Category Archives: német

Erich Kästner: Három ember a hóban

covers_1919Régi nagy kedvenc újraolvasása, valaki olvasta a molyon, és úgy lett hozzá kedvem. Úgyhogy mikor hazaugrottam egy hétvégére, leemeltem a polcról, és a hazafelé repülőúton kiolvastam.

Mindig kikapcsol és megnevettet ez a történet, mely leginkább a bolondos milliomosról, Toblerről szól (és mindig Toblerone-t támad kedvem enni, mikor ezt olvasom).

Az úr megnyeri a saját cége pályázatának második helyezetét (CSALÁS), álnéven, és ezért két hetes üdülést kap az Alpokban. Úgy dönt, unja már, hogy mindenki gazdag emberként tekint rá, ezért szegény gúnyában jelenik meg. A biztonság kedvéért persze magával viszi az inasát, aki a gazdag úr szerepét játssza.

A lánya aggódik érte, és előretelefonál, hogy álruhás milliomosra készüljenek, és innentől a feje tetejére áll a világ, félreértés félreértést ér.

Remekül szórakoztam még kitudjahányadjára is. 🙂

Advertisements

Leave a comment

Filed under humor, német

Otfried Preußler: Krabat

covers_462442Ez már megint egy olyan könyv, aminek a létezéséről nem is tudnék a moly nélkül. (Meg majdnem mindegyik ilyen mostanában…)

Krabat 14 éves koldusfiú, szülei halála után a papékhoz kerül, de az ottani szabályszerű élet nem tetszik neki. Megszökik, az utcán él, majd egyszer hívó szót hall a schwarzkollmi malomból, el is indul oda, és beáll a félszemű Mester szolgálatába. Nem csak mint molnárlegény, hanem mint varázslótanonc is. Fekete mágia, természetesen, bár elég hasznos dolgokat lehet ott tanulni, nem csak gonoszságot.

De ahogy múlik az idő, úgy ébred rá Krabat, hogy ez a látszólag gondtalannak tűnő élet tele van veszélyekkel. Időnként megjelenik egy idegen, aki nem búzát hoz őröltetni, sőt, kiderül, hogy a legények élete is veszélyben forog.

Mit tesz ilyenkor a rendes mesei hős? Hát persze, hogy lázad.

Közben barátság, szerelem, árulás, van itt minden, ami kell. Tetszett, jó mostanában mesét olvasni.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, mese, német

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

covers_396723Kezdjük azzal, hogy nem tudtam elvonatkoztatni a Twin Peaks Dr Jacobyjától, és folyton úgy láttam magam előtt a főhősünket, Dr Jakob Jakobit.

Az ötlet tetszett, de valahonnan ismerős volt, talán a szintén német David Safier: Jézus szeret engem című könyvre hasonlított.

Isten a Földön él, Isten pszichológusra szorul, Jakobi élete éppen romokban, naná, hogy megtalálják egymást, és beszélgetnek mindenről, az életről, arról, milyen Istennek lenni, miért nem hisznek manapság az emberek, miben szeretnének mégis hinni.

Aztán hirtelen túl tömény lett az egész, váratlan eseményszálakkal és karakterekkel, kevésbé humorosan, csapongóan, a jónak induló könyvet sajnos ráállította a lejtőre, és szaladt lefelé egész végig, aztán kabumm, a vége meg aztán…eh.

Kár érte, lehetett volna sokkal jobb is.

 

Leave a comment

Filed under kortárs, német

Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége

Jé, én mielőtt elolvastam, azt hittem, ez valami ledér Katharináról szól. Hellyel-közzel, mondhatnátok, de én nem mondom. covers_52629

Ez egy áldozat Katharináról szól, és engem eléggé szíven ütött, hogy már a 70-es években így viselkedett a sajtó, mint ma, hogy aki tett valamit, vagy aki híres, annak nem lehet nyugodalma, mert megtalálnak, utánad jönnek, előkerítik a családodat, hazugságokat terjesztenek, annak a nevében, hogy mivel újságírók és szebben fogalmaznak, átírnak mindent, de mindent, amit mondasz. Csúnya, kegyetlen, és minden bizonnyal igaz.

Katharina csak elmegy egy farsangi bálba a keresztanyjához, ahol megismerkedik egy férfival, aki sajnos bűnöző. Tudta-e vagy sem, nem derül ki. De meghurcolják, és szóra akarják bírni. Megjelenik körülbelül az akkori Blikkben. Ő, akit mindenki kedvel, akire sose volt panasz.

Fel lehet ezt dolgozni? És ha igen, hogy? Katharina módszere eléggé sarkos, de hát… módszer.

Leave a comment

Filed under kisregény, német

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

Szintén várólistacsökkentés, ráadásul ilyen last minute, mert hogy ma kezdek bele a Nagy Kalandba, de ez most nem számít, a lényeg, covers_114522hogy három napom volt befejezni a könyvet, és sikerült, ma hajnali fél 6-tól kezdve 🙂

Nade. Én teljesen másra számítottam. Én azt hittem, hogy ez ilyen háború előszelés (ezt ígérte a fülszöveg), de hát nem így, hanem azt hittem, itt már csapatok meg bevonulások, meg harcok, erre nem.

Párizsban járunk, az 1930-as évek végén, főhősünk, Ravic, Németországból menekült orvos, aki illegálisan tartózkodik Franciaországban, de nem is tudja elképzelni, hogy máshol is legyen. Feketén dolgozik, műt, jó orvos.

És igazából róla, a menekültek életéről, meg a körülötte levő emberek életéről szól ez a könyv. Hogy mennyire fontos a múlt, mennyire lehet elszakadni a rémségektől, meddig terjed egy orvos hatásköre, mi etikus és mi nem.

Nem is nagyon lehet összefoglalni az egészet, apró, összefonódó szálakból álló regény ez, de az összhatás valami fantasztikus.

Leave a comment

Filed under háború, merengős, német

Katharina Hagena: Az almamag íze

covers_179059Jaj, de jól esett ez a könyv. Minden egyes mondata, és legfőképp a hangulat, amelybe kerültem tőle. Nem is tudom leírni, de csodálatos. Az egész olyan volt, mintha lekuporodtam volna a nagymamám lába mellé, aki mesélt és mesélt volna.

Megint az a könyv volt ez, amelyikkel felszálltam a Nyugatiban a vonatra, aztán döbbenten vettem észre, hogy nemár, máris le kell szállni?

Tetszett a ház, a kis német falu, tetszett az ugráló elbeszélésmód, hogy mennyire fenntartotta végig az érdeklődést, mert mindig is csak apró részleteket adagolt ennek a furcsa családnak a történetéből, és csak nem akart összeállni a kép, és mikor összeállt is bőven hagyott gondolkodnivalót.

Szeretem az ilyen léleksimogató olvasmányokat, és minden elismerésem a fordítóé is, nagyon kellemes volt, sosem éreztem rajta, hogy idegen szöveg eredetileg.

Film is készült belőle, de nem tudom, egyrészt érdekel, másrészt félek, hogy elrontja a hangulatát a könyvnek.

Leave a comment

Filed under kortárs, merengős, német

Michael Ende: A Végtelen Történet

Életem legszebb szilveszteréről megérkezve, úgy hajnali három felé, nem voltam kifejezetten az az álmos. Ébren tartott a sok kaland covers_194és boldogság.

Így hát belekezdtem akkor, azon melegében, ahogy beköszöntött az új év, a 2014-es várólistacsökkentésbe. Ezzel a csodás mesével, ami végig lekötött, és amit szinte egyszerre olvastam el aztán egy hosszú-hosszú buszúton. Jobb is volt így, hogy beszippantott magába, és együtt kalandoztam és izgultam Barnabással, Atráskóval és Fuhurral meg a versenycsigákkal.

Aztán, mikor az ember becsukja, akkor jön rá, hogy de hééé, hát engem itt átvertek, ez egy mesébe öltöztetett csomó komoly gondolat arról, mi az élet, mire is vágyunk, mit befolyásolnak a kívánságaink és döntéseink.

Ami igazán nem is baj. Máskor is nyugodtan át lehet engem így verni.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, merengős, mese, német