Category Archives: német

Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége

Jé, én mielőtt elolvastam, azt hittem, ez valami ledér Katharináról szól. Hellyel-közzel, mondhatnátok, de én nem mondom. covers_52629

Ez egy áldozat Katharináról szól, és engem eléggé szíven ütött, hogy már a 70-es években így viselkedett a sajtó, mint ma, hogy aki tett valamit, vagy aki híres, annak nem lehet nyugodalma, mert megtalálnak, utánad jönnek, előkerítik a családodat, hazugságokat terjesztenek, annak a nevében, hogy mivel újságírók és szebben fogalmaznak, átírnak mindent, de mindent, amit mondasz. Csúnya, kegyetlen, és minden bizonnyal igaz.

Katharina csak elmegy egy farsangi bálba a keresztanyjához, ahol megismerkedik egy férfival, aki sajnos bűnöző. Tudta-e vagy sem, nem derül ki. De meghurcolják, és szóra akarják bírni. Megjelenik körülbelül az akkori Blikkben. Ő, akit mindenki kedvel, akire sose volt panasz.

Fel lehet ezt dolgozni? És ha igen, hogy? Katharina módszere eléggé sarkos, de hát… módszer.

Leave a comment

Filed under kisregény, német

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Szintén várólistacsökkentés, ráadásul ilyen last minute, mert hogy ma kezdek bele a Nagy Kalandba, de ez most nem számít, a lényeg, covers_114522hogy három napom volt befejezni a könyvet, és sikerült, ma hajnali fél 6-tól kezdve 🙂

Nade. Én teljesen másra számítottam. Én azt hittem, hogy ez ilyen háború előszelés (ezt ígérte a fülszöveg), de hát nem így, hanem azt hittem, itt már csapatok meg bevonulások, meg harcok, erre nem.

Párizsban járunk, az 1930-as évek végén, főhősünk, Ravic, Németországból menekült orvos, aki illegálisan tartózkodik Franciaországban, de nem is tudja elképzelni, hogy máshol is legyen. Feketén dolgozik, műt, jó orvos.

És igazából róla, a menekültek életéről, meg a körülötte levő emberek életéről szól ez a könyv. Hogy mennyire fontos a múlt, mennyire lehet elszakadni a rémségektől, meddig terjed egy orvos hatásköre, mi etikus és mi nem.

Nem is nagyon lehet összefoglalni az egészet, apró, összefonódó szálakból álló regény ez, de az összhatás valami fantasztikus.

Leave a comment

Filed under háború, merengős, német

Katharina Hagena: Az almamag íze

covers_179059Jaj, de jól esett ez a könyv. Minden egyes mondata, és legfőképp a hangulat, amelybe kerültem tőle. Nem is tudom leírni, de csodálatos. Az egész olyan volt, mintha lekuporodtam volna a nagymamám lába mellé, aki mesélt és mesélt volna.

Megint az a könyv volt ez, amelyikkel felszálltam a Nyugatiban a vonatra, aztán döbbenten vettem észre, hogy nemár, máris le kell szállni?

Tetszett a ház, a kis német falu, tetszett az ugráló elbeszélésmód, hogy mennyire fenntartotta végig az érdeklődést, mert mindig is csak apró részleteket adagolt ennek a furcsa családnak a történetéből, és csak nem akart összeállni a kép, és mikor összeállt is bőven hagyott gondolkodnivalót.

Szeretem az ilyen léleksimogató olvasmányokat, és minden elismerésem a fordítóé is, nagyon kellemes volt, sosem éreztem rajta, hogy idegen szöveg eredetileg.

Film is készült belőle, de nem tudom, egyrészt érdekel, másrészt félek, hogy elrontja a hangulatát a könyvnek.

Leave a comment

Filed under kortárs, merengős, német

Michael Ende: A Végtelen Történet

Életem legszebb szilveszteréről megérkezve, úgy hajnali három felé, nem voltam kifejezetten az az álmos. Ébren tartott a sok kaland covers_194és boldogság.

Így hát belekezdtem akkor, azon melegében, ahogy beköszöntött az új év, a 2014-es várólistacsökkentésbe. Ezzel a csodás mesével, ami végig lekötött, és amit szinte egyszerre olvastam el aztán egy hosszú-hosszú buszúton. Jobb is volt így, hogy beszippantott magába, és együtt kalandoztam és izgultam Barnabással, Atráskóval és Fuhurral meg a versenycsigákkal.

Aztán, mikor az ember becsukja, akkor jön rá, hogy de hééé, hát engem itt átvertek, ez egy mesébe öltöztetett csomó komoly gondolat arról, mi az élet, mire is vágyunk, mit befolyásolnak a kívánságaink és döntéseink.

Ami igazán nem is baj. Máskor is nyugodtan át lehet engem így verni.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, merengős, mese, német

Kerstin Gier: Halálom után felbontandó ill. Férfiak és egyéb katasztrófák

Szerintem teljesen felesleges ezt két bejegyzéssé szedni, Kerstin néni könyvei pont arra jók, amire használom őket, hogy mikor már gondolkodni sincs erőm, kikapcsolnak, jókat nevetsz rajtuk, gyorsan lehet velük haladni, és egyáltalán.

Nem jelentenek kimondottan intellektuális kihívást, és most ezt nem is szidalomként mondom, igenis, mindenkinek szüksége van ilyen könyvekre alkalomadtán, és igenis, nem lehet folyton orosz klasszikusokat olvasni. Meg nem értem, eltitkolni mi értelme azt, hogy valakinek ez tetszik 🙂

A hősnők egy kaptafára mennek, fiatalok, egyetemisták, Isten tudja, befejezik-e egyáltalán, és konstans gondban vannak a pasikkal. Mert hát ugye ki nem.

Humoros könyvek, jó néha fel-felnevetni rajtuk.

A Halálom után felbontandó jobban tetszett, annak sokkal érdekesebb volt az alaptörténete. Meg érdekes volt azt is követni, mit szólnak az emberek, mikor szembesülnek azzal, mások mit is tartanak róluk.

Leave a comment

Filed under chicklit, német

Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Nehéz szülés volt, azt meg kell hagyni. Valamiért mostanában minden vastag könyvvel meggyűlik a bajom. A fő baj pedig az volt, hogy nem kellett volna darabokban olvasnom, és rengeteg egyéb könyvet elolvasni alatta. De mindegy, vége, és ráadásul úgy, hogy bementem a fszekbe és beültem a kedvenc fotelembe (ki segít nekem fotelt lopni? 🙂  és egy ültő helyemben befejeztem.

Igazából nagyon jó volt, és olvasmányos, és tetszett, bár annak ellenére, hogy ilyen hosszú, én úgy gondolom, voltak benne kidolgozatlan részek meg nagy ugrások, de hát egy ekkora családregénynél ez természetes.

A történetről nem is mondanék semmit, családregény, emelkedés és hanyatlás, generációkon átívelő, kereskedőcsalád története. Tényleg, ahhoz képest hogy hosszú, meg ugye mitől is lenne izgalmas egy kereskedőcsalád, határozottan érdekes és olvasmányos volt. Ami viszont zavart, az a rengeteg “szavajárása” volt a szereplőknek. Tony a libával, a Sesemi a jaóval, azoktól idegbajt kaptam 🙂 Na meg Hanno is eléggé egy idegesítő karakter volt.

Összességében azért tetszett. És nagyon érdemes volt. Kéne több klasszikust olvasni. Sóhaj.

Leave a comment

Filed under klasszikus, német

David Safier: Jézus szeret engem

David bácsi ismét meg akarja mondani nekünk a tutit. Emberszerető, és lássuk be, igaz mondandóját megintcsak humoros formában közli.<

Jézus ismét eljön a Földre, mert ugye lassan közeledik az utolsó ítélet, szembe kell néznie a fenyegető veszéllyel, meg minden mással. Többek között Marie-val, aki teljesen csalódott, kiábrándult a szerelemből, a férfiakból, Istenből is, hiszen nővére, Kata rákos. Ellenben senki nem az a főistenhívő a német kisvárosban, legalábbis a szereplők fix nem azok. Így mihez kezdjenek azzal az infóval, hogy ez itt bizony az Isten fia, és hogy csipkebokrok csak úgy lángrakapnak…

Ez megint csak egy egynapos könyv volt, és nekem mint hívő embernek voltak benne kritikus pontok, ugyanakkor egy egész napos oda-vissza BKV-zás közben olvastam, és néha néztek, hogy nahát a hülye, hangosan nevet.

Leave a comment

Filed under humor, német