Category Archives: lányregény

Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója – sorozat

A freeblog hiba miatt ugye elszállt a piszkozatom, de sebaj, ez a legkevesebb, maximum nem fogok tudni olyan szellemesen írni, mint közvetlenül az olvasások után. Legalábbis az első négy könyv esetében, a többinél már menni fog.

1. A neveletlen hercegnő naplója

Szóval nem tudom, hogy pontosan miért, de kedvet kaptam újraolvasni a sorozatot. Néha az embernek kell valami ilyesmi. Aztán úgy jártam, hogy leragadtam, és kábé csak ehhez a sorozathoz van mostanság agyam.

Amikor anno olvastam gimnáziumban, akkor valahol a felénél elakadtam, (-mert a barátnőm nem vette meg a többi részt) ellenben most nem fogok!

Ugye az első részben kezdődnek a komplikációk. Mia hercegnő, az anyukája az egyik tanárával jár, a nagymamája terrorizálja.

Humoros és vicces, és én is ennyi naplót szeretnék írni újra. Igaz, anno könnyebb volt, mikor én is írhattam órán 🙂

2. Reflektorfényben

És Mia tényleg odakerül. A mamája férjhez, a nagymamája továbbra is az idegeire megy, és talán-talán, végre szerelmes is lehet? Lesz neki is pasija, mint mindenki másnak?

3. Szerelmes hercegnő

Naná, hogy lesz. Ez is egy aranyos része volt a sorozatnak, bár engem nagyon idegesített ez a Kenny gyerek, egyáltalán nem volt szimpatikus.

4. Mia Genoviában

Tölt el egy hónapot, ami baromi viccesen alakul, merthogy kirobbantja a parkolóóra-botrányt a parlamentben  🙂 Az első valódi randi meg úgy néz ki, sztornó.

Ez a könyv nem tetszett annyira, mint a többi. Nagyon zavart benne, hogy folyton leírja ugyanazt, és nagyon zavart a csak barátként szeret? szöveg is. Ja. Azért smárol le. Hülye.

4 és ½

Ez rettenetes. Más volt a fordító is, de amúgy is, mióta beszél Mia ki nekünk, az olvasóknak, egy TITKOS naplóban?! És egyáltalán. Se íze, se bűze, összecsapott kis vacak, ilyet én is tudok. Sőt, az én naplóim még ennél is jobbak, kikérem magamnak!

5. Talpig rózsaszínben

Sürgősen meg kell néznem a Pretty in Pink című filmet, egyrészt emiatt, másrészt Lorelai Gilmore miatt. Na végre, helyreállt a színvonal, ez már közel sem volt olyan rettenetes, mint az előző kettő. Volt sztori, volt bál, volt szerelem és szenvedély (ah, Borisz Pelkovszkij!)

Bár. Bár ez az éttermi sztrájk már megint egy pöttyet túlzás volt.

UPDATE: megnéztem a filmet. Hát. Nem volt igazságos a vége.

6. Hajrá hercegnő!

Ó igen, megint van ok, hogy Mia lelkizzen afelett, Michael miért fogja MÁR MEGINT otthagyni. Annak ellenére, hogy általában egy kaptafára megy az összes kötet, tehát egy-két hét eseményeit dolgozza fel, Michaellel van valami hiszti, meg van valami össznépi megmozdulás, genoviai botrány, iskolai botrány, valahogy mégis olvastatja magát. Nem tudom, miben rejlik a varázsa.

Ráadásul kezd most már kicsit átmenni idősebb gyerkőcökhöz szólóba. Ráadásul a borítója is bénább lett. Talán pont ezért?

7. Bulihercegnő

Épp most látom, majdnem elírtam a címet, és „bilihercegnőt” írtam, de hát itt már megint vihar van a biliben, ugyanaz a séma, de ennek ellenére továbbra is nagyon élvezem olvasni, kövezzetek meg. 🙂

A Michaeles konfliktus most az, hogy buliba hívta Miát, és ő nem elég bulizós, az iskolai az, hogy eltapsolta a diákönkormányzat pénzét, a Grandméres pedig persze a színdarab.

De ennek ellenére, ez most mégis sokkal jobb, mint a hatodik. És bírom az új karaktert, J.P.-t is!

7 és ½ – Boldog szülinapot, Mia!

Sweet sixteen sztori, max félórában, vagy annyiban sem, ráadásul annyira aranyos. Michaelt minden lánynak!

7 és ¾ – Valentin-napi meglepetések

Mia megtalálja a könyvecske elején a régi naplóját, az első Valentin-nap történetét Michaellel.

Megint rövidke és aranyoska, és itt már történnek utalások a jövőre…

8 – Hercegnő a szakadék szélén

Na vééégre, emelkedik a színvonal, attól eltekintve, hogy Mia már megint a semmin hisztizik, ez nem egy annyira vicces könyv, mint a többi, de mindenképpen sokkal jobb, életszagúbb, komolyabb. Tetszett. Bonyolódik rendesen, mondhatni, túlzottan, de akkor is, már kellett ennek a sorozatnak valami változatosság, és ez tényleg jól sikerült.
Michael elutazik ösztöndíjazni, Mia összeomlik, és nonstop hülyeségeket csinál… Huhú, ráadásul cliffhanger van a végén, most hogy olvassak én így bármi mást?!

9 – Pizsamás hercegnő

Ráadásul Hello Kitty-s pizsamás. Ajaj, trouble in paradise, már megint, ezúttal komoly, Michael… de nem lövöm le a poént.
A lényeg az, hogy ez már egy sokkal másabb Mia, mint eddig. Nem annyira vicces, sőt, végre-valahára a problémái sem olyan bolhából elefántok, mint eddig voltak. Ráadásul kezd komoly lenni, és felelősségteljes, sőt, az is kiderül, hogy a hercegnői illemtanórákon is totál odafigyelt, és keni-vágja Genovia történelmét.
Izgulok nagyon, hogy mi lesz a vége!

10 – Mindörökké hercegnő

Hogy tudtam! Hogy tudtam, hogy Michael nem fog eltűnni a süllyesztőben, hogy is tűnhetne el! Mia nem az a megalkuvó típus, bármennyire is olyannak mutatja magát.
És milyen zseniális befejezés volt ez, igazi amerikaifilmes. De azért jól esett. Kellemes vége a sorozatnak.

Mia karácsonya

Eh. Nagyon, nagyon gyenge. Nem történik benne semmi. Jó, a végén a csavar, az tényleg aranyos, de akkoris. Felesleges.

Valódi és képzelt hercegnők

Hát ennek már egyértelműen nem én vagyok a célközönsége, főleg, ha a tanulságokra gondolok. De a célra, hogy kikapcsolódjak, pont megfelelt. 🙂

Ünneplő hercegnő

Ez tulajdonképpen még hasznos is volt, pláne így karácsony előtt, olvasni mindenféle ünnepi népszokásról 🙂

Meg ami nagyon tetszett benne, hogy mennyire ki van ez hegyezve Amerika bénázására, hogy a New York-i Tűzoltóság semmilyen népszokást nem engedne tűzzel (ugye, svédek?) és hogy a halloweeni cukorkákat röntgenre kell küldeni rejtett borotvapenge miatt.

A Mia Thermopolis határidőnaplója nem volt hozzáférhető egyelőre sehol, de nem is nagyon vágyódom utána.

Összefoglalva, a kis könyvek közötti könyvek és pótkönyvek annyira nem lettek volna fontosak, de maga a sorozat, így, egybe, nem egyenként, igenis nagyon is remek. Én amúgy is nagyon tudom szeretni a gimis könyveket, talán mert nagyon szerettem gimis lenni (biztos tanár is ezért lettem), és ez tényleg nagyon ott van. Nem is hétköznapi a hercegnősdi miatt, de mégis hétköznapi, mert olyan problémákat taglal.

Szeretem Miát. Vajon milyen felnőtt lett belőle?

Hiányozni fog.

Leave a comment

Filed under amerikai, ifjúsági, lányregény

Gergely Márta: Iskolatársak

Íme, elérkeztem a trilógia végéhez. Jó szocialista társadalom és erkölcsök, én komolyan el sem tudom képzelni, milyen lehetett abban a korban élni. Mert oké, hogy most is mindent átjár a politika, de azért ez valahogy mégiscsak más.

No meg, ez sokkal kevésbé tetszett, mint az előző kettő, de nem is azért, merthogy idealizmus, hanem mert Szösziék története kicsit a háttérbe került. Persze, ott voltak végig, és mégiscsak az ő kispesti házukba futottak össze a cselekményszálak, de akkoris. Többet szerettem volna hallani róluk.

Ugyanakkor nem értek egyet azokkal, akik Árpádot akármelyik kötetben is leszólták. Szerintem nagyon rendes kölyök az az Árpád, hát hogy tetszik neki az aktuális helyzet, az van az úgy, és szerintem Szöszit sem nyomja el, merthogy Szöszit nem is tartottam soha elnyomható egyéniségnek.

Leave a comment

Filed under csíkos, ifjúsági, lányregény

Gergely Márta: Házasságból elégséges

Szöszi továbbra is éli nagyvilági, kifestős, táncolós, fodrászolós életét. Igaz, kapott egy kis felelősséget, neki kell vigyázni kishúgára is. Árpád pedig továbbra is ott van neki, együtt vannak, és bár Árpád nem szereti az olyan jampikat, mint Szöszi, mégis-mégis, úgy tűnik, több is lesz az ő kapcsolatukból. Házasság is. Ami persze nem megy zökkenők nélkül. Mi is a hiba, túlságosan szeretik egymást, vagy inkább nagyon is különböznek? Kibírja-e a házasságuk, amit eléggé gyerekfejjel kötöttek?

Érdekes tényleg, milyen lehetett akkoriban az élet. És mit szólnának hozzá a férfiak, ha elolvasnák: még hogy felháborító egy kacérkodó, festett nő? Vajon vannak még férfiak, akik így gondolkodnak ma is? (és nyilván nem a 70-es és későbbi éveiket taposó férfiakra gondolok. Valamint: lehet-e jobb jegyet kapni házasságból, mint elégséges? Mit kell ehhez tenni?

Árpádot és Szöszit még eléggé a házasság elején hagyjuk magukra, kevés dolog rendeződött az életükben. Kíváncsian várom, mi lesz a folytatás!

Leave a comment

Filed under csíkos, ifjúsági, lányregény, magyar

Gergely Márta: Szöszi

<Szöszi eddig valahogyan kimaradt az életemből. Nem tudom, hogy kerülte el ott, a falusi könyvtár tengersok pöttyös könyve között.

Pedig Szöszi valódi pöttyös 14 éves leány, olyan féle-fajta, aki nem szeret iskolába járni, ellenben szeret öltözködni és festeni magát és slágereket gyűjteni és táncolni járni. Igazi, vérbeli jampi. Budapest VII. kerületében lakik, a nagymamával és a nagypapával, akik elvált szülei helyett nevelik őt. Az 1950-es években járunk. Szöszi az általános iskola elvégeztével dolgozni kezd, fodrászinasként. Mindezt nagyon élvezi. Néha-néha meglátogatja szüleit, apja ellátja pénzzel, anyja meg csak kihasználja. Aztán van ott egy Körmendi Árpád nevű fiú is, és beüt 1956 is…

De Szöszi jól veszi az akadályokat. Néha kicsit nyegle, néha kicsit flegma, de azért hatalmas szíve van, és ha a sors úgy hozza, képes felnőttként viselkedni.

Megszerettem a leányt. Egy molyos kihívás kapcsán vettem elő, és most olvasom a folytatást!

Leave a comment

Filed under ifjúsági, lányregény, magyar, pöttyös

Balázs Ágnes: Feladó: Fekete Szivárvány

Nomost, az alapötlet az egészen szokványos, Zsófi anyukáját baleset éri, és ahelyett, hogy erről bárkinek is szólna, a 12 éves kislány egyedül marad, és megtanul élni.

Persze, kell bele egy pici csavar: Zsófi nem tudja, ki az apja, se a származásáról nem tud semmit, de ez mind kiderül anyja távolléte alatt, meg sok egyéb más is. Ettől már kezdtem kicsit túlzásnak érezni, oké, hogy anyuci óvta, de túl sok minden történt vele a két hónap alatt. Továbbá mindenki természetesnek vette, hogy 12 éves lány gimnazista, színeshajú fiúkkal lóg. Meg szerintem tele volt anakronizmussal. 2005-ben íródott a könyv, rögtön a balesetkor mobilról hívják a mentőket, ugyanakkor Zsófi kézzel mos, de azért meglepődik az osztálytársa lakásán, hogy hol vannak a konyhai gépek, ez így nem is konyha, vattát használ női problémáihoz meg még nemtom.

Szóval az apróságok nekem elrontották az összhatást egy kicsit.

Leave a comment

Filed under lányregény, magyar, pöttyös

Tornai Helga: Randi a Török kávéházban

Egy pöttyös könyv, mégpedig egy olyanféle, ami nem is olyan régen íródott, csak hat éve, így annyira fura volt nekem benne a mobiltelefon meg az internet, kicsit időzavarba is kerültem, miközben elolvastam.

Baráth Éva és két barátnője nyolcadikba jár, és rajongásig szeretik magyartanárnőjüket, Juci nénit. Akiről azt kell tudni, hogy az iskolában szürke egér, szombat délután viszont talpig sminkben, tűsarkúban, ahogy kell, beül az Éva házával szemben levő Török kávéházba, dobostortát eszik és a pénteki fogalmazásokat javítja. A lányok Éva ablakából távcsővel figyelik, és nem értik, miért nem öltözik így Juci néni hétközben is, hisz akkor ragadnának rá a férfiak, mert Juci néninek márpedig férfi kell! El is indul a tervezgetés, hogyan lehetne ezt elérni…

Aranyos, kicsit bugyuta, nem az a kifejezett megragadós darab, amit az ember újra és újra elolvasna.

Leave a comment

Filed under lányregény, magyar, pöttyös

Kertész Erzsébet: Négylevelű lóhere

Sokat olvastam Kertész Erzsébettől, ez valahogy kimaradt, és még a létezéséről se tudtam igazán. (najó, most megnéztem a bibliográfiáját, és van sok más, amiről nem tudok/tam.)

A Máté családban négy lány van és egy fiú. Apjuk, az elkötelezett tanár, aki imádja a hivatását, szeretné, ha minden gyermeke a nyomdokaiba lépne. Ám kívánsága hiábavaló: Zsuzsa kertészetet nyit, Anniból könyvtáros lesz, Éva textilmintákban éli ki kreativitását, Péter még akár tanár is lehet, mert imádja a latint, és Horatius szobrot akar állíttatni az iskolában, és Ági…nos Ágit még minden érdekli. (Leontin néni is szomorú, mert ő vissza akarja kutatni a családfát a nagy királyokig, tudja, hogy visszanyúlik odáig, de neki nincs ideje, és nem igaz, hogy egyik gyerek se akar ilyesmit tanulni, és elvégezni helyette a munkát).

Egyszer azonban Máté apukát amerikai előadóturnéra hívják, és viszi anyukát is, mert több, mint fél évre megy, és mégse lehetnek meg annyi időre egymás nélkül. A lányok vállalják a háztartást, és viszik is rendületlenül, kisebb-nagyobb kalandokon keresztül. Ezeket a kalandokat Ági mind leírja egy naplóban, hogy aztán majd odaadja anyukának, ha hazajön.

Egyszerű kis regényke, annyira nem is különös, de aranyos.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, lányregény, magyar