Category Archives: magyar

David Szalay: Minden, ami férfi

covers_433662A tavalyi könyvfesztiválon volt szerencsém találkozni David Szalay-val, megvettem és dedikáltattam a könyvét, végighallgattam egy beszélgetést. Mégis jó egy év telt el megint, mire kézbevettem magát a könyvet.

A Minden, ami férfi, tulajdonképpen 9 novellából áll, mindegyik központi szereplője egy férfi, 17-73 éves kor közöttiek, egyre idősödnek, és mind máshol vannak, mint az otthonuk. Más konfliktusok, problémák, más élethelyzetek, életkorok, más gondolatok.

Nagyon szerettem olvasni, kellemes volt, hogy bele tudtam merülni egy-egy férfi történetébe, általában igyekeztem egyben végigolvasni őket.

Ugyanakkor, bár nem rég tettem le, nehezen idézem fel mindegyiküket, holott csak kilencről volt szó. Ha végiglapozom, és meglátom a neveket és helyszíneket, fel tudom idézni.

Nem vidám olvasmány ez annyira. Egyikük sem igazán boldog az életében, nem a felhőtlen korszakukat élik, néha úgy érzem, túl egysíkúak voltak.

Minden, ami férfi… kicsit összetettebbre vágytam. Vagy nem összetettek a férfiak? 🙂

Advertisements

Leave a comment

Filed under kanadai, kortárs, lélektan, magyar, novella

Patik László: Anna, édes

covers_475470A moly címlapján reklámozták ezt a könyvet, mikor még meg sem jelent, nekem meg megtetszett a borító, meg a fülszöveg, meg érdekelt az áthallás Kosztolányitól (ami így elolvasás után is érdekel. Valaki nem magyarázná meg?)

De mire hozzájutottam, elfelejtettem, mi állt a fülszövegben.

Nem is baj, így legalább meglepődtem.

Adott Anna és a családja, akik “emeletes sznobok”, ahogy István bácsi mondaná a Tüskevárban, legmenőbb ruhák, pénz, csillogás, lehetőleg jól férjhez menni.

Ebből Anna sportot is űz, mármint a férjhezmenésből, holott alig töltötte még be a húsz évet. Először egy idősebb férfihoz megy, de aztán átnyergel a fiatal és szexi politikusra, akinek hála bepillantást nyerhetünk hazánk abszurd politikai életébe. Eltúlzásokkal, persze, de azért van, amire rá lehet ismerni.

Persze a botrányokkal teli életből is továbbáll Annánk, hogy merre, azt már nem mondom el.

Gyorsan sodort, talán túl gyorsan, hamar vége is lett, hol humoros volt, hol idegesítő, de összességében bájosan-bugyután kedves és szarkasztikus.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar

Maros András: Játszótéri pillanatok

A Kávéházi pillanatokat újra és újra elő szoktam venni, mikor egy félórányi covers_484943kikapcsolódásra vágyom (tényleg, lehet elő is veszem nyomban), ezért nagyon örültem, mikor az író a facebookra pakolta ki a játszótéri pillanatait, jókat szórakoztam, és mikor otthon jártam egy hosszú hétvégére, fel is kaptam a könyvesboltban, és hazafelé kiolvastam a repülőn.

Megintcsak vicces könyvecske, és gyakran elő fogom venni.

Leave a comment

Filed under humor, magyar

Paulon Viktória: Kisrigók

covers_459388Már nem is tudom, hogyan és mikor találtam rá a Kisrigók blogra, de arra igen, hogy késő éjszakába nyúlóan végigolvastam egyben. Megérintett a történet, és nagyon vártam az újabb és újabb bejegyzéseket az örökbefogadott kisrigókról.

Annyira örültem, hogy egy mesekönyvet is kaptam végül, a gyerekek “legendáját”, hogy honnan jönnek is ők valójában, hogyan tudtak egymásról, pedig nem is, és hogyan kerültek végül Paulon Viktóriához és a férjéhez.

Csodálatosan szép. Köszönöm, nagy boldogság volt olvasni.

Leave a comment

Filed under igaz, magyar, mese

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír

covers_153216Annyira előttem van még száz éve, mikor ez a könyv megjelent, hogy a barátnőmmel a könyvesboltban kacarásztunk a könyv címén. El sem tudtuk képzelni, miről szólhat egy ilyen című könyv, találgattunk.

Aztán egyszer megkaptam a könyvet ugyanettől a barátnőmtől, és idén feltettem a várólistacsökkentésemre.

Talán azért, mert szünet volt, de pár nap alatt elfogyott. Remekül szórakoztam, sokat nevettem.

Az az egészben a legjobb, hogy önmagában a történet pár mondattal összefoglalható. Van a nagymama, meg az unokája, Voltamper Jerne (bestof nevek egyike), aki a könyv első felében még nem vámpír. Nagymama már 200+ éves, és folyton abajgatja hősünket, váljon már ő is vámpírrá. De nem, hősünk meséket írna, furákat, melyeket gyerekeknek szánna, és mégis felnőtteknek való lesz belőle.

Végül aztán sikerül vámpírrá válnia, de írói ambícióit nem szívesen adná fel, mondjon bármit is nagymama…

Nem hiszem, hogy magára a cselekményre emlékezni fogok, sokkal inkább arra, milyen humorral, milyen fekete humorral, milyen iróniával írt Szécsi Noémi, és mennyit nevettem a nagymamán.

Leave a comment

Filed under humor, magyar

Tóth Krisztina: Párducpompa

covers_442063Lassan akartam enni, mégis túl hamar elfogyott.

Pillanatképek innen-onnan, a játszótérről, a postáról, a tejestől, rövidek, velősek, és annyira igazak. Annyira jól rávilágítanak emberi mivoltunkra, hogy kinek mi a fontos, hogyan érvelünk, hogyan változtathatja meg egyetlen mondat a napunkat, milyenek vagyunk másokkal és magunkkal szemben?

Rövid kis írások, van, amelyik nagyot üt, van, amelyik elgondolkodtat, van, amelyikre csak megvonjuk a vállunkat, de biztos lesz olyan is, amelyikben magunkra ismerünk.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, novella

Szabó Magda: Születésnap

Oh, az egyik örök kedvenc, amit sokszor szeretek újraolvasni, mikor kell a melegség a covers_47982lelkemnek.

Illés Bori elkényeztetett leányka, a nővére már férjhez ment, máshol él, ő pedig éli a maga gondtalan életét a keményen dolgozó házmester anyukával és trolisofőr apukával. Az őrse is tudja, Borira nem lehet számítani, húzza a száját, ha dolgozni kell, meg egyáltalán, mi lehetne fontosabb, mint a szomszéd nagylány, Auer Szilvia, az ő divattanácsai és udvarlási tanácsai, miszerint egy hetedikesnek már igenis kell a rendszeres udvarló, akár szereti az ember, akár nem, kell a nagylányruha, szégyen dolgozni férfiak előtt, akiknek tetszeni akarunk, és az a két hajfonat is elég babás már.

Bori manikűrözik és panaszkodik, kitalálja titkos szerelmét, Rudolfot, ráadásul ő nem télikabátot akart a májusi születésnapjára, hanem ruhát és tűsarkú cipőt, és az apa csak a fejét csóválja, az ő kishúga, az ő Boriskája, aki után a kislánya a nevét kapta, nem ilyen volt…

De az anyai szív megszakad, ha szomorúnak látja a leánykáját, cselekedni vágyik, aztán persze megtörténik a baj, és Borinak el kell döntenie, ki is ő, egy nyafka, akire a saját családja se számít, vagy igenis bebizonyítja, hogy nem olyan ő…!

Csodaszép mese arról, milyen felnőtté válni, mennyire eltér attól, mikor az ember még csak ábrándozik róla…

Leave a comment

Filed under ifjúsági, lányregény, magyar