Category Archives: lélektan

David Szalay: Minden, ami férfi

covers_433662A tavalyi könyvfesztiválon volt szerencsém találkozni David Szalay-val, megvettem és dedikáltattam a könyvét, végighallgattam egy beszélgetést. Mégis jó egy év telt el megint, mire kézbevettem magát a könyvet.

A Minden, ami férfi, tulajdonképpen 9 novellából áll, mindegyik központi szereplője egy férfi, 17-73 éves kor közöttiek, egyre idősödnek, és mind máshol vannak, mint az otthonuk. Más konfliktusok, problémák, más élethelyzetek, életkorok, más gondolatok.

Nagyon szerettem olvasni, kellemes volt, hogy bele tudtam merülni egy-egy férfi történetébe, általában igyekeztem egyben végigolvasni őket.

Ugyanakkor, bár nem rég tettem le, nehezen idézem fel mindegyiküket, holott csak kilencről volt szó. Ha végiglapozom, és meglátom a neveket és helyszíneket, fel tudom idézni.

Nem vidám olvasmány ez annyira. Egyikük sem igazán boldog az életében, nem a felhőtlen korszakukat élik, néha úgy érzem, túl egysíkúak voltak.

Minden, ami férfi… kicsit összetettebbre vágytam. Vagy nem összetettek a férfiak? 🙂

Advertisements

Leave a comment

Filed under kanadai, kortárs, lélektan, magyar, novella

C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei

Orsi barátnőmtől kaptam ezt a könyvet vagy száz éve, és idén felkerült a covers_71209várólistacsökkentésre.

A tapasztalt ördög tanácsait olvashatjuk levélformában, melyet kezdő kísértőkartársának írogat. Csűrcsavar alaposan körbejárja, hogyan kell a pártfogolt lelkét a kárhozás felé terelgetni, miközben ijesztően pontos képet fest az emberi lélekről, és arról, mennyire is gyarlóak vagyunk valójában, hogy tényleg mennyi kísértésnek vagyunk kitéve, valamint milyen mesterien tudjuk elbaltázni az életünket.

Persze, magára ismer az ember sok mindenben…

Egy bizonyos fokú fáradtság a nőket beszédesebbé teszi, a férfiakat viszont hallgatagabbá. Sok titkos neheztelés szítható ebből még a szerelmesek között is.

… de valahogy annyira nem élveztem most. Talán egyszer lassan, egyesével kéne elolvasni, 31 levél van, mondjuk minden nap egyet, és kicsit mélázni rajta.

Leave a comment

Filed under angol, lélektan, merengős, vallásos

Tóth Olga: Csupasz nyulak

covers_132098Első könyv idén, általában a várólistacsökkentésről választok. Clarisssa barátnőm értékelése volt az, ami felkeltette az érdeklődésem erre a könyvre.

Nem bántam meg.

Hatvanas évek, Magyarország, Pest környéki falu. Egy szeretet nélkül élő család. Négy gyerek, abból a negyedik fiatal, Ratkó-gyerek, az anya nagy bánatára, neki nem kellett volna egy se. Az apa meg alig van jelen, külön szoba jár neki, és étel és tiszta ruha, de pénzt nem ad haza.

A Ratkó-gyerek nyolcadikos, szorgalmas, próbálja ezzel ellensúlyozni, hogy se szeretetet, se figyelmet nem kap. Osztályelső, úttörő, őrsvezető, csak figyeljenek rá, csak ismerjék el.

A fiatalabbik nővére, Eszter, 22 évesen teherbe esik egy nyaralós kalandon. A család kidobja, onnantól próbál boldogulni egymaga.

Olvasmányos volt, és rémes a kép, amit festett, de a könyv nagyon jó. Az író szociológus, ez meg csak dob az egész értékén.

Remek kezdet 2017-re, alig várom az eljövendő olvasmányaimat!

Leave a comment

Filed under korrajz, kortárs, lélektan, magyar

Thomas Erikson: Omgiven av idioter (Idiótákkal körülvéve)

Nos hát igen. Az van, hogy ezt a könyvet én már többször is láttam Arlanda reptéren, és mindig jót mosolyogtam a címén. Aztán az iskola megvette, a tanáriban van egy külön irodalompolc nekünk, ahonnan el lehet venni. El is vettem másnap, hogy reklámozták, az már csak hab volt a tortán, hogy pont aznap baltázott le megint egy “kedves” kollégám a semmiért, szóval nagy reményekkel vágtam az olvasásba.

Ritkán olvasok non-fictiont, de ez szerencsére jól csúszott, normálisan volt megírva, nem túlspilázva, nem túltudományoskodva. Elmesélte, hogy négy féle embertípus létezik, zöld, sárga, kék, piros, illetve ezek keverékei. Mindegyik másféle, máshogy viselkedik. A könyv példákat hozott a viselkedésformákra, és hogy hogyan lehet kezelni őket.

Egész hasznos.

Talán mégse mindenki idióta, ugye, volt a végkövetkeztetés. 🙂

Leave a comment

Filed under ismeretterjesztő, lélektan, pszichológia, svéd, svédül

Hanya Yanagihara: A Little Life

covers_381767Számomra ez eddig az év könyve.

Nem hiszem, hogy ennél jobbat találok már idén.

A könyvklubomnak köszönhetem, ott, az utolsó májusi alkalmon szavaztuk meg következőnek, felosztva kisebb adagokra, mégiscsak több mint 700 oldal.

Az első két részt tárgyaltuk még júniusban, aztán nem tudtunk megegyezni, mikor találkozzunk, és én is jegeltem az olvasást egész nyáron, valahogy mostanában nehezemre esnek a hosszú könyvek.

Aztán eltelt a nyár, és felmerült, hogy újra találkozzunk, én meg pánikba estem, hogy nem olvastam. Kézbe vettem, aztán nem tudtam letenni.

Négy barát története ez, egyetemista koruktól kezdve 50+ éves korukig. Will, a színész, Malcolm, az építész, Jude, a jogász és JB, a művész.

Különböző életszakaszokban látjuk őket, különböző konstellációkban, barátok és barátnők jönnek és mennek, szintúgy sikerek, bánatok, örömök.

A központi szereplőnk mégiscsak Jude, az ő rémes gyerekkoráról tudunk meg apránként sok mindent, és hogy a múlt démonai mennyire nem engedik őt szabadon, mennyire belerokkant abba, ami fiatalon érte.

Annyira szép, annyira tele érzelemmel, meghat, megnevettet, és nem hagy szabadulni.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kortárs, lélektan, merengős, szeretem, szomorús

Siri Hustvedt: Sommaren utan män

covers_413323A könyvklub második könyve, kedden fogjuk megbeszélni itt, nálunk 🙂 De bátran írhatok róla, egyik kollegina sem tud magyarul, hogy előre lelőjem nekik a véleményemet.

Furcsa könyv volt ez.

Az alapszitu a következő: Miától a férje 30 év házasság után szünetet kér, a “szünet” egy francia kolleganő. Mia kórházba kerül, szinte megőrül. Aztán úgy dönt, elutazik a városkájába, ahol anyja az idősek otthonában tengeti életét a barátnőivel, ő pedig költészeti kurzust tart néhány helyi tinilánynak.

Generációk, és egy csomó kérdés arról, mit jelent nőnek lenni, mit jelent kapcsolatban lenni, mit jelent szeretni, mi a nőiség. Ezt sok-sok szinten, különböző generációk különböző véleménye. A tinik hajtépése, a szomszéd huszonéves lány rossz házassága, Mia kapcsolata, és az öregek.

Néha kiszól hozzánk, beszélget velünk. Néha meg is mondja, hogy a cselekménynél most sokkal fontosabb megbeszélni valamit.

Szkeptikuskodtam az elején, de aztán egyre jobban megtetszett. Érdemes. Elgondolkodtat.

Leave a comment

Filed under amerikai, filózás, lélektan, norvég, svédül

Karin Alvtegen: Szégyen / Skam

Ez a könyv a könyvhétre jelent meg otthon, és annyira megtetszett a magyar borítója, meg hát sokan dicsérték Alvtegent, hogy szégyengondoltam, teszek vele egy próbát. Természetesen nem bántam meg, szóval érdeklődve fogom kezembe venni a többi művét is.

Két szálon fut a cselekmény, egyik oldalon ott van nekünk Monika, a sikeres főorvos, a város legelőkelőbb házában van lakása, BMW-t vezet, és saját maga mondja el egyszer, hogy mióta sokat keres, azóta már nem kell azzal törődnie, hogy mi mennyibe kerül. Ugyanakkor élete korántsem olyan rózsás, mint látszik. Anyjával rendszeresen látogatják bátyja, Lars sírját, akik 23 évvel ezelőtt, 17 évesen halt meg egy balesetben. Anyja azóta teljesen magába fordult, nem skamtud örülni semminek, Larsot siratja, aki előtt fényes jövő állt. Monika pedig magát okolja a balesetért.

Másik oldalon van nekünk Maj-Britt, a túlsúlyos nő, aki annyira túlsúlyos, hogy már a mozgás nehezére esik,  segítség jár hozzá, és teljesen undok mód viselkedik. Még fiatalkorában bezárkózott, és nem jár sehova, nevelése végett úgy véli, Isten büntette meg őt, és talán így a legjobb mindenkinek. Míg be nem robban éltébe Ellinor, aki a segítők közül az egyik, és nem óhajtja annyiban hagyni a dolgot.

Kettejük – Monika és Maj-Britt sorsa összefonódik, még több baj, baleset és furcsa döntés következtében.

A szégyen, a bűntudat – mennyire megmérgezi az ember életét. És még csak nem is leginkább az, én úgy vettem észre ebből a könyvből, hogy nagyon fontos a szülők szerepe, hogyan nevelünk és mire, hogy viszonyulunk a saját gyermekünkhöz. Mennyire kihat majd az egész életére, hiszen semmi sem fontosabb annál, hogy legyen az embernek egy családja, aki elfogadja, szereti, és akihez fordulhat bármikor.

A másik pedig a döntések. Nemrég néztem meg az Egy asszony illata című fantasztikus filmet, abban mondta a Colonel, hogy élete során ő mindig tudta, melyik a helyes út, de mégis mindig a másikat választotta, mert az könnyebb volt. Hát ugye.

Hű, de filozofikus lettem ettől a könyvtől.

 

Leave a comment

Filed under kortárs, lélektan, svéd, svédül