább belefárad, nem pedig szórakozik.

Ha néha sikerül megfeledkezni arról, hogy mindjárt megint mindent összekuszál, akkor még jó is tud lenni, meg azért az embert érdekli, hogy ér véget ez a hülyeség, amiben afrikaiak, kínaiak, izraeliek, svédek és atombombák szerepelnek. Ugye? Ha felsorolom, máris sok.

Igazából a dél-afrikai analfabéta története, aki mindenféle kalandok során Svédországban köt ki, megkerülve a bevándorlási hivatalt, így papíron nem létezik, egy ikerpár papíron nem létező tagja oldalán, és együttes erővel próbálnak megszabadulni egy papíron nem létező atombombától.

Jó, néha tényleg vicces, de többnyire csak fárasztó.

Leave a comment

Filed under humor, svéd, svédül

Neil Gaiman: Fortunately, the Milk

Neil Gaiman zseniális, ezt minden alkalommal meg kell állapítsam. covers_232246

Apuka elmegy tejért, és csak sokára jön vissza, de vajon miért? Nekem mondjuk meggyőződésem volt, hogy elfelejtett tejet venni, és ezért talál ki ennyi történetet léghajóval, dinoszaurusszal, kalózokkal, időutazással, de még csak az se.

Menő  apuka.

 

Leave a comment

Filed under angol, angolul, fantasy, humor, ifjúsági