Category Archives: magyar

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv

Worsinál láttam egykor, hogy ezt olvassa, úgyhogy én is kénytelen voltam megigényelni – ráadásul tőle! 🙂 – és elolvasni.

Jaj, de jó is volt Dezsővel utazgatni körbe Európában! Nagyon élveztem a humoros észrevételeit, találó történeteit, és azt, hogy nagyon sokat írt a svédekről, amire én is ráismerhettem.

A legjobb mégis az, hogy amit akkor írt a svédekről, még ma is megállja a helyét. Mintha semmi sem változott volna.

“Stockholmban a „meglehetősen” van annyi, mint Budapesten a „legkitűnőbb” és Nápolyban a „legeslegistenibb”.”

“… svéd kisasszonyok, kik társadalmi kérdésekről zsémbeskednek, s körülöttük a kánikula is lehűl egy fokkal…”

Advertisements

Leave a comment

Filed under útirajz, ismeretterjesztő, magyar

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Szegény Gergő története sajnos közutálatnak örvend az iskolások és szüleik körében, hogy milyen rémes, mennyire érthetetlen, úristen, hogy fogja fel egy gyermek, ami ebben történik, tessék, olvass inkább Harry Pottert. Félreértés ne essék, HP nagy rajongója vagyok, de úgy gondolom, történik ott még sokkal több rettenet, mint a kisködmönben, ráadásul a kisködmönben tulajdonképp emberközelibb az egész, mint hogy a varázsvilág gyilkolássza egymást hatalomvágyból.

Gergő családja szegénységben él, mint a falujában oly sokan. Sajnos gyakoriak a betegségek, sok a haláleset. Ebben a szomorú világban kapja meg Gergő a kisködmönt, amelyben tündér lakik, és ha az ember úgy cselekszik, ahogy az elvárt, akkor megláthatja a tündért.

Gergő várja a tündért, és annyira átérzi, pontosan mit is jelent ez az egész, hogy sokkal jobb, kedvesebb gyerekké válik.

Ez tényleg rémes? Ezt ne adjuk az ifjúság kezébe? Ne tanuljanak megértést, szeretetet, jóindulatot? Tényleg ne?

Leave a comment

Filed under ifjúsági, klasszikus, magyar

Varró Dániel: Szívdesszert

Varró Dani itt-ott előforduló írásait én nagyon szeretem, ezért határoztam el magam, covers_380187hogy be akarok szerezni tőle egy kötetet is ezúttal.

Első körben erre esett a választásom, mert annyira tetszik a címe, és kíváncsi voltam, mit tud egy verseskötet ilyen címmel.

Vegyes érzelmeim vannak. Voltak benne fájósak, szépek, és voltak benne nem olyan különösek is, így az összhatás a végére az lett, hogy jó, jó, de valami nekem hiányzik.

Például a fülszövegben ígért szerelmesség, hogy Varró Dani szerelme milyen szép. Volt, ahol megcsillant, persze.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, vers

Lackfi János: Szerelmi nyomozás

covers_412740Ezt a könyvet megkapta a keresztlányom, én meg nagyon kölcsön akartam kérni tőle, de mikor kiderült, hogy magával viszi nyaralni, mit tehettem, kénytelen voltam megvenni.

Bálint, aki csak a regény közepétől szerelmi nyomoz, nagyon jófej srác, meg az osztálya is igen jópofa. Falra másznak, dobolnak, szerelmesek, osztálykirándulnak, eltévednek, egyszóval átlagos osztály, átlagon felüli mesélésmóddal.

Aztán meg ugye, mi lesz, ha Bálint talál egy cetlit, miszerint valaki úgy véli, ő helyes…

Tetszett, hogy Bálint intelligens és kedves, meg úgy az egész, még így sok évvel az iskola után is.

De hát én mindig is mondtam, hogy ezért lettem tanár, hogy ne kelljen abbahagynom az iskolába járást.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, kortárs, magyar, Uncategorized

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó

A szülinapra utólag bezsebelt könyvek egyike, Bp-Stockholm között elfogyott a Bezzeg azcovers_443825 én időmben, Stockholm-Umeå között, várakozási idővel egyetemben, majdnem a végére értem ennek is, megfejelve egy Szabó Magda csokival, amit a PIM-ben kaptam anyukámtól.

Hát a Puszi, Erzsi legyen szíves bújjon el, arról nem is beszélve, hogy esetleg tán befolyásolta az íróját ez a mű?

Évuka szintén egy bűnrossz cicus, aki viszont elismer annyit, hogy emberek nélkül semmire se menne, kinek mondaná tollba a megemlékezéseit, bánatát, arról, hogy a Gazda, aki lírikus, micsoda szavakat használ, mikor ő véletlenül ide-odahányt?

Ezért is jobb átjárni az erkélyhídon a szomszédékhoz, akiktől bár tart egy kicsit, mégiscsak nyugodalmas ott. A szomszéd erkélye mindig zöldebb, ugye.

Annyira bájos, és annyira örülök, hogy én még találkozhattam Szabó Magdával, és a klasszikus cicafejet belerajzolta az egyik könyvünkbe.

Leave a comment

Filed under magyar

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei

covers_381782.jpgAnyukámtól kaptam ezt a könyvet még karácsonyra, és idegenkedve nézhettem rá, mert aggódva kérdezte, nem jó? Nem az, hogy nem jó, de a Harry Pottert kivéve minden más boszorkányos könyvtől idegenkedtem eddig. Valahogy nem.

Aztán most, mikor nyaraltam otthon, elővettem ezt, mert nem is hoztam magammal. Elfogyott hamar, egészen érdekes kis történetfüzér volt ez Sárosi Felíciáról, még ha olyan hajde sok boszorkányság nem is volt benne. Az életmód és a városok bemutatása tetszett nagyon, a történelmi kor, Mária Terézia, meg az egész hangulat igen jóra sikeredett, pozitívan csalódtam hát benne, mi több, még hiányoltam is a boszorkányokat.

Felícia nagynénjét ítélik el boszorkányságért a történet elején, őt pedig kezdi foglalkoztatni az öröksége: tényleg boszorkány ő is? Kitől tanulhatna?

Szerez is mestert egy javasasszony személyében, aki a Gellérthegyen lakik, aztán mikor a néni menekülni kényszerül, valamelyest ő veszi át a helyét. Közben férjhez megy, Bécsbe kerül, és maga Mária Terézia is felfigyel rá. Röviden ennyi a történet, Felícia húdenagy szerelme meg inkább zavart, semmint eltöltött romantikával.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, történelem

Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén

Egészen véletlenül két olyan könyvet olvastam egymás után, melynek szereplői egy covers_393812.jpgvilágítótoronyban laknak, the odds.

Lévén szemüveges leányzó van a borítón, meggyőződésem volt, hogy ő maga a szemüveges szirén, és nagyot csalódtam, hogy mégse. Atlanta ő, aki az apjával lakik egy világítótoronyban, az anyja meghalt, nem tudni, miért, pedig érdekelt volna.

Egy nap talál egy sirálybébit, és az a remek és intelligens gondolata támad, hogy legjobb lesz EGYEDÜL beülni a családi hajóba, és visszavinni a sziklához, ahol a legendák szerint szellemhajó veszejt el mindenkit.

Aztán persze izgi lesz és kalandos, kiderül, ki is a szemüveges szirén, de ezt már nem mondom el.

Lekötött, még izgultam is, de így utólag visszagondolva rá nem hagyott akkora nyomot bennem.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, magyar