Category Archives: merengős

Hanya Yanagihara: A Little Life

covers_381767Számomra ez eddig az év könyve.

Nem hiszem, hogy ennél jobbat találok már idén.

A könyvklubomnak köszönhetem, ott, az utolsó májusi alkalmon szavaztuk meg következőnek, felosztva kisebb adagokra, mégiscsak több mint 700 oldal.

Az első két részt tárgyaltuk még júniusban, aztán nem tudtunk megegyezni, mikor találkozzunk, és én is jegeltem az olvasást egész nyáron, valahogy mostanában nehezemre esnek a hosszú könyvek.

Aztán eltelt a nyár, és felmerült, hogy újra találkozzunk, én meg pánikba estem, hogy nem olvastam. Kézbe vettem, aztán nem tudtam letenni.

Négy barát története ez, egyetemista koruktól kezdve 50+ éves korukig. Will, a színész, Malcolm, az építész, Jude, a jogász és JB, a művész.

Különböző életszakaszokban látjuk őket, különböző konstellációkban, barátok és barátnők jönnek és mennek, szintúgy sikerek, bánatok, örömök.

A központi szereplőnk mégiscsak Jude, az ő rémes gyerekkoráról tudunk meg apránként sok mindent, és hogy a múlt démonai mennyire nem engedik őt szabadon, mennyire belerokkant abba, ami fiatalon érte.

Annyira szép, annyira tele érzelemmel, meghat, megnevettet, és nem hagy szabadulni.

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kortárs, lélektan, merengős, szeretem, szomorús

Daniel Pennac: Iskolabánat

Ezt a könyvet Sári barátnőm ajánlotta nekem még réges-régen, és mindig csak covers_69684tologattam, nem vettem meg, aztán valahogy most rámtört a pánik, hogy mielőtt visszajövök Svédországba, nekem ez kell.

Gyorsan meg is rendeltem, aztán még tanév előtt el akartam olvasni, hogy belerázódjak, de végül elhúzódott, és az iskola elején fejeztem be, nem is baj.

Adott a tanárunk, maga az író, aki egész iskolai pályafutása alatt a rossz tanuló volt, azt hallgatta a családjától, hogy nem lesz belőle semmi. De lett. Tanár. Aki meglátja, megérti, felemeli a tanulókat, segít, hogy túléljék az iskolát, mert rajta is segítettek.

Nagyon sok hasznos, megfogadnivaló gondolat, alázat, szeretet, jóindulat.

Nehéz évem lesz, már most érzem, de talán segíteni fog, ha vissza-visszagondolok erre a könyvre.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, filózás, francia, merengős

Sarah Butler: Ten Things I’ve Learnt about Love

covers_296729Chicklit, gondoljátok, ugye?

Hát nem!

Van nekünk egy világutazó Alice-ünk, aki apja betegségének hírére érkezik haza. Van egy Danielünk, aki hajléktalanul járja London utcáit, és kincseket keres. Van nagyon sokszor tíz dolguk, amit elmesélnek. És van közük egymáshoz, bár erről csak egyikük tud.

A nyughatatlan Alice nem érzi jól magát itthon, zsarnok nővére, a régi ház, és a csomó emlék között. Újra utazni vágyik, de ugyanakkor mégsem. Tartozni is akar valahová, meg nem is.

Fantasztikus borongós hangulata volt a könyvnek, nagyon magával ragadott. Daniel szín-mániája kissé zavart, kedves a gondolat, de ahogy elő lett adva, engem inkább elmebetegségre emlékeztetett.

Jó élmény volt mindazonáltal.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, merengős

Fekete István: Tarka rét

Születésnapi Fekete István, idei várólistacsökkentős Fekete István, de az mindig kell. covers_125653

Csak röviden, mert novellákról nem lehet nagyon hosszan, mert mint mindig, ezt is érezni kell, az ízét, az illatát.

Három dolog történt velem olvasás közben:

  1. Megállapítottam, hogy hozzám a regényíró Fekete István áll közelebb.
  2. Rettenetes honvágyam lett, rohantam volna haza, a Balatonra, a tavaszillatba, az őszi avarropogásba, a téli cinkék közé, de maradt a méltóságteljes fenyőerdő a rejtőzködő jávorszarvasokkal a vonatablak alatt elsuhanva.
  3. Nagyon elkezdtek hiányozni a szüleim is, olyan csodálatosan írt az övéiről, hogy a lököttje megríkatott a vonatút közepén.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, magyar, merengős

Laura Barnett: The Versions of Us

covers_371425Hát ez… hú. Én ezt csak úgy levettem a könyvtárban a polcról, mert megtetszett a címe meg a borítója, de kedvencet avattam. Rég volt rám könyv ekkora hatással, és járt a fejemben sok-sok nappal az elolvasása után is.

Eva és Jim 19 évesek, és mindketten Cambridgbe járnak, Eva angolt tanul, Jim jogot, bár igazából festőművész, mint a néhai apja.
Találkoznak-e, vagy sem? Hogy alakul az életük?
Laura Barnett három forgatókönyvet mutat meg nekünk, 1-2-3, 1-2-3 fejezetbeosztással, amit az elején nehéz volt követni, de aztán megszoktam.

Az első verzióban egy kiskutyának köszönhetően találkoznak, egy pár lesznek. Eva ír, Jimnek nem megy a festés, elégedetlen lesz és boldogtalan, holott szereti Evát.
A második verzióban nem találkoznak akkor, de későbbi életük során néha összefutnak. Mindketten mással élnek, de a kevés találkozásuk alapján keresik egymást, vágynak egymás társaságára. Egyikük sem igazán boldog, Eva írása eltörpül színész férje karrierje mellett, Jim művészkolónián ténykedik.
A harmadikban röpke hat hét után külső körülmények miatt elválnak útjaik, de tudják, hiba volt, és szeretnének együtt lenni.

Furcsa volt nekem ez az egész, elgondolkodtatott, banális, persze, több könyvben is van ilyen. De hogy mindig milyen kevésen múlik egy párhuzamos valóság, én is, hogy eljöttem Svédországba, találkoztam a párommal, de mi lett volna, ha inkább az osztályfőnökséget választom otthon? Mit csinálnék most, mit csinálna a párom most?

A másik meg, hogy mennyire elégedetlenek vagyunk mindig azzal, ami éppen van. Ha együtt vagyunk azzal, akivel szeretnénk, már nem is szeretnénk annyira, ha meg nem, égőn vágyakozunk utána.

Döntések, utak. Egy bicikli előtt elsuhanó kiskutya. Sliding Doors, ugye.

2 Comments

Filed under angol, angolul, chicklit, kedvenc, merengős, szerelmes

Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig

Jaj, de rég nem jártam erre! De most kicsit behozom magam, bár továbbra sem, sajnos továbbra sem olvasok annyit és olyan sebességgel, mint akarok, illetve lefoglal a fordítás meg a felkérésre olvasás, azokat nem itt véleményezem. 

Pál Ferenc “Feri” könyvét nagy várakozásokkal vettem a kezembe, sokat hallottam róla, meg a könyvről is, rengetegen ajánlották, aztánintim persze, mint ahogy lenni szokott, nem kedveltem meg annyira, mint amennyi potenciál volt benne.

Mindig érdekel, hogyan lát bele egy pap a kapcsolatokba, egy pap, aki ugye nem élhet benne. Magam is vallásos vagyok, ezért aztán különösképp. De eléggé hitelessé tette számomra, hogy igenis, férfiként ír saját magáról, régi tapasztalatokról, meg mostani gondolatokról – ezzel viszont nagyon elnyerte a tetszésem.

Az első része nagyon tetszett, remek gondolatok, elgondolkodtam én is, rólam, róla, rólunk, hogy jól csináljuk-e, hogy hol értjük félre egymást, mert mi ketten ugye nehezítésnek bevállaltuk azt, hogy nem ugyanaz az anyanyelvünk, azaz néha akárhogy is töröm magam, nem tudom helyesen kifejezni magam, ő meg nem épp a szószátyárságáról híres, tehát minden ez, csak nem könnyű. De tanultam egy-két dolgot, hogy nem szabad beleolvasni a saját véleményünket és elképzelésünket más szavaiba, hanem igenis, arra kell figyelni, hogy ő hogy gondolta, és mit gondolt.

Aztán nekem sajnos nagyon ellaposodott, különösen akkor, mikor abból az amerikai vagy milyen könyvből kezdett el hosszú oldalakon át idézgetni. Szívesebben olvastam volna az ő szavait másoké helyett.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, merengős, vallásos

John Steinbeck: Of Mice and Men

Huh, huh, huh. Rég olvastam ennyire erőteljes, ennyire “powerful” könyvet, aminek még mindig a hatása alatt állok. Talán az is hozzájárult, hogy egy délután alatt olvastam el jóformán, és rég csináltam már ilyet, hogy ilyen hamar végeztem egy könyvvel. Meg még gimis koromból rémlik egy színjátszókörös előadás, ahol ezt adták elő, de nem emlékszem semmire jóformán, csak a főszereplő srácra, mert akkoriban ő volt a suli bohóca, meg hogy a végén valami gyomorszorító érzésem volt, de nem emlékeztem a történetre, még mikor olvastam sem, de közben a gyomorszorítást, na azt éreztem. És tényleg így a jó, hogy nem tudod, mi jön, hogy lecsap, és olyan tárgyilagos hangvételben ráadásul, mintha az időjárásról beszélne.

George, aki gondoskodik Lennie-ről, aki senkiről sem tud gondoskodni, pedig annyira nagyon, de nagyon szeretne.

Jaj.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kisregény, merengős