Category Archives: pöttyös

Petrovácz István: Nevelem a családom

Mert én ugye sose tudok megállni egy antikvárium előtt különösebb lelkesedés nélkül. Történt ugyanígy, mikoris ősszel francia vendégeim voltak, és nem elég, hogy majd’ megfagytak szegények a 15 fokos novemberben (?! a Kótdázűűűr elkényeztet mindenkit), és ebben a jeges időben még Esztergomba is elvittem őket, még ráadásul antikváriumba is mentem, és ott zsákmányoltam ezt. Nem tudtam róla semmit, csak tetszett a leírás.

És tényleg nagyon aranyos volt. Juli, főhősnőnk, 5 év lengyelországi családos kiküldetésből tért haza a kísérleti iskolába, ahol a nyelvekre specializálódnak, mert főleg ide jönnek vissza a kiküldetéses gyerekek, aztán el ne felejtsék a nyelvet.

Az iskola olyan, mint ahol én tanítok: mindenki sznoboskodik és felvágós, az a fontos, kinek mije van, ki merre járt, meg ilyesmi. Julinak csak az öccse van, Lacika, meg egy szép kertes házuk, ahol a nyári meleg ellen a felfújhatós gumicsónakban hűsölnek. Mint kiderül, ez is épp elég vonzóerő tud lenni az osztálytársak számára.

Először csak a kertben táboroznak, aztán a Balatonnál, aztán újra iskola van, versengenek a másik őrssel.

És hogy jön ide a család nevelése? Mert a család ugye olyan, főleg a szülők, hogy a kisujjad nyújtod, és rögtön az egész karod kéne…

Advertisements

Leave a comment

Filed under ifjúsági, magyar, pöttyös

Gergely Márta: Szöszi

<Szöszi eddig valahogyan kimaradt az életemből. Nem tudom, hogy kerülte el ott, a falusi könyvtár tengersok pöttyös könyve között.

Pedig Szöszi valódi pöttyös 14 éves leány, olyan féle-fajta, aki nem szeret iskolába járni, ellenben szeret öltözködni és festeni magát és slágereket gyűjteni és táncolni járni. Igazi, vérbeli jampi. Budapest VII. kerületében lakik, a nagymamával és a nagypapával, akik elvált szülei helyett nevelik őt. Az 1950-es években járunk. Szöszi az általános iskola elvégeztével dolgozni kezd, fodrászinasként. Mindezt nagyon élvezi. Néha-néha meglátogatja szüleit, apja ellátja pénzzel, anyja meg csak kihasználja. Aztán van ott egy Körmendi Árpád nevű fiú is, és beüt 1956 is…

De Szöszi jól veszi az akadályokat. Néha kicsit nyegle, néha kicsit flegma, de azért hatalmas szíve van, és ha a sors úgy hozza, képes felnőttként viselkedni.

Megszerettem a leányt. Egy molyos kihívás kapcsán vettem elő, és most olvasom a folytatást!

Leave a comment

Filed under ifjúsági, lányregény, magyar, pöttyös

G. Szabó Judit: Sok a csinos lány

G. Szabó Judit történeteit a Kovács családról mindig nagyon szerettem. Anikó vicces, némiképp rám hasonlít, szeretem, ahogy elmeséli a dolgokat, és ahogy viccet és szóviccet csinál mindenből.
Ugyanakkor. Ez nekem már egy kicsit erőltetett. Egy sztori az egész, sok nézőpontból, amelyek közül némelyik baromiraaaa zavart és idegelt. Mari névnapja van, és kicsit összekavarodnak a dolgok meg az emberek. Nem tudom. Talán nem kéne több ilyen Kovács családost olvasnom a későbbiek közül, nekem nem tűnik annyira jónak. Meg amiket a fülszövegekben néztem a többi közül, Amerika meg síelés meg minden, na az meg aztán végképp nem.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, magyar, pöttyös

Sohonyai Edit: Szerelemlék

Nembírtamki, felkutattam, melyik könyvtárban van meg, mert megvenni sehol se lehet, még antikváriumokban sem, pedig nagyon sokban jártam, de muszáj volt elolvasnom a Macskaköröm után, egyszerűen nem bírtam ki.

Pedig ezt is hányszor olvastam már, és mégis mindig olyan boldogságos-megnyugtatós érzéses az egész… Kiskoromban sokszor szerettem volna Zsófi lenni, meg szerettem volna egy Szücsit. A Macskaköröm óta eltelt pár év, Zsófi immáron végzős, Szücsije elment egyetemre és eltűnt, ő meg él vígan, néha fájón ugyan. Katival eljárkálnak bulizni, találnak új fiúkat, de Szücsi, az örök Szücsi mindig visszatér valahogy az életébe.

Annyira szép ez is.

És annyira ki kéne adni a naplóimat pöttyöskönyvnek 🙂

Leave a comment

Filed under kedvenc, magyar, pöttyös

Sohonyai Edit: Macskaköröm

Úgy látszik, rám tört a gyerekkori kedvencek újraolvasási hulláma. Ezt például egyszer kivettem a falusi könyvtárból, és nemigen akartam visszavinni. Persze, visszavittem, csak onnantól elég gyakran hoztam ki.

De most hatalmas boldogság ért, lévén megkaptam egyik kedves barátnémtól a szülinapomra! Van sajátom! Ha akarom, kétnaponta újraolvashatom! Nem tudom, mitől érzem különlegesebbnek más pöttyös könyveknél, de most is annak éreztem. (A folytatását is nagyon szeretem egyébiránt, csak az egyelőre nem tűnik beszerezhetőnek.)

Szóval, van nekünk egy Mészáros Zsófink, meg a macskája, Mörrenmorcogi Kacor, meg a barátnője, Kati. Épp végeznek az általánossal a könyv elején, és állategészségügyi szakközépbe jelentkeznek. Fel is veszik őket. Közben nyár van, a lakótelep szembeépületének kilencedik emeletén olyan szép az a szőke fiú… de aztán jön az iskola, meg a sulibuli, meg egy másik fiú…

Leave a comment

Filed under kedvenc, magyar, pöttyös

Balázs Ágnes: Feladó: Fekete Szivárvány

Nomost, az alapötlet az egészen szokványos, Zsófi anyukáját baleset éri, és ahelyett, hogy erről bárkinek is szólna, a 12 éves kislány egyedül marad, és megtanul élni.

Persze, kell bele egy pici csavar: Zsófi nem tudja, ki az apja, se a származásáról nem tud semmit, de ez mind kiderül anyja távolléte alatt, meg sok egyéb más is. Ettől már kezdtem kicsit túlzásnak érezni, oké, hogy anyuci óvta, de túl sok minden történt vele a két hónap alatt. Továbbá mindenki természetesnek vette, hogy 12 éves lány gimnazista, színeshajú fiúkkal lóg. Meg szerintem tele volt anakronizmussal. 2005-ben íródott a könyv, rögtön a balesetkor mobilról hívják a mentőket, ugyanakkor Zsófi kézzel mos, de azért meglepődik az osztálytársa lakásán, hogy hol vannak a konyhai gépek, ez így nem is konyha, vattát használ női problémáihoz meg még nemtom.

Szóval az apróságok nekem elrontották az összhatást egy kicsit.

Leave a comment

Filed under lányregény, magyar, pöttyös

Tornai Helga: Randi a Török kávéházban

Egy pöttyös könyv, mégpedig egy olyanféle, ami nem is olyan régen íródott, csak hat éve, így annyira fura volt nekem benne a mobiltelefon meg az internet, kicsit időzavarba is kerültem, miközben elolvastam.

Baráth Éva és két barátnője nyolcadikba jár, és rajongásig szeretik magyartanárnőjüket, Juci nénit. Akiről azt kell tudni, hogy az iskolában szürke egér, szombat délután viszont talpig sminkben, tűsarkúban, ahogy kell, beül az Éva házával szemben levő Török kávéházba, dobostortát eszik és a pénteki fogalmazásokat javítja. A lányok Éva ablakából távcsővel figyelik, és nem értik, miért nem öltözik így Juci néni hétközben is, hisz akkor ragadnának rá a férfiak, mert Juci néninek márpedig férfi kell! El is indul a tervezgetés, hogyan lehetne ezt elérni…

Aranyos, kicsit bugyuta, nem az a kifejezett megragadós darab, amit az ember újra és újra elolvasna.

Leave a comment

Filed under lányregény, magyar, pöttyös