Category Archives: történelem

Kékesi Dóra: A holnap érintése

covers_454744Londoni city breakre vittem magammal a könyvet, pont kitartott a hétvégén, jól választottam.

’56 története mindig is nagyon foglalkoztatott, kíváncsi voltam, hogy lehet belevinni a korrajzot egy szerelmes történetbe.

Vegyes érzelmekkel tettem le ma hazafelé a könyvet.

Tetszett a korábrázolás, a történelem, tetszett, hogy van egy kerettörténet, tetszett maga a sztori is.

De sajnos van egy de. Az elbeszélő Anna stílusa nagyon nem tetszett, és néha komolyan se tudtam venni. Olyan sietősen mesélte el az egészet, és a végén ’56 éppencsakhogy oda lett kenve. Ezt sajnáltam nagyon, jobban örültem volna, ha több hangsúlyt kap a forradalmi rész. De szerencsére egyensúlynak azért kaptam a kor mindennapjaiból.

Meg olyan érdekes – most ettől a könyvtől függetlenül – de valahol olvastam mostanában, hogy milyen fura, hogy az ilyen történetekben mindig a házasságtörőknek drukkol az ember, holott szegény harmadik fél. Hát no, igen.

Meg azt is sajnáltam, hogy még viszonylag az elején kitaláltam, mi lesz a vége. Kár, akkor biztos jobban tetszett volna 🙂

Advertisements

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, szerelmes, történelem

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

covers_24888Nagyon szeretem Gárdonyit, ezért nagyon nem jó szívvel pontozom le Gárdonyit, de ez nekem most csak három csillagosra sikeredett (az ötből).

Emlékszem, hogy ifjúkoromban is kísérleteztem ezzel a könyvvel, és akkor is félretettem, nem kötött le, és most is ez a helyzet.

Pedig általában szeretem a történelmi regényeket.

Mi volt nekem a bajom? Gárdonyi írásmódjával semmi. A történetvezetéssel viszont igen: kurta, néhol már-már összecsapott fejezetek, éles váltások, alig bírtam követni, épp merre kószál most Zéta, aki művelt ember létére igen ostobán és hálátlanul viselkedett a szereplőgárda nagy részével szemben.

Nem hatott meg nagyon a története, az az igazság, untam, simán le tudtam tenni egy hétre, és még csak nem is hiányzott, ez sajnos sokat elmond egy könyvről.

Természetesen emelem kalapom a kutatás előtt, hogy ennyire részletesen tudtunk meg ilyen sok mindent a hunokról, más népcsoportokról és életvitelükről.

De Zéta, a szerelme, és az egész fel-alá rohangálás nekem most annyira nem jött be.

Bocsáss meg, Géza.

Leave a comment

Filed under klasszikus, magyar, történelem

Jonathan Safran Foer: Here I Am

covers_444910Még júniusban, a születésnapomra kaptam ezt a könyvet a barátomtól. Nagyon örültem, mert mondtam neki még előtte, hogy könyv nélkül nem szülinap a szülinap, és emlékezett, hogy olvastam egy cikket erről a könyvről, és ilyen jót választott. Pedig mennyit problémázott, hogy fogalma sincs!

Nem tudtam, mit várjak a könyvtől, bár tényleg olvastam egy cikket róla, amely szerint fiktív történelmi események és egy házasság összeomlása áll a történet középpontjában. Azt tudom, hogy szeretem, ahogy Safran Foer ír, csalódni nem csalódtam (csak ne lett volna ilyen mütyür betűkkel szedve! Nehéz volt olvasni).

Jacob és Julia házassága az ominózus házasság, melyet próbára tesz némi titkos sms-váltás. Három gyerekük van, és kiterjedt rokonságuk. Zsidó családról van szó. Többféle konfliktussal kell megküzdeniük: a házasság, Jacob apja, aki nem szeretné idősek otthonában végezni, és az Izraelt fenyegető hatalmas természeti katasztrófa és háború.

Sodort a történet magával, a megszokott mesélős stílusban. Néha félre kellett tennem, és magam sem tudom, az apró betűk vagy a tömény történet tehetett-e róla, vagy pedig hogy mostanában félek a hosszabb könyvektől.

De mindenképpen csillagos ötös ez is, mint eddig minden munkája, amit olvastam.

 

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, filózás, háború, társadalom, történelem, vallásos

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei

covers_381782.jpgAnyukámtól kaptam ezt a könyvet még karácsonyra, és idegenkedve nézhettem rá, mert aggódva kérdezte, nem jó? Nem az, hogy nem jó, de a Harry Pottert kivéve minden más boszorkányos könyvtől idegenkedtem eddig. Valahogy nem.

Aztán most, mikor nyaraltam otthon, elővettem ezt, mert nem is hoztam magammal. Elfogyott hamar, egészen érdekes kis történetfüzér volt ez Sárosi Felíciáról, még ha olyan hajde sok boszorkányság nem is volt benne. Az életmód és a városok bemutatása tetszett nagyon, a történelmi kor, Mária Terézia, meg az egész hangulat igen jóra sikeredett, pozitívan csalódtam hát benne, mi több, még hiányoltam is a boszorkányokat.

Felícia nagynénjét ítélik el boszorkányságért a történet elején, őt pedig kezdi foglalkoztatni az öröksége: tényleg boszorkány ő is? Kitől tanulhatna?

Szerez is mestert egy javasasszony személyében, aki a Gellérthegyen lakik, aztán mikor a néni menekülni kényszerül, valamelyest ő veszi át a helyét. Közben férjhez megy, Bécsbe kerül, és maga Mária Terézia is felfigyel rá. Röviden ennyi a történet, Felícia húdenagy szerelme meg inkább zavart, semmint eltöltött romantikával.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, történelem

Stephen King: 11.22.63

covers_151246Új kedvencet avattam. Én, aki mostanában hosszúkönyv-fóbiában szenvedek, nem akartam, hogy vége legyen, sose akartam, hogy vége legyen, zseniális, fantasztikus, utáltam minden percet, amit másra voltam kénytelen fordítani Jake Epping helyett.

Igazából magam sem tudom, miben állt a varázsa. Talán magában az elgondolásban? Pedig az időutazás nem új téma, de én ennek ellenére rajongok minden időutazós könyvért. Ott van például Niffenegger, és most meg ez.

Jake Epping angoltanár, máris van bennünk valami közös. Szereti a munkáját, jól is csinálja, a feleségével éppen szétmentek, keresi magát, de helyette a helyi gyorsétteremtulajdonos találja meg, aki a kamrából talált egy átjárót 1958-ba.

Mi lenne, kérdezi, ha helyettem, aki már öreg vagyok, te visszamennél, és megváltoztatnál ezt-azt? Például: akadályozd már meg a Kennedy-gyilkosságot. Ja, és ha mégse lesz tőle jobb a jelen, egyet se félj, van B-terv…

Jake meg, aki éppen nincs a helyzet magaslatán, belemegy. Beleszeret az 50-es 60-as évek Amerikájába, a kisvárosba, ahol letelepedik, az emberekbe, aztán pedig jön A Nő is természetesen, és Jake már maga sem tudja, hol van otthon, hova tartozik.

Jaj, de jó volt olvasni, izgulni, tanulni, megismerni a múltat, elgondolkodni a pillangóhatáson, jaj, még még még.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kedvenc, történelem

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

covers_157761Nagyon szeretem Kosztolányi munkáit, mindig elvarázsolt. Eddig. Mert most valahogy hiába kerestem jó öreg Dezsőmet a sorok között, nem találtam.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a regény rossz. Nagyon érdekesen ír Neróról, hogy hitelesen-e, azt nem tudom. De mindegy is, a hatalmi játszma ábrázolása az, amiről leginkább szó van ebben a regényben. Ki szabja meg, hogy mi a jó irodalom, hogy ki legyen a győztes, a hatalom vagy a valódi tehetség?

Mire vetemedik az ember, ha valóban győzni kíván, és nem óhajt megalkudni.

Elég rémes képet fest erről Kosztolányi.

De valahogy mégis… nem az én Kosztolányim.

Leave a comment

Filed under magyar, történelem

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Jaj, na végre, olyan rég olvastam ilyen könyvet, hogy alig vártam, hogy reggel legyen, és folytathassam, munka vége legyen, és békávén olvashassam, meg ilyesmi. Csodálatos, fantasztikusan megírt, izgalmas, magával ragadó, romantikus, igaz, csupa-csupa csodagondolattal, gyönyörű szavakkal, kolostori élettel, értékrendekkel, szeretettel, szenvedéssel, történelemmel, hát én erről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.

Leave a comment

Filed under klasszikus, magyar, történelem