Category Archives: merengős

M. L. Stedman: The Light Between Oceans

covers_311499Hogy micsoda kincsekre lelek a könyvespolcomon! Ezt is már két éve hozta a bookdepo, és nyaralás előtt eszembe jutott, hogy valami szerelmesre vágyom (mert fogalmam sem volt róla, milyen is ez), meg hogy ott is lesz világítótorony, ahová megyünk, pont tökéletes.

Nem is olvastam el, miről is szól, úgy vagyok mostanában vele, hogy inkább lepődjek meg.

Meg is lepődtem. Valami szerelmes, szívszakasztó limonádét vártam. Volt szerelmes is, meg szívszakasztó is, de limonádé nem.

Az első világháborúból visszatérő Tom világítótorony-őrként kap állást. Háromévente szállhat partra, és hamarosan talál maga mellé feleséget is, Isabelt, aki követi a szigetre. Minden vágyuk egy gyerek, de sajnos nem jön össze sehogy sem.

Mígnem aztán egy csónak sodródik a szigetükre, benne egy kisbabával.

Morális dilemmák, mennyire igazságos/igazságtalan az élet, mit tehetünk meg, és mennyi bűnhődés jár érte.

Alig tudtam letenni.

Ki tudja, mennyi kincs van még a könyvespolcomon, szentisten.

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under angolul, ausztrál, merengős, szomorús

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Nem is tudom, mi ragadott meg a könyvben. Hogy valaki olvasta, és megtetszett a címe? covers_454601De várólistára került, aztán pedig el is olvastam. Mostanában nem nagyon szoktam a fülszövegeket elolvasni, hagyom, hogy meglepjen a könyv. Meg is lepett.

Én valami Rosie-projekt szerűséget vártam, vagy valami chicklitet, de ezt pont nem.

Eleanor Oliphant 30 éves, köszöni, jól van, bár többnyire senkit sem érdekel, hogy van. Szürke kisegér, évek óta ugyanannak a cégnek az irodistája, arcát sebhely csúfítja, amiről nem is szokták megkérdezni, honnan van. Nem is baj, az élete óramű pontosságával ketyeg, ugyanazon ebédek és vacsorák, alkoholmámoros, magányos hétvégék, mert addig se kell a múltra gondolni. Csak mikor szerdán telefonál anyuka. Aki gonosz.

A véletlen aztán úgy hozza, hogy Eleanortól mégis lesz, aki megkérdezi, hogy van, akit érdekel is a válasz, és Eleanor értetlenül áll a helyzet előtt: lehet őt kedvelni? Lehet vele törődni?

Esetleg eljött az idő szembenézni a múlttal?

Nagyon tetszett, és a hatása alá kerültem, ha nem olvastam is rajta gondolkodtam, ilyen pedig mostanában ritkán adódik.

Egyedül a borítót nem értem. Az ananászt még csak-csak, de a többit?

Leave a comment

Filed under kortárs, merengős, skót

C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei

Orsi barátnőmtől kaptam ezt a könyvet vagy száz éve, és idén felkerült a covers_71209várólistacsökkentésre.

A tapasztalt ördög tanácsait olvashatjuk levélformában, melyet kezdő kísértőkartársának írogat. Csűrcsavar alaposan körbejárja, hogyan kell a pártfogolt lelkét a kárhozás felé terelgetni, miközben ijesztően pontos képet fest az emberi lélekről, és arról, mennyire is gyarlóak vagyunk valójában, hogy tényleg mennyi kísértésnek vagyunk kitéve, valamint milyen mesterien tudjuk elbaltázni az életünket.

Persze, magára ismer az ember sok mindenben…

Egy bizonyos fokú fáradtság a nőket beszédesebbé teszi, a férfiakat viszont hallgatagabbá. Sok titkos neheztelés szítható ebből még a szerelmesek között is.

… de valahogy annyira nem élveztem most. Talán egyszer lassan, egyesével kéne elolvasni, 31 levél van, mondjuk minden nap egyet, és kicsit mélázni rajta.

Leave a comment

Filed under angol, lélektan, merengős, vallásos

Lionel Shriver: The Post-Birthday World

Ismét kedvencet avattam.  covers_473187

Lassan olvastam ezt a könyvet, mert nem volt időm mostanában, de utólag nem is bánom, így még inkább a bőröm alatt tudott maradni, még inkább szíven talált.

Irina lassan tíz éve ér kiegyensúlyozott kapcsolatban Lawrence-szel. Lawrence egy agytrösztnek dolgoik, Irina pedig gyerekkönyveket illusztrál. Kissé unalmas, megszokásokkal teli életet élnek, de mindkettő biztos pontnak tartja a másikat az életében.

Amerikából költöztek Londonba Lawrence munkája miatt, és így került bele az életükbe snooker, valamint egy játékos, Ramsey Acton, akinek a feleségének a könyvét Irina illusztrálta. Ramsey születésnapját együtt szokták ünnepelni.

Mikor Ramsey elválik, Lawrence pedig üzleti úton van, Irina egyedül megy el vacsorázni a férfival, és kísértésbe esik, megcsókolja-e, vagy sem.

Innentől duplán kapunk minden fejezetet, az egyikben megcsókolta, a másikban nem. Mi lett volna, ha. Mi lesz, ha. Párhuzamos valóságok, amelyeken annyit gondolkodom mostanában én is. Van eleve elrendelés, vagy minden a döntéseinken múlik? Hogy befolyásolnak minket a döntéseink? Mekkora horderejűek? Mi lesz könnyebb, mi lesz nehezebb?

Mindenki gondolt már erre, nem?

Ráadásul ehhez annyi sok elgondolkodtató mondatot kaptam még pluszba, hogy csak na.

Nem nagyon fogom elfelejteni ezt a könyvet, azt hiszem.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, filózás, kortárs, merengős

Hanya Yanagihara: A Little Life

covers_381767Számomra ez eddig az év könyve.

Nem hiszem, hogy ennél jobbat találok már idén.

A könyvklubomnak köszönhetem, ott, az utolsó májusi alkalmon szavaztuk meg következőnek, felosztva kisebb adagokra, mégiscsak több mint 700 oldal.

Az első két részt tárgyaltuk még júniusban, aztán nem tudtunk megegyezni, mikor találkozzunk, és én is jegeltem az olvasást egész nyáron, valahogy mostanában nehezemre esnek a hosszú könyvek.

Aztán eltelt a nyár, és felmerült, hogy újra találkozzunk, én meg pánikba estem, hogy nem olvastam. Kézbe vettem, aztán nem tudtam letenni.

Négy barát története ez, egyetemista koruktól kezdve 50+ éves korukig. Will, a színész, Malcolm, az építész, Jude, a jogász és JB, a művész.

Különböző életszakaszokban látjuk őket, különböző konstellációkban, barátok és barátnők jönnek és mennek, szintúgy sikerek, bánatok, örömök.

A központi szereplőnk mégiscsak Jude, az ő rémes gyerekkoráról tudunk meg apránként sok mindent, és hogy a múlt démonai mennyire nem engedik őt szabadon, mennyire belerokkant abba, ami fiatalon érte.

Annyira szép, annyira tele érzelemmel, meghat, megnevettet, és nem hagy szabadulni.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kortárs, lélektan, merengős, szeretem, szomorús

Daniel Pennac: Iskolabánat

Ezt a könyvet Sári barátnőm ajánlotta nekem még réges-régen, és mindig csak covers_69684tologattam, nem vettem meg, aztán valahogy most rámtört a pánik, hogy mielőtt visszajövök Svédországba, nekem ez kell.

Gyorsan meg is rendeltem, aztán még tanév előtt el akartam olvasni, hogy belerázódjak, de végül elhúzódott, és az iskola elején fejeztem be, nem is baj.

Adott a tanárunk, maga az író, aki egész iskolai pályafutása alatt a rossz tanuló volt, azt hallgatta a családjától, hogy nem lesz belőle semmi. De lett. Tanár. Aki meglátja, megérti, felemeli a tanulókat, segít, hogy túléljék az iskolát, mert rajta is segítettek.

Nagyon sok hasznos, megfogadnivaló gondolat, alázat, szeretet, jóindulat.

Nehéz évem lesz, már most érzem, de talán segíteni fog, ha vissza-visszagondolok erre a könyvre.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, filózás, francia, merengős

Sarah Butler: Ten Things I’ve Learnt about Love

covers_296729Chicklit, gondoljátok, ugye?

Hát nem!

Van nekünk egy világutazó Alice-ünk, aki apja betegségének hírére érkezik haza. Van egy Danielünk, aki hajléktalanul járja London utcáit, és kincseket keres. Van nagyon sokszor tíz dolguk, amit elmesélnek. És van közük egymáshoz, bár erről csak egyikük tud.

A nyughatatlan Alice nem érzi jól magát itthon, zsarnok nővére, a régi ház, és a csomó emlék között. Újra utazni vágyik, de ugyanakkor mégsem. Tartozni is akar valahová, meg nem is.

Fantasztikus borongós hangulata volt a könyvnek, nagyon magával ragadott. Daniel szín-mániája kissé zavart, kedves a gondolat, de ahogy elő lett adva, engem inkább elmebetegségre emlékeztetett.

Jó élmény volt mindazonáltal.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, merengős