Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok

Ecovers_89871z már csak így van, a jó öreg Agatha nénivel nem lehet mellényúlni. A krimis kihívást a molyon, ha jól látom, mindenki AC-vel turbózza fel, de normális hosszúságú, szórakoztató, és nagyon nehéz letenni.

Ez esetben Angliában vagyunk, nyaralnak nem csak a gyilkosok, de mindenki, többet között Poirot is. Már az elején felbukkan a végzetasszonya, aki végzetasszonyságából fakadóan sok ellenséget tudhat magának… féltékeny feleségeket, cserben hagyott férfiakat.

És mit ad Isten…

Poirot persze nem bírja ki, hogy közbe ne lépjen, és együtt nyomoz a helyi rendőrséggel. Igazán üdítő volt értelmes okfejtést hallgatni végre a századelejei rettenetek után, köszönöm szépen.

Advertisements

Leave a comment

Filed under angol, krimi

Hanya Yanagihara: A Little Life

covers_381767Számomra ez eddig az év könyve.

Nem hiszem, hogy ennél jobbat találok már idén.

A könyvklubomnak köszönhetem, ott, az utolsó májusi alkalmon szavaztuk meg következőnek, felosztva kisebb adagokra, mégiscsak több mint 700 oldal.

Az első két részt tárgyaltuk még júniusban, aztán nem tudtunk megegyezni, mikor találkozzunk, és én is jegeltem az olvasást egész nyáron, valahogy mostanában nehezemre esnek a hosszú könyvek.

Aztán eltelt a nyár, és felmerült, hogy újra találkozzunk, én meg pánikba estem, hogy nem olvastam. Kézbe vettem, aztán nem tudtam letenni.

Négy barát története ez, egyetemista koruktól kezdve 50+ éves korukig. Will, a színész, Malcolm, az építész, Jude, a jogász és JB, a művész.

Különböző életszakaszokban látjuk őket, különböző konstellációkban, barátok és barátnők jönnek és mennek, szintúgy sikerek, bánatok, örömök.

A központi szereplőnk mégiscsak Jude, az ő rémes gyerekkoráról tudunk meg apránként sok mindent, és hogy a múlt démonai mennyire nem engedik őt szabadon, mennyire belerokkant abba, ami fiatalon érte.

Annyira szép, annyira tele érzelemmel, meghat, megnevettet, és nem hagy szabadulni.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kortárs, lélektan, merengős, szeretem, szomorús

Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Szintén krimis kihívásra, a századforduló elejéről. covers_410943

Ez meg a másik fantasztikusság, én ennyire bő lére eresztett valamit még sosem olvastam. Hogy az eset és a nyomozás helyett hosszúúúú hosszúúúú oldalakon keresztül csak arról olvastunk, hogy a nyomozásban jeleskedő újságírósrác ujjong, hogy “igen, igen, pont úgy van, ahogy gondoltam, jajdejó, de okos vagyok, igen, de neeeem, nem mondom még el, csak a végén…!” és akkor is réém hosszan.

És annyira még nem is volt izgalmas az ügy.

Megtámadnak egy nőt egy bezárt szobában, és elméletileg sehogy sem juthatott ki onnan az elkövető… de akkor ki tette, és legfőképp: miért?

Mint mondtam, saját hiúságát legyezgeti végig József, az újságíró.

Minden nevet lefordított a drága Tóth Árpád.

 

 

Leave a comment

Filed under francia, krimi

Martina Haag: Glada hälsningar från Missångerträsk!

covers_445733Ez egy zseniális, igazi nyaralós könyv, amit egy nap alatt elfogyasztottam, pedig svéd nyelvű könyvekről ilyesmit ritkán tudok elmondani.

Főhősnőnk, Nadja, elmúlt negyven, se pasi, se gyerek, pedig mindkettőre annyira vágyott. Egyetlen megoldása maradt: adoptálni. Már az utolsó körnél jár, a levélre vár, melyben elküldik az örökbefogadandó kínai gyerek fényképét, de helyette másik levél jön: változtattak a szabályokon Kínában, egyedülálló nő nem fogadhat örökbe.

Férj kell ide, de honnan? A húga szerencsére épp a házasságát mentené, ezért megkéri, ápolja már az apóst fent a messzi északon, és cserébe ott hagyja egy elérhető férfiú adatait. Igen ám, de apóspajtás nem pont ugyanúgy gondolkodik, szerinte Nadjának másik férfira lenne szüksége.

Remekül szórakoztam, nagyon sokat nevettem, a filmre is kíváncsi vagyok 🙂

Leave a comment

Filed under chicklit, humor, svéd, svédül, Uncategorized

Edgar Wallace: A titokzatos ház

Krimis kihívás, ríding cselendzs, mindkettőbe belepasszolt ez a könyv. Még szerencse, covers_71847mert így még csak-csak megbocsátom magamnak az erre pazarolt időt…

Semmit, de semmit nem sikerült felfognom ebből a krimiből, azt nem tudom, hogy ennyire félre lett fordítva minden, vagy ennyire zagyva az egész, vagy ennyire misztikusnak szánta Edgar bátyánk, esetleg mind az összes, de jóformán semmi indoklást nem kaptam semmire, és semmilyen szálat nem sikerült rendesen elvarrni.

Van benne egy titokzatos ház, igen, menő elektromos megoldásokkal (1917-es a könyv), meg van benne bűnöző, meg zseniális rendőr is, aki mindent megtud, csak azt nem értem, honnan, de …

áh.

Rémes.

Leave a comment

Filed under angol, krimi

Jonathan Safran Foer: Here I Am

covers_444910Még júniusban, a születésnapomra kaptam ezt a könyvet a barátomtól. Nagyon örültem, mert mondtam neki még előtte, hogy könyv nélkül nem szülinap a szülinap, és emlékezett, hogy olvastam egy cikket erről a könyvről, és ilyen jót választott. Pedig mennyit problémázott, hogy fogalma sincs!

Nem tudtam, mit várjak a könyvtől, bár tényleg olvastam egy cikket róla, amely szerint fiktív történelmi események és egy házasság összeomlása áll a történet középpontjában. Azt tudom, hogy szeretem, ahogy Safran Foer ír, csalódni nem csalódtam (csak ne lett volna ilyen mütyür betűkkel szedve! Nehéz volt olvasni).

Jacob és Julia házassága az ominózus házasság, melyet próbára tesz némi titkos sms-váltás. Három gyerekük van, és kiterjedt rokonságuk. Zsidó családról van szó. Többféle konfliktussal kell megküzdeniük: a házasság, Jacob apja, aki nem szeretné idősek otthonában végezni, és az Izraelt fenyegető hatalmas természeti katasztrófa és háború.

Sodort a történet magával, a megszokott mesélős stílusban. Néha félre kellett tennem, és magam sem tudom, az apró betűk vagy a tömény történet tehetett-e róla, vagy pedig hogy mostanában félek a hosszabb könyvektől.

De mindenképpen csillagos ötös ez is, mint eddig minden munkája, amit olvastam.

 

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, filózás, háború, társadalom, történelem, vallásos

Varró Dániel: Szívdesszert

Varró Dani itt-ott előforduló írásait én nagyon szeretem, ezért határoztam el magam, covers_380187hogy be akarok szerezni tőle egy kötetet is ezúttal.

Első körben erre esett a választásom, mert annyira tetszik a címe, és kíváncsi voltam, mit tud egy verseskötet ilyen címmel.

Vegyes érzelmeim vannak. Voltak benne fájósak, szépek, és voltak benne nem olyan különösek is, így az összhatás a végére az lett, hogy jó, jó, de valami nekem hiányzik.

Például a fülszövegben ígért szerelmesség, hogy Varró Dani szerelme milyen szép. Volt, ahol megcsillant, persze.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, vers