Category Archives: orosz

Vladimir Nabokov: Lolita

Hát én nem ezt vártam. Ennek a könyvnek akkora híre van, hogy botrányos meg minden, totál naturalista leírásokra készültem, de nem.

Nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy lassan haladtam vele, és nálam van egy ilyen tendencia, hogy ami tetszik, az gyorsan meg, amit nem olvasok olyan szívesen, az ugye, lassul. Először is odáig voltam a narrációért. A néha megváltozó nevéért a főhősnek. Ahogy egy mondaton belül vált első és harmadik személy között. Nagyon tetszett a sok irodalmi utalás. A játék a szavakkal. Talán pont ez a stílus az, ami elsődleges volt számomra. A történet csak másodlagos.

Beszámoló ez, egy férfi beszámolója, aki az akkor még csak 12 éves Lolitát, Lót, Lolát, Dolorest, Dollyt, nevezzük, ahogy tetszik, elcsábította (vagy tán fordítva?), aztán bejárta vele fél Amerikát. Lolita egy nap azonban elszökik, és a főhősünk ezt nem hagyhatja bosszú nélkül. Nem tudom, miért van pornográf irodalomként számon tartva.

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, merengős, orosz, szerelmes

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Sztárkönyv, valamiért ez volt bennem, mikor egy véletlen folytán a könyvtárban jártam, és egy véletlen folytán már megint a visszahozott könyvek helyére kúsztak alattomban a könyvek a polcokról (ez nagyon csúnya szokásuk, de tényleg, én csak vissza akartam vinni a dolgaimat, nodemár.)

Szóval még volt pont egy hely, hát oda kivettem. Nem tudtam róla igazából semmit, fogalmam sem volt, miről szól, nem láttam a filmet se. Ehhez képest nem vártam annyi mindent tőle, csak hogy jó legyen, mert hát sztárkönyv. No, igazából érdemben nem tudok nyilatkozni. Az eleje nagyon izgi volt, aztán csalódottan vettem tudomásul, hogy véget is ér a történet, és a könyv három különböző sztoriból áll. Erre plö nem számítottam, és bár a történeteknek volt köze egymáshoz, innentől gyanakodtam.

Meg olyan kis pongyolán záródott le minden történet, néha már követni se tudtam. A világ, amit megteremt, az mondjuk érdekes, meg az őrségek koncepciója is. Röviden tehát: van a Fény és a Setét, mindegyik oldalnak van az őrsége, a Fénypártiaké az éjszakai őrség, amikor is felügyelik a másik oldal tevékenységét. Vannak itt mágusok, vámpírok, alakváltók, minden, amit csak akarsz, ilyenolyan szintű varázslatok. Kicsit zsufis volt azért. És egyelőre nem fogom a Nappali őrséget olvasni, azt hiszem.

Leave a comment

Filed under orosz, scifi

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Annácskát elég sokszor tettem félre és vettem elő újra, szóval összesen már több hónapja olvasgatom, és mindig újra megtetszik, mikor előveszem, úgy, hogy nem is értem, miért tettem félre, aztán megint újra félreteszem.

Szeretem én az orosz írókat, meg a könyveiket is, de ez valahogy túl lassú volt nekem, vagy nem tudom, kinőttem abból a korból, amikor ezt őszintén élvezni tudtam, vagy nem épp a megfelelő élethelyzetben olvastam, nem tudom, de mindenesetre vontatott volt, és nyilván ezért tettem félre. Tele van egyébként jó meglátásokkal, kedves idézetekkel, maga a történet meg nagyon is oroszos, földműveléssel, zemsztvoval, szerelemmel, megcsalással, és az elmaradhatatlan lelkiválságolással, annak mérlegelésével, mi a helyes, és mi nem. Igazán az utolsó két rész tetszett meg, akkor valahogy felgyorsult, és érdekes volt végre jobban belelátni abba, mi is megy végbe Annában.

Ettől többet sajnos nemigen tudok róla írni, hacsak azt nem, hogy Levin volt a kedvenc szereplőm. No meg hogy megnéztem, és annyira fura, hogy maga Anna a 86. oldalon kerül elő először személyesen.

Végezetül meg álljon itt egy idézet, amivel nagyon egyetértek.

“- Elfelejti, hogy az idő pénz – mondta az ezredes.
– Már amelyik idő! némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.”

Leave a comment

Filed under klasszikus, orosz