Category Archives: humor

Maros András: Játszótéri pillanatok

A Kávéházi pillanatokat újra és újra elő szoktam venni, mikor egy félórányi covers_484943kikapcsolódásra vágyom (tényleg, lehet elő is veszem nyomban), ezért nagyon örültem, mikor az író a facebookra pakolta ki a játszótéri pillanatait, jókat szórakoztam, és mikor otthon jártam egy hosszú hétvégére, fel is kaptam a könyvesboltban, és hazafelé kiolvastam a repülőn.

Megintcsak vicces könyvecske, és gyakran elő fogom venni.

Advertisements

Leave a comment

Filed under humor, magyar

Erich Kästner: Három ember a hóban

covers_1919Régi nagy kedvenc újraolvasása, valaki olvasta a molyon, és úgy lett hozzá kedvem. Úgyhogy mikor hazaugrottam egy hétvégére, leemeltem a polcról, és a hazafelé repülőúton kiolvastam.

Mindig kikapcsol és megnevettet ez a történet, mely leginkább a bolondos milliomosról, Toblerről szól (és mindig Toblerone-t támad kedvem enni, mikor ezt olvasom).

Az úr megnyeri a saját cége pályázatának második helyezetét (CSALÁS), álnéven, és ezért két hetes üdülést kap az Alpokban. Úgy dönt, unja már, hogy mindenki gazdag emberként tekint rá, ezért szegény gúnyában jelenik meg. A biztonság kedvéért persze magával viszi az inasát, aki a gazdag úr szerepét játssza.

A lánya aggódik érte, és előretelefonál, hogy álruhás milliomosra készüljenek, és innentől a feje tetejére áll a világ, félreértés félreértést ér.

Remekül szórakoztam még kitudjahányadjára is. 🙂

Leave a comment

Filed under humor, német

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

covers_153216Annyira előttem van még száz éve, mikor ez a könyv megjelent, hogy a barátnőmmel a könyvesboltban kacarásztunk a könyv címén. El sem tudtuk képzelni, miről szólhat egy ilyen című könyv, találgattunk.

Aztán egyszer megkaptam a könyvet ugyanettől a barátnőmtől, és idén feltettem a várólistacsökkentésemre.

Talán azért, mert szünet volt, de pár nap alatt elfogyott. Remekül szórakoztam, sokat nevettem.

Az az egészben a legjobb, hogy önmagában a történet pár mondattal összefoglalható. Van a nagymama, meg az unokája, Voltamper Jerne (bestof nevek egyike), aki a könyv első felében még nem vámpír. Nagymama már 200+ éves, és folyton abajgatja hősünket, váljon már ő is vámpírrá. De nem, hősünk meséket írna, furákat, melyeket gyerekeknek szánna, és mégis felnőtteknek való lesz belőle.

Végül aztán sikerül vámpírrá válnia, de írói ambícióit nem szívesen adná fel, mondjon bármit is nagymama…

Nem hiszem, hogy magára a cselekményre emlékezni fogok, sokkal inkább arra, milyen humorral, milyen fekete humorral, milyen iróniával írt Szécsi Noémi, és mennyit nevettem a nagymamán.

Leave a comment

Filed under humor, magyar

Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Hát tessék is bizony!covers_5988

Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de nekem Janikovszky inkább a gyerekkönyvíró, efféle szösszenetekhez Fehér Klára szerény véleményem szerint jobban ért.

(Öööh, épp rákerestem, mit írtam anno Janikovszkyról, hát ezt: ” Szerintem a gyerekkönyvei sokkal jobbak. Először is, a felét már olvastam egy másik kötetben (A lemez két oldala), másrészt pedig szerintem ez az anekdotázás ez Fehér Klárának sokkal jobban megy. Az ő ilyen stílusú írásait jobban kedvelem, meg neki jobban is áll.” Ennyit rólam meg a kreativitásról, akarom mondani, ismétlés a tudás anyukája nekije).

Felnőtteknek szól, mi több, időseknek, és bár rá akar világítani arra, mire mosolyogjunk, én mire ne, néha nem értettem pontosan, mire gondolt a költő.

Nagyon lassan haladtam vele, ez is elmondja, hogy annyira nagyon nem kötött le, de szerencsére a végén a történetektől végül megkaptam azt, amiért elolvastam.

A mosolyt, a derűt.

Majd előveszem idősebb koromban is, hátha jobban megérint. 🙂

1 Comment

Filed under önéletrajzi, humor, magyar

Karácsony Benő: Napos oldal

covers_76512A várólistacsökkentésemmel tavaly idáig jutottam, elolvastam a 11. könyvet is, de aztán jöttek a szüleim, és úgy voltam vele, ha be is tudnám fejezni a tizenkettedik könyvet, nem éri meg a stresszt. Így is csökkentettem 11-gyel.

Karácsony Benőt worsi barátnőm ajánlotta a listámra. El is olvastam, tetszett is, főleg bizonyos szófordulatok és hasonlatok, de úgy összességében nem tett rám nagyobb benyomást.

Kázmérról az elején azt hittem, valami öregúr, meg is lepődtem, mikor kiderült, hogy 25 éves csak. Az életfelfogása hol szimpatikus volt – ugyanmár, minden elrendeződik – hol ugyanezt ostobaságnak tartottam. Aztán olyan kurtán-furcsán történtek néha dolgok vele, hogy nem is igazán tudtam követni.

A nyelvezete miatt viszont tényleg megérte.

Leave a comment

Filed under erdélyi, humor, magyar

Martina Haag: Glada hälsningar från Missångerträsk!

covers_445733Ez egy zseniális, igazi nyaralós könyv, amit egy nap alatt elfogyasztottam, pedig svéd nyelvű könyvekről ilyesmit ritkán tudok elmondani.

Főhősnőnk, Nadja, elmúlt negyven, se pasi, se gyerek, pedig mindkettőre annyira vágyott. Egyetlen megoldása maradt: adoptálni. Már az utolsó körnél jár, a levélre vár, melyben elküldik az örökbefogadandó kínai gyerek fényképét, de helyette másik levél jön: változtattak a szabályokon Kínában, egyedülálló nő nem fogadhat örökbe.

Férj kell ide, de honnan? A húga szerencsére épp a házasságát mentené, ezért megkéri, ápolja már az apóst fent a messzi északon, és cserébe ott hagyja egy elérhető férfiú adatait. Igen ám, de apóspajtás nem pont ugyanúgy gondolkodik, szerinte Nadjának másik férfira lenne szüksége.

Remekül szórakoztam, nagyon sokat nevettem, a filmre is kíváncsi vagyok 🙂

Leave a comment

Filed under chicklit, humor, svéd, svédül, Uncategorized

Arto Paasilinna: Kollektivt självmord

Egyik kedves volt kolleganőm, akivel azóta is összejárok, ajánlotta ezt a könyvet nekem. covers_445734.jpgAz íróról már hallottam, népszerű, finn.

Kollektív öngyilkosság, szól a cím, az ember valami sötétet vár természetesen, és mégse azt kap, mit kap helyette?

Egy busznyi finnt, akiket összeköt az, hogy mind öngyilkosok akarnak lenni. Az egyikük nagy ötlete volt, mikor találkozott egy másikkal, közvetlenül mindkettejük öngyilkossága előtt, hogy fel kellene kutatni minden finnt, akiket foglalkoztat az ilyesmi, tartani egy szemináriumot nekik, majd útrakelni, és ha már, akkor csinálják stílusosan, legyen együtt öngyilkosok.

Olyan humorral adja ezt elő, hogy az ember meg is feledkezik arról, hogy mennyire kemény témát is feszegetünk itt. Mi késztet valakit arra, hogy öngyilkos akarjon lenni? Hát arra, hogy élni akarjon?

Nagyokat nevettem, de néha azért alaposan elgondolkodtam.

Leave a comment

Filed under finn, humor