Category Archives: kisregény

Banana Yoshimoto: Kitchen

covers_226073Kövezzetek meg, de engem valahogy nem vonz az ázsiai irodalom. Semmi bajom Ázsiával, odavagyok a konyhájáért, az egyik legjobb barátnőm kínai, és mégse.

Úgyhogy jól jött a saját kihívásom, melyben arra szólítottam fel másokat és magamat, hogy több pont között olvassanak egy ázsiai írótól.

Amit a kínai barátnőm ajánlott, ahhoz valahogy nem volt kedvem, ezt viszont megláttam egy molyos kartársnál, és egyből megtetszett.

Két kisregényt, két történetet kapunk.

Két női elbeszélő. Veszteségről, barátságról, konyhákról, ételekről, megértésről, halálról, elválásról.

Le se tudtam tenni, egyben olvastam végig, nagyon tetszett. Talán mégsem annyira idegen ez az irodalom sem, mint ahogy én azt gondoltam.

Leave a comment

Filed under angolul, japán, kisregény

Geir Gulliksen: Berättelse om ett äktenskap

covers_440514Történet egy házasságról, mondja a könyv címe, és az ember nem is igazán tudja, mit várjon.

Milyen történet lesz ez, boldog, szomorú?

Szomorú lett.

A férj az elbeszélünk, aki mesél a házasságukról, arról, hogy hogyan működött, egész addig, míg a felesége nem találkozott azzal a bizonyos Másikkal, és mi lett aztán.

Igaz, én annyira nem tudtam sajnálni a férjet, mert igencsak furcsaságokat mondott a feleségnek, még bátorította is más kapcsolatra, akkor meg igazán… na.

Szóval egy kis élveboncolás, megfűszerezve sok szexszel.

Érdekes volt.

Leave a comment

Filed under kisregény, norvég, svédül

Elizabeth Gaskell: Cranford

A sorozattal szemeztem már egy ideje, így mikor megláttam a könyvet a kolléganőm covers_73626polcán otthon, rögtön kölcsönkértem. Mivel nem akartam hónapokig nálam tárolni, el is olvastam rögtön.

A sorozat már nem érdekel annyira. 😀 És rájöttem, hogy a Jane Austenes világ sem, kinőttem én már ebből. Kár érte, mert annyira szerettem ilyeneket olvasni, az angol vidék vénkisasszonyok szemén át, egykor biztos recepet lett volna ez a nálam elért sikerre, de most csak untatott a csomó piszlicsáré problémájuk.

Sóhaj. Nem szeretek felnőttnek lenni.

(Ami viszont vicces, hogy visszatettem a kolléganőm asztalára a könyvet, egy post-ittel, hogy megjárta Magyarországot, ő meg kitette a facebookra, hogy “Amíg én itthon ültem, a könyvem utazott.”)

Leave a comment

Filed under angol, angolul, kisregény

Torgny Lindgren: Hummelhonung

9789113020280_200x_hummelhonung_e-bokTorgny Lindgren elhunyt, és mivel itt a környéken élt, nagyon sok cikk jelent meg róla, Backman is tisztelgett előtte, én meg még nem olvastam tőle semmit, gondoltam, ez egy szomorú apropó lehet. Pláne, hogy az iskolai könyvtárban volt egy polcnyi kirakva.

Elvettem ezt (magyarul Dongóméz), és elolvastam.

Nyugodj békében, Torgny Lindgren, de valahogy nem hoztad meg a kedvem, hogy levegyem még több könyvedet a polcról. Ez a könyv sötét, beteg, és számomra undorító.

Egy írónő az elbeszélő, aki szentek életéről ír könyvet, és előadni megy egy faluba. Egy vénembernél szállásolják el. Éjszaka behavazódnak, ő meg ottragad. Kiderül, hogy a szomszéd a vendéglátó fivére, akivel viszályban él, nem látogatják egymást.

A nő kezdi látogatni őket felváltva, kibontakoztatva az élettörténetüket, ami lehetett volna szép, megható, szomorú, de hát… sötét, beteg és undorító lett.

Sajnálom, de tényleg.

Leave a comment

Filed under kisregény, svéd, svédül

John Green – Maureen Johnson – Lauren Myracle: Let it Snow

covers_269908Engem átvertek. Én teljesen felnőtt könyvet vártam, nem pedig ilyen tiniset, holott John Green neve árulkodhatott volna, hogy ilyen lesz. Nem azért, hogy csalódtam, mert három egészen jó történetet kaptam, de akkor is, más aggyal álltam neki.

Karácsonyra készülődve, karácsonyi történetet. Onnan jutott eszembe, hogy most adták ki a svédek, és a címlapon azt írták, karácsony minidisznóval, hát ez pompás, ez kell.

A három történet összefügg, erre se számítottam, de ez se negatívum. De biztos voltatok már olyannal, hogy másra számítotok, mint amit valójában kaptok, nem?

Jubilee története tetszett a legjobban, amit Maureen Johnson írt. Jubilee szülei, a fanatikus Santa Village gyűjtők (megkapják a darabjukat? Ugyeugyeugye?), kissé erőszakosan akarják az újabb darabot megszerezni, így nem érnek haza karácsonyra, Jubilee-t meg a pasija helyett a nagyszüleihez akarják küldeni, csak a vonata elakad a hóban, és összekerül egy csapat cheerleaderrel, amit aztán tényleg nem tud elviselni, így menekülőre fogja, és a Waffle House-ban Stuartba botlik…

John Green története nem tetszett annyira, amelyben fent említett cheerleaderekhez igyekszik három jó barát, két fiú és egy lány, mert hát cheerleaderek, és karácsony hajnali kettő van, mi sem lehetne logikusabb lépés. Kérek hash brownt.

Lauren Myracle sztorija sem volt rossz, Addie, aki kissé önző (bár nekem tökre nem tűnt annak, átlagos tini), épp szerelmi bánatában fetreng, és próbál nem önző lenni a Christmas Miracle Starbucksban. Itt kerül elő a beígért minidisznó is.

Nem volt annyira karácsonyi, mint számítottam rá, de azért kezdetnek megteszi.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, ifjúsági, kisregény

Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

Rövid könyv, három hajnallal. Behabzsoltam majdnem egyben, és nem is hagytam neki időt ülepedni. Azt covers_242592hiszem, újra el fogom olvasni, egyesével. A három hajnalt, a három találkozást. Férfiak és nők találkoznak, különböző helyzetekben és helyszíneken, különböző okokból, különböző érzelmekkel.

Még egyszer, mert jobban meg kell értsem, mert túl jó volt ahhoz, hogy ennyiben hagyjam.

Leave a comment

Filed under kisregény, olasz

F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby

Kötelező olvasmány volt angolszakon, de nem nagyon emlékeztem belőle semmire. A covers_254733huszadik százados kihívás viszont pont kapóra jött, hogy valami ürüggyel elolvassam újra.

Nemrég fejeztem be, de most sem emlékszem belőle valami sokra. Ez talán sok mindent elmond. Az egyből beugrott, hogy az “old sport” kifejezéstől a falat kapartam, pláne ilyen gyors egymásutánban használva, de ezen még Tom Buchanan is kibukott.

A Daisy Buchanan névre is emlékeztem, mert jól hangzik.

De ez a hisztéria, ami itt ment, az továbbra sem hatott meg. Nem éreztem hitelesnek őket, egyiküket sem sajnos. Nem érdekeltek a partik, a szerelmi szövődmények, a nagy, True Love nagybetűkkel, amit ilyen idiótán kezelnek.

Sajnálom.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kisregény