Category Archives: kisregény

Dorthe Nors: Blicken, pilen, filen (Tükör, index, kuplung)

Annyian olvasták ezt mostanában a molyos ismerőseim közül, hogy én is kíváncsian vettem végül a kezembe.

Főhősnőnk, Sonja, egyedülálló, vidékről fővárosba szakadt negyvenes dán nő. Meg akar covers_476755tanulni vezetni.

Itt körülbelül ki is merül maga a sztori. Mert nagyon skandináv regény ez, Sonja mindennapi problémáival, a családjával, azzal, hogy nem találja a helyét, hogy vajon mit jósolt a jósnő, miért is felejtette el, most akkor mi lesz így a jövőjével, bezzeg falun, bezzeg városban, bezzeg az egyik autósoktató és a másik, a barátai, a masszőrje, aki terapeutának tartja magát, és gondolatok, gondolatok, pont így egymás után.

Nagyon skandináv, igen, de annyira nem estem hasra.

Advertisements

Leave a comment

Filed under dán, kisregény, kortárs, svédül

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Ez a második Hrabalom, az elsőt majdnem napra pontosan ugyanakkor olvastam két éve,covers_291348 mint most ezt! 🙂

Az akkor annyira nem fogott meg, pedig minden ismerősöm ajánlgatta. De gondoltam, mindenki megérdemel újabb esélyt, ezért az idei várólistacsökkentésre felpakoltam ezt a könyvet.

Egy nap alatt el lehet olvasni, mert rövid, de a mondanivaló, a történések, a hangulat, az annál sokkal több.

Gyanakodva kezdtem neki, ez is olyan könnyednek indult, humorral, galambokkal, pecsétekkel, egy kis cseh város vasútállomásán. Mulatságos szereplők, mulatságos jelenetek.

Aztán jöttek a vonatok, a németek, a bombázások, a komorabb párbeszédek, és végén a nagy terv, no meg a legvége, amire egyáltalán nem számítottam (nem láttam a filmet), és kissé hidegrázással mentem aludni.

Leave a comment

Filed under cseh, háború, kisregény

Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

covers_35022Ezt a könyvet már olvastam valamikor, nem tudom, mikor.

Az egyetlen, ami megmaradt benne, hogy a főszereplő lánynak nagyon hosszú haja volt.

Szinte újként hatott rám most, mikor olvastam. Márquez megszokott, mesélős stílusa, egy kisváros, és egy csomó őrült ember – de a másikat mindig könnyebb őrültnek nézni. Pláne, ha még rá is foghatjuk, hogy a veszett kutya tehet róla!

Sierva Maríát nem szeretik a szülei, elhanyagolják, próbálnak mindenféle módon szabadulni tőle – végül hála a veszett kutya harapásának, erre módjuk is lesz.

Ördögűzőt is hívnak hozzá, egy papot, aki beleszeret a 12 éves lányba.

Kicsit beteg, na.

De attól még csodásan van megírva.

Leave a comment

Filed under kisregény, kolumbiai

Max Porter: Sorgen bär fjäderdräkt

Angolul akartam olvasni, de mikor szembejött svédül a könyvtárban, kivettem úgy, úgysem hosszú.

Nem tudom, mit gondoljak igazán. Valami másra számítottam.

Alaphelyzetünk az, hogy meghal egy anyuka, apuka és a két fiú együtt maradnak, és a bánat egy bazi varjú képében beköltözik hozzájuk, figyeli őket, segít nekik boldogulni, túllépni.

Tudom, hogy Ted Hughes művének parafrázisa, amit nem ismerek, és úgy biztos jobban tetszett volna, így csak a vállam vonogattam.

Leave a comment

Filed under angol, kisregény, svédül

Banana Yoshimoto: Kitchen

covers_226073Kövezzetek meg, de engem valahogy nem vonz az ázsiai irodalom. Semmi bajom Ázsiával, odavagyok a konyhájáért, az egyik legjobb barátnőm kínai, és mégse.

Úgyhogy jól jött a saját kihívásom, melyben arra szólítottam fel másokat és magamat, hogy több pont között olvassanak egy ázsiai írótól.

Amit a kínai barátnőm ajánlott, ahhoz valahogy nem volt kedvem, ezt viszont megláttam egy molyos kartársnál, és egyből megtetszett.

Két kisregényt, két történetet kapunk.

Két női elbeszélő. Veszteségről, barátságról, konyhákról, ételekről, megértésről, halálról, elválásról.

Le se tudtam tenni, egyben olvastam végig, nagyon tetszett. Talán mégsem annyira idegen ez az irodalom sem, mint ahogy én azt gondoltam.

Leave a comment

Filed under angolul, japán, kisregény

Geir Gulliksen: Berättelse om ett äktenskap

covers_440514Történet egy házasságról, mondja a könyv címe, és az ember nem is igazán tudja, mit várjon.

Milyen történet lesz ez, boldog, szomorú?

Szomorú lett.

A férj az elbeszélünk, aki mesél a házasságukról, arról, hogy hogyan működött, egész addig, míg a felesége nem találkozott azzal a bizonyos Másikkal, és mi lett aztán.

Igaz, én annyira nem tudtam sajnálni a férjet, mert igencsak furcsaságokat mondott a feleségnek, még bátorította is más kapcsolatra, akkor meg igazán… na.

Szóval egy kis élveboncolás, megfűszerezve sok szexszel.

Érdekes volt.

Leave a comment

Filed under kisregény, norvég, svédül

Elizabeth Gaskell: Cranford

A sorozattal szemeztem már egy ideje, így mikor megláttam a könyvet a kolléganőm covers_73626polcán otthon, rögtön kölcsönkértem. Mivel nem akartam hónapokig nálam tárolni, el is olvastam rögtön.

A sorozat már nem érdekel annyira. 😀 És rájöttem, hogy a Jane Austenes világ sem, kinőttem én már ebből. Kár érte, mert annyira szerettem ilyeneket olvasni, az angol vidék vénkisasszonyok szemén át, egykor biztos recepet lett volna ez a nálam elért sikerre, de most csak untatott a csomó piszlicsáré problémájuk.

Sóhaj. Nem szeretek felnőttnek lenni.

(Ami viszont vicces, hogy visszatettem a kolléganőm asztalára a könyvet, egy post-ittel, hogy megjárta Magyarországot, ő meg kitette a facebookra, hogy “Amíg én itthon ültem, a könyvem utazott.”)

Leave a comment

Filed under angol, angolul, kisregény