Category Archives: kortárs

Hanya Yanagihara: A Little Life

covers_381767Számomra ez eddig az év könyve.

Nem hiszem, hogy ennél jobbat találok már idén.

A könyvklubomnak köszönhetem, ott, az utolsó májusi alkalmon szavaztuk meg következőnek, felosztva kisebb adagokra, mégiscsak több mint 700 oldal.

Az első két részt tárgyaltuk még júniusban, aztán nem tudtunk megegyezni, mikor találkozzunk, és én is jegeltem az olvasást egész nyáron, valahogy mostanában nehezemre esnek a hosszú könyvek.

Aztán eltelt a nyár, és felmerült, hogy újra találkozzunk, én meg pánikba estem, hogy nem olvastam. Kézbe vettem, aztán nem tudtam letenni.

Négy barát története ez, egyetemista koruktól kezdve 50+ éves korukig. Will, a színész, Malcolm, az építész, Jude, a jogász és JB, a művész.

Különböző életszakaszokban látjuk őket, különböző konstellációkban, barátok és barátnők jönnek és mennek, szintúgy sikerek, bánatok, örömök.

A központi szereplőnk mégiscsak Jude, az ő rémes gyerekkoráról tudunk meg apránként sok mindent, és hogy a múlt démonai mennyire nem engedik őt szabadon, mennyire belerokkant abba, ami fiatalon érte.

Annyira szép, annyira tele érzelemmel, meghat, megnevettet, és nem hagy szabadulni.

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kortárs, lélektan, merengős, szeretem, szomorús

Varró Dániel: Szívdesszert

Varró Dani itt-ott előforduló írásait én nagyon szeretem, ezért határoztam el magam, covers_380187hogy be akarok szerezni tőle egy kötetet is ezúttal.

Első körben erre esett a választásom, mert annyira tetszik a címe, és kíváncsi voltam, mit tud egy verseskötet ilyen címmel.

Vegyes érzelmeim vannak. Voltak benne fájósak, szépek, és voltak benne nem olyan különösek is, így az összhatás a végére az lett, hogy jó, jó, de valami nekem hiányzik.

Például a fülszövegben ígért szerelmesség, hogy Varró Dani szerelme milyen szép. Volt, ahol megcsillant, persze.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, vers

Lackfi János: Szerelmi nyomozás

covers_412740Ezt a könyvet megkapta a keresztlányom, én meg nagyon kölcsön akartam kérni tőle, de mikor kiderült, hogy magával viszi nyaralni, mit tehettem, kénytelen voltam megvenni.

Bálint, aki csak a regény közepétől szerelmi nyomoz, nagyon jófej srác, meg az osztálya is igen jópofa. Falra másznak, dobolnak, szerelmesek, osztálykirándulnak, eltévednek, egyszóval átlagos osztály, átlagon felüli mesélésmóddal.

Aztán meg ugye, mi lesz, ha Bálint talál egy cetlit, miszerint valaki úgy véli, ő helyes…

Tetszett, hogy Bálint intelligens és kedves, meg úgy az egész, még így sok évvel az iskola után is.

De hát én mindig is mondtam, hogy ezért lettem tanár, hogy ne kelljen abbahagynom az iskolába járást.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, kortárs, magyar, Uncategorized

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei

covers_381782.jpgAnyukámtól kaptam ezt a könyvet még karácsonyra, és idegenkedve nézhettem rá, mert aggódva kérdezte, nem jó? Nem az, hogy nem jó, de a Harry Pottert kivéve minden más boszorkányos könyvtől idegenkedtem eddig. Valahogy nem.

Aztán most, mikor nyaraltam otthon, elővettem ezt, mert nem is hoztam magammal. Elfogyott hamar, egészen érdekes kis történetfüzér volt ez Sárosi Felíciáról, még ha olyan hajde sok boszorkányság nem is volt benne. Az életmód és a városok bemutatása tetszett nagyon, a történelmi kor, Mária Terézia, meg az egész hangulat igen jóra sikeredett, pozitívan csalódtam hát benne, mi több, még hiányoltam is a boszorkányokat.

Felícia nagynénjét ítélik el boszorkányságért a történet elején, őt pedig kezdi foglalkoztatni az öröksége: tényleg boszorkány ő is? Kitől tanulhatna?

Szerez is mestert egy javasasszony személyében, aki a Gellérthegyen lakik, aztán mikor a néni menekülni kényszerül, valamelyest ő veszi át a helyét. Közben férjhez megy, Bécsbe kerül, és maga Mária Terézia is felfigyel rá. Röviden ennyi a történet, Felícia húdenagy szerelme meg inkább zavart, semmint eltöltött romantikával.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, történelem

Dragomán György: A fehér király

covers_327474Mostanában ritkán olvasom el, miről szól egy könyv, csak úgy kézbe veszem, aztán elkezdem olvasni.

Ezt a volt főnököm ajánlotta a kiadónál, be is szereztem már egy ideje, de végül csak most került rá sor, mire nem jó a várólistacsökkentés.

Dragomán rövidebb írásait ismertem eddig, amik a honlapján, a Nők Lapjában, a facebookon jelentek meg, azokat mind-mind nagyon szeretem.

Hosszabb lélegzetvételű művet először veszek a kezembe tőle, és bár regény, és összefügg, akár novellafüzérként is olvasható.

Románia, nyolcvanas évek, egy tizenegy éves fiú, akinek munkaszolgálatra vitték az apját, és azóta is várja vissza. Az ő mindennapjait, kalandjait, gondolatait mutatja be a könyv, hogy milyen gyereknek lenni abban a korban.

Alig vártam, hogy több időm legyen rá, mint esténként egy-egy történet, akkor aztán egy ültő helyemben elfogyott. Megindító, megrázó, nagyon szerethető.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar

Rubin Eszter: Barhesz

covers_405282Olyan ez a könyv, mint egy jó csacsogós délután egy barátnővel. Ebbe is belekaptok, abba is belekaptok, beszéltek mindenről, családról, szerelemről, receptektől, megéheztek, beleharaptok, beszélgettek tovább és tovább, férfiakról, nőkről, rokonokról, összefonódó életekről, tragédiákról. Őszintén.

Kultúráról, zsidóságról. Sok újat megtudtam szokásokról, tradíciókról, életformákról.

Nagyon tetszett.

Remélem, belekóstolhatok még több Rubin Eszter-féle péksüteménybe. Elvégre már a Bagel is finom volt.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar

Johannes Anyuru: De kommer att drunkna i sina mödrars tårar

Meg fognak fulladni az anyjuk könnyeibencovers_439654

Tegnap a könyvklubon tárgyaltuk, tárgyaltuk volna ki a könyvet, ha értettük volna 😀

Abban megállapodtunk, hogy érdekes, de valahogy nem állt össze egyikünknek sem, hogy pontosan mi és hogyan történik.

És hát miért? Több idősíkon játszódó történetről van szó, mi több, párhuzamos valóságokról.

Az alaptörténet és a disztópia rész a következő: terrortámadás történik Göteborgban, és ezért a svédek drasztikus lépéseket tesznek a muszlimok visszaszorítása érdekében: állampolgársági szerződést kell aláírni, vagy az ország ellensége vagy, és akkor bezárnak egy “gettóba”, ahol megpróbálnak átnevelni. Mindenki ellenőriz mindenkit, kicsit 1984-es beütése volt a dolognak.

A másik sztori: a terrortámadás túlélője, egy nő meséli a történetét egy írónak, aki hasonlít az íróra. Ő maga sem tudja, ki ő, honnan jött, de gyanítja, a jövőből, hogy megakadályozza a terrort, és ezáltal a svédek kirekesztő magatartását.

Érdekes volt, ahogy eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne… pláne most, hogy valóban terror történt Stockholmban.

Nagyon sok kérdést felvetettünk, és egyikünknek sem volt jó válasza.

Leave a comment

Filed under disztópia, kortárs, svéd, svédül