Category Archives: amerikai

Karina Yan Glaser: The Vanderbeekers of 141st Street

covers_476243Ez a borító! Ez a cím! Ez a könyv! Ez a család!

A Vanderbeeker család New York Harlem negyedében él. Tízen vannak, apa, anya, öt gyerek 4-12 évesig, valamint egy macska, egy kutya és egy nyúl.

Egy “brownstone” épület földszintjét és első emeletét foglalják el, fölöttük lakik Mr Jeet és Miss Josie, a legfelső emeleten pedig a magányos Mr Beiderman, akié az egész ház. Tőle bérelik, de a férfi magányos farkas, senki sem szokott találkozni vele.

Karácsony előtt pár nappal érkezik a hír: december végéig költözzön el a család, mert Mr Beiderman nem óhajtja meghosszabbítani a bérleti szerződésüket. Az öt gyerek imád itt lakni, a szülőkkel egyetemben, de hát nincs mit tenni. Vagy mégis…? A gyerekek elhatározzák, meggyőzik a mogorva férfit, rájuk itt igenis szükség van, ők szerethetőek.

Remek tervnek hangzik. De mint az lenni szokott, nem minden úgy alakul, ahogy kellene…

Ilyen bájos, kedves, szeretettel teli könyvet rég olvastam, alig várom, hogy megjelenjen a folytatása!

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, ifjúsági

Helene Hanff: 84 Charing Cross Road / The Duchess of Bloomsbury Street

Erről a könyvről már nagyon sokat hallottam, és ismerősök közül többen is sorra covers_314123olvasták, ezért én is kihoztam a könyvtárból.

Igaz történet, az amerikai Helene Hanff nincs megelégedve az ötvenes években Amerikában kiadott könyvet minőségével, ezért egy londoni bolton keresztül szerzi be az antikvár példányait, ott is egy Frank Doel nevű emberrel levelezik leginkább. De lassan az egész bolttal is, ugyanis annyira megkedveli őket, hogy sorra küldi nekik a háború utáni nehéz helyzetbe az ételcsomagokat.

Mindig megbeszélik, hogy igen, lassan ő is megy, és igen, lassan találkoznak, de valahogy egyre csak elmarad…

A második könyvben, a The Duchess of Bloomsbury Streetben végül a hetvenes években ellátogat Londonba, teljesen szerelmes a városba, sorra járra az irodalmi hősei által látogatott lépcsőket, templomokat, kocsmákat, szétszedik a rajongók, mert ekkorra már a 84 megjelent, mindenki vacsorázni hívja, ő meg minden egyes megspórolt vacsorát plusz egy napnak értelmez Londonban, marad is jó két hónapot.

Mindkettő könyv tele van szeretettel, Helene nagyon jófej, nagyon karakán, nagyon makacs nőszemély, élvezet lett volna olvasni kitalált történetként is, de így meg pláne.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, életrajzi, önéletrajzi, útirajz, igaz

Elena Favilli – Francesca Cavallo: Good Night Stories for Rebel Girls

covers_423890Többektől hallottam már erről a könyvről, aztán a kolléganőm is ajánlotta, így elolvastam, de nem vagyok nagyon elájulva.

Először is, mi alapján kerültek bele a nők? Mert zongorázni lehet a különbséget azért, hogy ki mennyire jelentős. Nem kisebbíteni akarom senki érdemét, de valami következetességnek azért örültem volna.

Vagy akár lehetett volna kor szerint csoportosítani őket, vagy kontinens, az egyszerűbb visszakereshetőség végett.

Aztán olyan kurta-furcsa mesék voltak ezek, pont, mikor érdekes lett volna, véget ért, és kimaradtak fontos információk. Meg hány éveseknek szól, azért voltak itt durva dolgok is.

Na mindegy, a lényeg az, hogy a kevesebb, szokás szerint, több lett volna.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, mese

Lionel Shriver: The Post-Birthday World

Ismét kedvencet avattam.  covers_473187

Lassan olvastam ezt a könyvet, mert nem volt időm mostanában, de utólag nem is bánom, így még inkább a bőröm alatt tudott maradni, még inkább szíven talált.

Irina lassan tíz éve ér kiegyensúlyozott kapcsolatban Lawrence-szel. Lawrence egy agytrösztnek dolgoik, Irina pedig gyerekkönyveket illusztrál. Kissé unalmas, megszokásokkal teli életet élnek, de mindkettő biztos pontnak tartja a másikat az életében.

Amerikából költöztek Londonba Lawrence munkája miatt, és így került bele az életükbe snooker, valamint egy játékos, Ramsey Acton, akinek a feleségének a könyvét Irina illusztrálta. Ramsey születésnapját együtt szokták ünnepelni.

Mikor Ramsey elválik, Lawrence pedig üzleti úton van, Irina egyedül megy el vacsorázni a férfival, és kísértésbe esik, megcsókolja-e, vagy sem.

Innentől duplán kapunk minden fejezetet, az egyikben megcsókolta, a másikban nem. Mi lett volna, ha. Mi lesz, ha. Párhuzamos valóságok, amelyeken annyit gondolkodom mostanában én is. Van eleve elrendelés, vagy minden a döntéseinken múlik? Hogy befolyásolnak minket a döntéseink? Mekkora horderejűek? Mi lesz könnyebb, mi lesz nehezebb?

Mindenki gondolt már erre, nem?

Ráadásul ehhez annyi sok elgondolkodtató mondatot kaptam még pluszba, hogy csak na.

Nem nagyon fogom elfelejteni ezt a könyvet, azt hiszem.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, filózás, kortárs, merengős

David Vann: Akvárium

covers_356301Mióta a várólistámon csücsült már ez a könyv! Most végre elolvastam, az idei várólistacsökkentés keretében.

Szörnyű olvasmány volt, rosszul lettem tőle, hogy egy anya így képes viselkedni a tizenkét éves lányával. Mégis alig bírtam letenni.

Aztán itt hagyott valami furcsa érzéssel, amiről nem tudom, hiány-e, megkönnyebbülés, vagy valami más.

Az alapsztori: a dokkmunkás Sheri egyedül neveli a 12 éves lányát, Caitlint. Szegények, nem megy valami jól, Sheri korán viszi a gyereket iskolába, későn megy érte. A köztes időt Caitlin az akváriumban tölti, ahol összebarátkozik egy öregúrral, akiről később persze kiderül, hogy kicsoda, és nem véletlen pont Caitlin mellé ült le beszélgetni.

Aztán ettől az egésztől felfordul a világ, Sheri – szerintem – teljesen megőrül, kivetkőzik magából.

Van ennek a helyzetnek feloldása?

Az extra szálat Caitlinnel és az osztálytársával én is feleslegesnek ítéltem meg, mint sokan mások, de hát ez van, ez az elvárás.

Leave a comment

Filed under amerikai, szomorús

Brandon Stanton: Humans of New York – Stories

covers_346045Befaltam nagyon hamar. Sajnos, pedig el lehetett volna tenni, minden napra egyet-kettőt, de annyira érdekelt, annyira szép volt, olyan sokat adott.

Rövid történetek, mégis benne az egész élet.

Nem véletlen követem őt szociális médián is.

Olyan, mint mikor néha a gondolataimba merülve nézem az utastársaim a vonaton, vagy a mellettem elhúzó autókat, vagy az utcán biciklizőket: Kik vagytok, hová mentek, honnan jöttök?

Stanton megállítja és megkérdezi őket. Irigylem érte.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, igaz

Stephanie Perkins (szerk.): My True Love Gave To Me

covers_320979Karácsony környékén mindig olvasok valami karácsonyost, lehetőleg chick-litet. Ezt a gyűjteményt a könyvtárból vettem ki, de tuti a molyon láttam előtte.

Vegyes érzelmekkel vagyok iránta, a 12 novella felét imádtam, tetszett a helyzet, tetszett a sztori, és mivel holiday romances az alcím, nyilván már az elején kiderült, hogy ebből szerelem lesz, és többnyire az is nyilvánvaló volt, hogy ki kivel.

De a maradék… hát azt vagy untam, vagy értetlenül néztem, vagy legszívesebben átlapoztam volna, de a lelkiismeretem (hogy enné meg a fene) olyasmit nem szokott.

Az abszolút kedvencem Stephanie Perkins novellája volt, utána következett Kiersten White, Gayle Forman, David Levithan és Matt de la Pena története. Rainbow Rowellé is jó volt, csak az nem karácsonyos volt, hanem szilveszteres 🙂

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, ünnep, novella