Category Archives: önéletrajzi

Daniel Pennac: Iskolabánat

Ezt a könyvet Sári barátnőm ajánlotta nekem még réges-régen, és mindig csak covers_69684tologattam, nem vettem meg, aztán valahogy most rámtört a pánik, hogy mielőtt visszajövök Svédországba, nekem ez kell.

Gyorsan meg is rendeltem, aztán még tanév előtt el akartam olvasni, hogy belerázódjak, de végül elhúzódott, és az iskola elején fejeztem be, nem is baj.

Adott a tanárunk, maga az író, aki egész iskolai pályafutása alatt a rossz tanuló volt, azt hallgatta a családjától, hogy nem lesz belőle semmi. De lett. Tanár. Aki meglátja, megérti, felemeli a tanulókat, segít, hogy túléljék az iskolát, mert rajta is segítettek.

Nagyon sok hasznos, megfogadnivaló gondolat, alázat, szeretet, jóindulat.

Nehéz évem lesz, már most érzem, de talán segíteni fog, ha vissza-visszagondolok erre a könyvre.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, filózás, francia, merengős

Fekete István: Tarka rét

Születésnapi Fekete István, idei várólistacsökkentős Fekete István, de az mindig kell. covers_125653

Csak röviden, mert novellákról nem lehet nagyon hosszan, mert mint mindig, ezt is érezni kell, az ízét, az illatát.

Három dolog történt velem olvasás közben:

  1. Megállapítottam, hogy hozzám a regényíró Fekete István áll közelebb.
  2. Rettenetes honvágyam lett, rohantam volna haza, a Balatonra, a tavaszillatba, az őszi avarropogásba, a téli cinkék közé, de maradt a méltóságteljes fenyőerdő a rejtőzködő jávorszarvasokkal a vonatablak alatt elsuhanva.
  3. Nagyon elkezdtek hiányozni a szüleim is, olyan csodálatosan írt az övéiről, hogy a lököttje megríkatott a vonatút közepén.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, magyar, merengős

Sherman Alexie: The Absolutely True Diary of a Part-Time Indian

covers_380688Ezt is iskolába olvastam, az egyik csoportommal, vagyis hát én elolvastam, a csoport nem, de nem is én fogok megbukni. Nem hallottam se az íróról, se a könyvről, pedig láttam ám, hogy tök régóta van neki magyar fordítása is.

Sherman Alexia fél-önéletrajza ez, az indián fiúé, aki kissé vízfejűen született, jól kosarazott, de egy nap úgy döntött, ki akar törni a rezervátumi létből és szegénységből, és elmegy a közeli városka középiskolájába, szerencsét próbálni.

Főhősünk neve nem Sherman, hanem Arnold, vagy Junior. Aki imád rajzolni, mindent lerajzol, amit érez, amit akar, amit el akar érni, amitől fél.

Megható beszámoló ez az indián létről, barátságról, szegénységről, akaraterőről. Tényleg sokkal jobb volt, mint vártam. Mondjuk nem is tudtam, mit várjak.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, önéletrajzi, humor, ifjúsági

Kovács Eszter: Let’s kifli

Micsoda cím! Ráadásul “Magyarok külföldön” sorozata a kiadónak, hát ez engem érdekel, megnézzük, másoknak más országokban covers_349032hogy megy a sora, pláne, ha még druszák is.

Hát. Jajistenem. Azt hittem, valami összefüggőbb dolog lesz, mutat némi kultúrát a füvezésen kívül, hogy hogyan élnek az angolok, és nem csak, hogy ő, hogy elmeséli, miért jó és miért nem jó ott élni, de ehelyett nem tudom, ilyen stream of consciousness-kedni akart egy kicsit mintha, de sajnos nem győzött meg.

Londonért odavagyok, de még csak annyit sem tett velem ez a könyv, hogy kedvem legyen megint elutazni oda.

Viszont megírni az én könyvemet, ahhoz sok kedvem lett. Csak az idő… Némi ajándék pár órát naponta elfogadok, köszönömszépen.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, kisregény, magyar

Cheryl Strayed: Wild

IMG_0022A filmplakátoktól volt hangos az egész világ. Elolvastam, miről szól, megnéztem az előzetest, és nagyon elnyerte a tetszésem. Aztán a film is. Úgyhogy rögtön kénytelen voltam megrendelnicovers_329754 a könyvet a depository-n, ami meg is érkezett egy csinos, útlevélpecsétes könyvjelző társaságában – mi is illhetne jobban ehhez a könyhöz.

Már az első mondatoktól kezdve magával ragadott, még jobban, mint a film, elvégre részletgazdagabb, jobban megérti az ember, mi áll a történtek hátterében, ki kicsoda.

Arról nem is beszélve, hogy az ember fantasztikus képet kap a Pacific Crest Trailről, akármennyit szenvedett is Cheryl, egész végig bennem motoszkált, hogy wow, én is akarok ilyet, útra kelek először itt Svédországban, aztán muszáj vagyok bejárni, amit ő járt be.

Néha meg nagyon örültem, hogy meleg vacsorát kapok és puha ágyban alszom.

Ajánlom, fantasztikus!

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, önéletrajzi, útirajz

Miranda Hart: Is It Just Me?

covers_257292Ugyan már, My Dear Writer Chum, dehogy csak te. Én már akkor tudtam, hogy mi ketten nagyon hasonlítunk egymásra, mikor még csak a sorozatodat néztem. De tényleg, még nevettem is a legjobb barátommal, hogy na, én vagyok Miranda, ő pedig Stevie.

És ez a könyv csak megerősített benne, elég sok minden egyezik, bár egyelőre egy tizessel fiatalabb vagyok nála, de attól még nagyon. Humoros, jól megírt, valós problémákat feszegető, talán néha kicsit fárasztó. De hát ez Miranda.

Szeretem a sorozatot, szeretem a könyvet is, a kategóriáknak hála bármikor fordulhatok hozzá, legyen szó divatról, randizásról vagy kiskutyákról. És lassan látom, teljesen mindegy, hány éves az ember, ha megvan a gyermek benne, látom ezt Mirandán, magamon és a páromon is. Eltűnik a kor, ha az ember szeret bolondozni.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, önéletrajzi, humor

Mikael Niemi: Populärmusik från Vittula (Popzene Vittulából)

Skandinavisztikára készültemben már felfigyeltem erre a könyvre, tetszett a címe is, bár fogalmam sem volt, mit várjak tőle. Aztán covers_322463most szembejött egy könyvtári polcon, és annyira megörültem, hogy nicsak, hát hiszen én olvashatom ezt eredetiben is! Sokat várt így is a polcomon, és mikor végre levettem, mert kedvem lett hozzá, megint félre kellett tegyem, mert annyi recenziós könyvet kaptam.

A könyv egyébként még érdekesebb nekem, mint valaha volt, elvégre Tornedalenben játszódik, azaz a Torne-folyó völgyében, és a párom is odavalósi, szóval kíváncsi voltam, hogy bár jó 20-25 évvel korábban, mint ahogy ő volt gyerek, de mégis, milyen arrafelé az élet.

Az ilyesfajta könyveket szeretem, olyan, mintha Fekete Istvánnak egy kicsit modernebb verzióját felpakolták volna Észak-Svédországba, a finn határ mellé. A kevert nyelvű közeg, a kevert kultúra, az étkezési szokások, a modernizáció kezdetei, a Beatles, a fiúk férfivá érése és lányok iránti érdeklődése, mindez olyan humorral megírva, hogy többször hangosan nevettem.

És hát közben mégiscsak, mennyi mindent megtanul az ember, milyen érdekesek ezek a részben önéletrajzok, részben szociográfiák.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, finn, igaz, svéd, svédül