Category Archives: szomorús

M. L. Stedman: The Light Between Oceans

covers_311499Hogy micsoda kincsekre lelek a könyvespolcomon! Ezt is már két éve hozta a bookdepo, és nyaralás előtt eszembe jutott, hogy valami szerelmesre vágyom (mert fogalmam sem volt róla, milyen is ez), meg hogy ott is lesz világítótorony, ahová megyünk, pont tökéletes.

Nem is olvastam el, miről is szól, úgy vagyok mostanában vele, hogy inkább lepődjek meg.

Meg is lepődtem. Valami szerelmes, szívszakasztó limonádét vártam. Volt szerelmes is, meg szívszakasztó is, de limonádé nem.

Az első világháborúból visszatérő Tom világítótorony-őrként kap állást. Háromévente szállhat partra, és hamarosan talál maga mellé feleséget is, Isabelt, aki követi a szigetre. Minden vágyuk egy gyerek, de sajnos nem jön össze sehogy sem.

Mígnem aztán egy csónak sodródik a szigetükre, benne egy kisbabával.

Morális dilemmák, mennyire igazságos/igazságtalan az élet, mit tehetünk meg, és mennyi bűnhődés jár érte.

Alig tudtam letenni.

Ki tudja, mennyi kincs van még a könyvespolcomon, szentisten.

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under angolul, ausztrál, merengős, szomorús

David Vann: Akvárium

covers_356301Mióta a várólistámon csücsült már ez a könyv! Most végre elolvastam, az idei várólistacsökkentés keretében.

Szörnyű olvasmány volt, rosszul lettem tőle, hogy egy anya így képes viselkedni a tizenkét éves lányával. Mégis alig bírtam letenni.

Aztán itt hagyott valami furcsa érzéssel, amiről nem tudom, hiány-e, megkönnyebbülés, vagy valami más.

Az alapsztori: a dokkmunkás Sheri egyedül neveli a 12 éves lányát, Caitlint. Szegények, nem megy valami jól, Sheri korán viszi a gyereket iskolába, későn megy érte. A köztes időt Caitlin az akváriumban tölti, ahol összebarátkozik egy öregúrral, akiről később persze kiderül, hogy kicsoda, és nem véletlen pont Caitlin mellé ült le beszélgetni.

Aztán ettől az egésztől felfordul a világ, Sheri – szerintem – teljesen megőrül, kivetkőzik magából.

Van ennek a helyzetnek feloldása?

Az extra szálat Caitlinnel és az osztálytársával én is feleslegesnek ítéltem meg, mint sokan mások, de hát ez van, ez az elvárás.

Leave a comment

Filed under amerikai, szomorús

Hanya Yanagihara: A Little Life

covers_381767Számomra ez eddig az év könyve.

Nem hiszem, hogy ennél jobbat találok már idén.

A könyvklubomnak köszönhetem, ott, az utolsó májusi alkalmon szavaztuk meg következőnek, felosztva kisebb adagokra, mégiscsak több mint 700 oldal.

Az első két részt tárgyaltuk még júniusban, aztán nem tudtunk megegyezni, mikor találkozzunk, és én is jegeltem az olvasást egész nyáron, valahogy mostanában nehezemre esnek a hosszú könyvek.

Aztán eltelt a nyár, és felmerült, hogy újra találkozzunk, én meg pánikba estem, hogy nem olvastam. Kézbe vettem, aztán nem tudtam letenni.

Négy barát története ez, egyetemista koruktól kezdve 50+ éves korukig. Will, a színész, Malcolm, az építész, Jude, a jogász és JB, a művész.

Különböző életszakaszokban látjuk őket, különböző konstellációkban, barátok és barátnők jönnek és mennek, szintúgy sikerek, bánatok, örömök.

A központi szereplőnk mégiscsak Jude, az ő rémes gyerekkoráról tudunk meg apránként sok mindent, és hogy a múlt démonai mennyire nem engedik őt szabadon, mennyire belerokkant abba, ami fiatalon érte.

Annyira szép, annyira tele érzelemmel, meghat, megnevettet, és nem hagy szabadulni.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kortárs, lélektan, merengős, szeretem, szomorús

Erich Segal: Szerelmi történet – Love Story

Ezt a covers_9587filmet nagyon, de nagyon régen láttam, azt se tudtam akkor még, hogy van belőle könyv is. Aztán megtudtam, de nem olvastam, viszont mikor Klári barátnőm olvasta, nekem is kedvem lett hozzá.

Kicsit túl elnagyoltnak éreztem a cselekményt, gyorsan történt sokminden, rövid könyvecske volt, valahogy elmerültem volna szívesebben a részletekben, az életükben. Ilyen szempontból talán jobb a film, ott többet lehet mutatni néhány jelenet alatt.

És hát… szomorús. De ezt tudtam előre. Hüpp.

Leave a comment

Filed under amerikai, szerelmes, szomorús

Alice Kuipers: Livet på en kylskåpsdörr

covers_422064Jaj, hát ez sem volt egy egyszerű darab. Orsi barátnőmtől már megkaptam franciául is, de a franciatudásom elsikkadt, a könyv meg otthon van. Viszont megláttam a könyvtárban, és nem tudtam neki ellenállni.

Egy estés olvasmány, de fájdalmas. A 16 éves lány és az anyja hűtőszekrényen való levelezése iskola, szerelmek és betegség árnyékában.

Hogy mennyi minden ráfér egy cédulára. Több cédulára meg az egész élet.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, ifjúsági, kanadai, szomorús

Jenny Downham: Before I Die

covers_30730Szintén iskolához olvastam el, és ez sem volt az a szívderítő olvasmány. Ez volt a vonatos könyvem a héten, mert otthon egy nagyobb darabot olvasok. Meg még ha érdekes olvasmány is, jó szétválasztani az iskolát és az otthoni szórakozást.

Egyik osztállyal fogom ezt olvasni, ezúttal egész osztállyal. Kíváncsi leszek, mert hogy gondolatébresztő és elgondolkodtató olvasmány, az tuti, de vajon nekik is tetszeni fog-e, tudnak-e és mernek-e majd reagálni az olvasottakra.

Tessára, aki annyi idős, mint ők, rákos, és tudja, már nincs túl sok ideje hátra. Listát ír hát, mit szeretne megtenni, mielőtt meghal. A listán “nagy horderejű” kívánságok vannak, és bajba úgysem kerülhet, elvégre mindjárt meghal. De ahogy telik az idő, átértékelődik a listája…

A vége, az utolsó 20 oldal erős volt, előtte nem győzött meg annyira a dolog sajnos. Nem kedveltem se Tessát, se a családját.

De a vége… az na. Majdnem bőgtem.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, ifjúsági, szomorús

Alessandro D’Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Szakmámból adódóan szeretem a könyveket, amiknek bármi köze is van a gimnáziumokhoz, iskolákhoz, gondolom, ez megérthető. covers_141112

Így ezt a könyvet is kétféleképpen tudtam nézni: Leo szemszögéből, ahonnan írva is van, meg a tanáréból, Álmodozóéból, aki akár én is lehettem volna.

Spoilerezni nem szeretnék, így anélkül próbálok írni. Leót nagyon megkedveltem, mert végre, nem az a tipikus hülye tini volt, akiből annyi van mostanában. Egy valódi, mély érzésű fiú, és bár nem tipikus, de azért a tiniség minden őrületét hozza. A focit, a nem tanulást, a veszélyt, a szülőkkel való néhanapján defektes kapcsolatot, a barátokkal való veszekedést, a szerelmet, amit ő viszont komolyabban vesz, mint kortársai. Mert hát komolyabb is a helyzete. Nem elviccelni való.

Olyan csodálatos gondolatokkal volt tele a szerelemről.

– Leo, szeretni valakit, az nem főnév, hanem ige. Nem olyasmi, ami egyszer s mindenkorra ugyanaz marad, hanem fejlődik, növekszik, fölerősödik, elcsitul, leszáll a mélybe, mint a föld alatti búvópatak, amely azért folytatja útját rendületlenül a tenger felé. Néha kiszárad fölötte a föld, de odalent, a sötét üregekben tovább csordogál, a felszínre tör, és megtermékenyít maga körül mindent.

 

Ugyanakkor nekem muszáj ezt a tanári szemszögből is néznem, hogy tényleg, tiszta olyan vagyok, mint az Álmodozó, aki kinyúlik a gyerekek után, ha azt látja, hogy bajuk van.

Már csak ez hiányzott: a tanár, aki hisz a hivatásában. A legpocsékabb fajta.
Velem is annyiszor történik ilyesmi:

Aki megosztja valakivel a fájdalmát, az a bizalmába fogadja az illetőt. Köszönöm neked a mai leckét, Leo. Ma te voltál a tanár.

És mivel nekem a fegyelmezéssel van a legtöbb gondom, aranyba foglalom ezt a mondatot, és eztán mindig ez fog az eszemben járni.

Ki mondta, hogy egy tanárnak csak úgy lehet tekintélye, ha undok?

Annyira helyén van ebben a könyvben minden szó.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, merengős, olasz, szerelmes, szomorús