Category Archives: történelem

Jonathan Safran Foer: Here I Am

covers_444910Még júniusban, a születésnapomra kaptam ezt a könyvet a barátomtól. Nagyon örültem, mert mondtam neki még előtte, hogy könyv nélkül nem szülinap a szülinap, és emlékezett, hogy olvastam egy cikket erről a könyvről, és ilyen jót választott. Pedig mennyit problémázott, hogy fogalma sincs!

Nem tudtam, mit várjak a könyvtől, bár tényleg olvastam egy cikket róla, amely szerint fiktív történelmi események és egy házasság összeomlása áll a történet középpontjában. Azt tudom, hogy szeretem, ahogy Safran Foer ír, csalódni nem csalódtam (csak ne lett volna ilyen mütyür betűkkel szedve! Nehéz volt olvasni).

Jacob és Julia házassága az ominózus házasság, melyet próbára tesz némi titkos sms-váltás. Három gyerekük van, és kiterjedt rokonságuk. Zsidó családról van szó. Többféle konfliktussal kell megküzdeniük: a házasság, Jacob apja, aki nem szeretné idősek otthonában végezni, és az Izraelt fenyegető hatalmas természeti katasztrófa és háború.

Sodort a történet magával, a megszokott mesélős stílusban. Néha félre kellett tennem, és magam sem tudom, az apró betűk vagy a tömény történet tehetett-e róla, vagy pedig hogy mostanában félek a hosszabb könyvektől.

De mindenképpen csillagos ötös ez is, mint eddig minden munkája, amit olvastam.

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, filózás, háború, társadalom, történelem, vallásos

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei

covers_381782.jpgAnyukámtól kaptam ezt a könyvet még karácsonyra, és idegenkedve nézhettem rá, mert aggódva kérdezte, nem jó? Nem az, hogy nem jó, de a Harry Pottert kivéve minden más boszorkányos könyvtől idegenkedtem eddig. Valahogy nem.

Aztán most, mikor nyaraltam otthon, elővettem ezt, mert nem is hoztam magammal. Elfogyott hamar, egészen érdekes kis történetfüzér volt ez Sárosi Felíciáról, még ha olyan hajde sok boszorkányság nem is volt benne. Az életmód és a városok bemutatása tetszett nagyon, a történelmi kor, Mária Terézia, meg az egész hangulat igen jóra sikeredett, pozitívan csalódtam hát benne, mi több, még hiányoltam is a boszorkányokat.

Felícia nagynénjét ítélik el boszorkányságért a történet elején, őt pedig kezdi foglalkoztatni az öröksége: tényleg boszorkány ő is? Kitől tanulhatna?

Szerez is mestert egy javasasszony személyében, aki a Gellérthegyen lakik, aztán mikor a néni menekülni kényszerül, valamelyest ő veszi át a helyét. Közben férjhez megy, Bécsbe kerül, és maga Mária Terézia is felfigyel rá. Röviden ennyi a történet, Felícia húdenagy szerelme meg inkább zavart, semmint eltöltött romantikával.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, történelem

Stephen King: 11.22.63

covers_151246Új kedvencet avattam. Én, aki mostanában hosszúkönyv-fóbiában szenvedek, nem akartam, hogy vége legyen, sose akartam, hogy vége legyen, zseniális, fantasztikus, utáltam minden percet, amit másra voltam kénytelen fordítani Jake Epping helyett.

Igazából magam sem tudom, miben állt a varázsa. Talán magában az elgondolásban? Pedig az időutazás nem új téma, de én ennek ellenére rajongok minden időutazós könyvért. Ott van például Niffenegger, és most meg ez.

Jake Epping angoltanár, máris van bennünk valami közös. Szereti a munkáját, jól is csinálja, a feleségével éppen szétmentek, keresi magát, de helyette a helyi gyorsétteremtulajdonos találja meg, aki a kamrából talált egy átjárót 1958-ba.

Mi lenne, kérdezi, ha helyettem, aki már öreg vagyok, te visszamennél, és megváltoztatnál ezt-azt? Például: akadályozd már meg a Kennedy-gyilkosságot. Ja, és ha mégse lesz tőle jobb a jelen, egyet se félj, van B-terv…

Jake meg, aki éppen nincs a helyzet magaslatán, belemegy. Beleszeret az 50-es 60-as évek Amerikájába, a kisvárosba, ahol letelepedik, az emberekbe, aztán pedig jön A Nő is természetesen, és Jake már maga sem tudja, hol van otthon, hova tartozik.

Jaj, de jó volt olvasni, izgulni, tanulni, megismerni a múltat, elgondolkodni a pillangóhatáson, jaj, még még még.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kedvenc, történelem

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

covers_157761Nagyon szeretem Kosztolányi munkáit, mindig elvarázsolt. Eddig. Mert most valahogy hiába kerestem jó öreg Dezsőmet a sorok között, nem találtam.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a regény rossz. Nagyon érdekesen ír Neróról, hogy hitelesen-e, azt nem tudom. De mindegy is, a hatalmi játszma ábrázolása az, amiről leginkább szó van ebben a regényben. Ki szabja meg, hogy mi a jó irodalom, hogy ki legyen a győztes, a hatalom vagy a valódi tehetség?

Mire vetemedik az ember, ha valóban győzni kíván, és nem óhajt megalkudni.

Elég rémes képet fest erről Kosztolányi.

De valahogy mégis… nem az én Kosztolányim.

Leave a comment

Filed under magyar, történelem

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Jaj, na végre, olyan rég olvastam ilyen könyvet, hogy alig vártam, hogy reggel legyen, és folytathassam, munka vége legyen, és békávén olvashassam, meg ilyesmi. Csodálatos, fantasztikusan megírt, izgalmas, magával ragadó, romantikus, igaz, csupa-csupa csodagondolattal, gyönyörű szavakkal, kolostori élettel, értékrendekkel, szeretettel, szenvedéssel, történelemmel, hát én erről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.

Leave a comment

Filed under klasszikus, magyar, történelem

John Boyne: The Boy in the Striped Pyjamas

Erre a könyvre már régen vadásztam. Két éve már, hogy megvan, egy tengerparti ír kisváros miniantikváriumában leltem meg. Az antikváriumot szerelemből rakta össze a ház asszonya, és nagyon szereti csinálni. Remélem, még mindig.

Tudtam, mi a témakör, második világháború, németek, népirtás… Azt is tudtam, hogy félig-meddig gyerekkönyv, de mégsem. Ebben volt annyi probléma, amit érzékeltem, hogy bár nem gyerekkönyv annyira, mégis rém gyerekesen van megfogalmazva – oké, általában gyerek nézőpontjából, de akkor is.

Ezért akartam a molyon fél csillagot levonni. De aztán a vége miatt mégsem.

Leave a comment

Filed under angolul, ír, háború, merengős, történelem

Jonas Jonasson: Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann

Bár én már réges-régen megvettem ezt a könyvet kint Északon, amikor itt még nem is sokan tudtak róla. Azóta megjelent magyarul, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt címmel.

Nekem a svédek ajánlották, pontosabban egy, hogy milyen jó, és most, mikor újfent kint voltam, mondták többen is, hogy olvasták, és zseniális. Nos, én (többek között) ezt vittem magammal úti olvasmánynak, aztán persze nem sok időm volt olvasni. Nembaj, itthon belevetettem magam, és tulképp két nap alatt kivégeztem a maradékot. Nagyon, nagyon jó volt.

Először is, az egész XX. századi történelem felvonul benne a kezdetektől, persze, egy-egy részére fókuszálva, de akkor is. Hogy az események alakulásában része volt Allan Karlsson svéd úriembernek, nos, hát. Aztán, mivel ugye a cím is adja magát, a történet azzal indul, hogy Allan a századik születésnapján kimászik az ablakon, aztán Isten neki… és mondhatni, majdnem ugyanannyi kalandba keveredik, mint életének többi évében.

Nagyon kedveltem a jelenben játszódó részeknek a szereplőgárdáját, annyira svédek. Nem is tudom elképzelni, hogy ez a svédség ez hogy süthet át a fordításon. Hogy Allan csak tőmondatokban válaszol, vagy ahogy Gunilla káromkodik, mert ugye, a svédek káromkodási készsége az ördög és pokol emlegetésével kimerül.

Aki nem ismeri a svédeket és a stílusukat, azoknak talán nem olyan egyértelműen vicces, de én szerettem.

 

Leave a comment

Filed under humor, kortárs, svéd, svédül, történelem