Category Archives: önéletrajzi

Helene Hanff: 84 Charing Cross Road / The Duchess of Bloomsbury Street

Erről a könyvről már nagyon sokat hallottam, és ismerősök közül többen is sorra covers_314123olvasták, ezért én is kihoztam a könyvtárból.

Igaz történet, az amerikai Helene Hanff nincs megelégedve az ötvenes években Amerikában kiadott könyvet minőségével, ezért egy londoni bolton keresztül szerzi be az antikvár példányait, ott is egy Frank Doel nevű emberrel levelezik leginkább. De lassan az egész bolttal is, ugyanis annyira megkedveli őket, hogy sorra küldi nekik a háború utáni nehéz helyzetbe az ételcsomagokat.

Mindig megbeszélik, hogy igen, lassan ő is megy, és igen, lassan találkoznak, de valahogy egyre csak elmarad…

A második könyvben, a The Duchess of Bloomsbury Streetben végül a hetvenes években ellátogat Londonba, teljesen szerelmes a városba, sorra járra az irodalmi hősei által látogatott lépcsőket, templomokat, kocsmákat, szétszedik a rajongók, mert ekkorra már a 84 megjelent, mindenki vacsorázni hívja, ő meg minden egyes megspórolt vacsorát plusz egy napnak értelmez Londonban, marad is jó két hónapot.

Mindkettő könyv tele van szeretettel, Helene nagyon jófej, nagyon karakán, nagyon makacs nőszemély, élvezet lett volna olvasni kitalált történetként is, de így meg pláne.

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, életrajzi, önéletrajzi, útirajz, igaz

Martina Haag: Det är något som inte stämmer

covers_480333Azaz valami nem stimmel.

Az író-olvasó találkozó miatt olvastam el, amire aztán nem maradtam ott.

Martina Haag kvázi önéletrajzi regénye ez, a válásának körülményeit írja meg valaki más szemszögéből.

Az írónő, aki rájön, hogy a férje megcsalta, kikapcsolódásképp elvállalja egy Isten háta mögötti turistaház gondnokságát három hétre – csak helikopterrel lehet odamenni, vagy túrázva.

Ott aztán van ideje elmélkedni, és elkezdeni egy könyvet írni a válásáról, miközben mindenféle vicces és ijesztő alakok jelennek meg a túraösvényen.

Egynek elment, a másik könyvét jobban élveztem.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, kortárs, svéd, svédül

Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Hát tessék is bizony!covers_5988

Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de nekem Janikovszky inkább a gyerekkönyvíró, efféle szösszenetekhez Fehér Klára szerény véleményem szerint jobban ért.

(Öööh, épp rákerestem, mit írtam anno Janikovszkyról, hát ezt: ” Szerintem a gyerekkönyvei sokkal jobbak. Először is, a felét már olvastam egy másik kötetben (A lemez két oldala), másrészt pedig szerintem ez az anekdotázás ez Fehér Klárának sokkal jobban megy. Az ő ilyen stílusú írásait jobban kedvelem, meg neki jobban is áll.” Ennyit rólam meg a kreativitásról, akarom mondani, ismétlés a tudás anyukája nekije).

Felnőtteknek szól, mi több, időseknek, és bár rá akar világítani arra, mire mosolyogjunk, én mire ne, néha nem értettem pontosan, mire gondolt a költő.

Nagyon lassan haladtam vele, ez is elmondja, hogy annyira nagyon nem kötött le, de szerencsére a végén a történetektől végül megkaptam azt, amiért elolvastam.

A mosolyt, a derűt.

Majd előveszem idősebb koromban is, hátha jobban megérint. 🙂

1 Comment

Filed under önéletrajzi, humor, magyar

Szabó Magda: Régimódi történet

Nehéz erről a könyvről írnom, mert nehéz volt ezt a könyvet olvasnom. Egyáltalán nem azért, mert rossz lett volna,csak valahogy annyira vártam, és aztán annyira más volt, mint számítottam rá, hogy lassan haladtam vele, túl lassan. Ha pedig túl lassan haladok egy könyvvel, elkezd idegesíteni, hogy miért haladok lassan. Megszámoltam, 17 könyvet kezdtem el és fejeztem be, miközben ezt olvastam.

Ezért fintorogtam mindig végül, mikor a kezembe vettem.

Pedig. Pedig eddig minden, amit Szabó Magdától olvastam, nagyon tetszett, és minden szavával egyetértettem. Most ez más volt, mint a megszokott, és ez nem jelenti azt, hogy rossz. Szabó Magda az anyja, nagyanyja és nagyapja történetét meséli el ebben a könyvben,

Régimódi történetet vártam, egy történetet, de nekem az eleje túl szárazra sikeredett. Aztán, ahogy áttértünk Jablonczay Lenkére, úgy tért vissza az olvasási kedvem is, valahogy azt a részt olvasmányosabbnak éltem meg. Kár, hogy túl sokat maradtunk a gyerekkorában, szívesen olvastam volna róla többet, mikor felnőtt.

Leave a comment

Filed under életrajzi, önéletrajzi, magyar

Okänd värld

Bevándorlókat tanítok, és ez alkalmat ad, hogy felfedezzek sok olyan érdekességet, amit covers_457649amúgy talán nem fedeztem volna fel.

Ez a kötet egy antológia, egy helyi projekt keretében íródott. Három városban csinálták a környéken, és összeszedték azokat a fiatalokat, akik szívesen írnának, szívesen mesélnék el a történetüket.

Több alkalommal is tartottak workshopot, és több tanítványom is benne volt.

Így aztán a könyvbemutatón örömmel vettem meg a kötetet, dedikáltattam az enyémekkel.

Sok érdekes történet volt benne, az otthonukról, a menekülésről, az itteni életről. Ad egy új perspektívát.

 

Leave a comment

Filed under életrajzi, önéletrajzi, igaz, novella, svédül

Daniel Pennac: Iskolabánat

Ezt a könyvet Sári barátnőm ajánlotta nekem még réges-régen, és mindig csak covers_69684tologattam, nem vettem meg, aztán valahogy most rámtört a pánik, hogy mielőtt visszajövök Svédországba, nekem ez kell.

Gyorsan meg is rendeltem, aztán még tanév előtt el akartam olvasni, hogy belerázódjak, de végül elhúzódott, és az iskola elején fejeztem be, nem is baj.

Adott a tanárunk, maga az író, aki egész iskolai pályafutása alatt a rossz tanuló volt, azt hallgatta a családjától, hogy nem lesz belőle semmi. De lett. Tanár. Aki meglátja, megérti, felemeli a tanulókat, segít, hogy túléljék az iskolát, mert rajta is segítettek.

Nagyon sok hasznos, megfogadnivaló gondolat, alázat, szeretet, jóindulat.

Nehéz évem lesz, már most érzem, de talán segíteni fog, ha vissza-visszagondolok erre a könyvre.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, filózás, francia, merengős

Fekete István: Tarka rét

Születésnapi Fekete István, idei várólistacsökkentős Fekete István, de az mindig kell. covers_125653

Csak röviden, mert novellákról nem lehet nagyon hosszan, mert mint mindig, ezt is érezni kell, az ízét, az illatát.

Három dolog történt velem olvasás közben:

  1. Megállapítottam, hogy hozzám a regényíró Fekete István áll közelebb.
  2. Rettenetes honvágyam lett, rohantam volna haza, a Balatonra, a tavaszillatba, az őszi avarropogásba, a téli cinkék közé, de maradt a méltóságteljes fenyőerdő a rejtőzködő jávorszarvasokkal a vonatablak alatt elsuhanva.
  3. Nagyon elkezdtek hiányozni a szüleim is, olyan csodálatosan írt az övéiről, hogy a lököttje megríkatott a vonatút közepén.

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, magyar, merengős