Category Archives: amerikai

Joanne DeMaio: Snowflakes and Coffee Cakes

covers_458561Lassan itt a karácsony, itt a svédeknél leszakad a hó, órákig lapátolunk, aztán leszakad az eső, mind eltűnik. Ez megy két hete, ettől hol több, hol kevesebb karácsonyi hangulatom van.

A fények elég korán kikerülnek errefelé, mert olyan hamar sötét lesz, alaposan bevásároltunk mi is újakból, de vannak régiek is.

A karácsonyra készülődéshez mindig hozzátartoznak a karácsonyi olvasmányok. Erre a könyvre a címe miatt csábultam el, szánom-bánom, de ez van. Meg a borító. Imádom az ilyen szép, karácsonyi borítókat.

Maga a könyv a szokásos: egy kisvárosba hazatér a nagyvárosba szakadt leányzó, beleszeret egy régi házba, megveszi, és mivel segítség kell a felújításhoz, kér segítséget, természetesen egy helyi szépfiútól, akinek tragédiával teli a múltja… De Vera csodálatosan kezeli.

Aztán beüt a karácsonyi csoda is természetesen. 🙂

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, ünnep, chicklit

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Várólistacsökkentés, 10. könyv. Sose leszek kész. 🙂covers_100702

Ezt a könyvet nagyon rég szereztem meg, azt sem tudom, még valamikor a moly előtti időkben.

Főhősünk, Julius, terapeuta, és még a könyv elején megtudja, hogy bőrrákja van, és nem sok ideje van hátra. Ezért úgy dönt, utánajár, hogy vannak a régi páciensei, akikkel anno nem sokra ment. Meg is találja Philipet, akit felkér, járjon el a terápiás csoportjába, cserébe Philip szupervíziót kér, hogy ő is terapeuta lehessen.

Philip mániája, hogy őt Schopenhauer gyógyította meg, az ő filozófiája. Vele dobálózik egyfolytában, és általában minden második fejezet Schopenhauer életéről szólt.

Nem kötött le olyan nagyon, zavart a stílus, amiben beszéltek a terápián, meg a két főhős aztán végképp.

A lezárásról meg ne is beszéljünk. 😀

Leave a comment

Filed under amerikai, pszichológia

Richard Ford: Let Me Be Frank With You

covers_459323Őszintén bevallom, Richard Fordról én még nem hallottam. Viszont a helyi könyvtár író-olvasó találkozót szervezett, és azt gondoltam, akkor olvasok tőle valamit. Bár a legújabb könyvét jött bemutatni, én mégis ezt a régebbit találtam meg a könyvesboltban.

Aztán mikor otthon megnéztem alaposabban, akkor derült ki számomra, hogy ennek a könyvnek a főhőse már sok másik Richard Ford könyv főhőse volt. A neve Frank Bascombe, róla szól a The Sportswriter és az Independence Day is többek között.

Négy, karácsony előtti történetet hoz nekünk az író. Az immáron nyugdíjas Frank és felesége New Jerseyben élnek, épp beütött a Sandy hurrikán. Rombolás, de közel a karácsony. Négy történetben mesél nekünk Ford az életről, az öregedésről, rasszizmusról, házasságról, gyerekekről.

Az író-olvasó találkozó szupi volt, igazán kedves öregúr, jópofákat mesélt. Épp szakadt az eső, töksötét volt, november eleje, és azzal kezdte: “I love the weather”. WP_20171109_19_03_21_Pro

És hogy mennyire izé, hogy sötétben jött, sötétben megy másnap.

De mesélt a könyvéről, a szüleiről, akikről szól az új könyv. Amire mindenképpen sort kerítek, sőt, még az is lehet, hogy Frank Bascombe történeteire is.

 

 

 

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, novella

Raymond Chandler: The Big Sleep

covers_35039Chandler már régóta piszkálta a fantáziámat, és a krimis kihívás kapóra is jött, hogy olvassak tőle. Tudtam, hogy hardboiled krimi, azt viszont nem tudtam, hogy a kifejezés pontosan mit takar.

Amerikai macsókat, nőket, szlenget leginkább.

Utólag olvastam, hogy Chandler két kisebb írásból csinált egy regényt, valamiféle átvezetéssel, és hát ez érződött is, nagy volt a törés nekem a közepén. Valamint nehéz volt követnem a tempót. Hol nem történt semmi, hol pedig olyan hirtelen gyilkoltak le valakit, és olyan sunyin, hogy pár oldallal fedeztem fel, hogy még én is lemaradtam róla.

Egyelőre nincs kedvem többet olvasni tőle, mindenesetre örülök, hogy megismerkedtem vele.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, krimi

Paul Auster: The New York Trilogy

Mindenféle elvárás nélkül próbáltam belevágni ebbe a könyvbe, de azért belenéztem a covers_180108molyos értékelésekbe természetesen. Ott nem mindenki volt elájulva tőle, úgyhogy kissé megrettentem.

Kár volt. Úgy beszippantott a stílus és az előadásmód, hogy csak na. Még úgy is, hogy magát a történetet nem feltétlenül értettem minden egyes pillanatban.

Három kisregény, három nyomozósdi, három különálló, mégis egybefüggő egység, New York utcáin. Ki kicsoda, kik vagyunk mi, mindig minden biztos?

Nem az a fajta krimi, mint amit az ember megszokott, nem gyilkosságos, kinyomozomós, hanem annál kissé elvontabb és összetettebb.

Izgi volt, érdekes, letehetetlen.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, krimi

Stephanie Perkins: Lola and the Boy Next Door

Annával az írónő feltette magasra a lécet, ezért is vettem hát kíváncsian a kezembe Lola történetét, meg mert tudtam, hogy Anna és Étienne is felbukkannak benne.

Nem volt rossz ez sem, de közel sem volt annyira jó, mint Anna.

Lola karaktere tőlem teljesen idegen volt, nem nagyon tudtam azonosulni a parókákat viselő, piknikplédből ruhát varró, kleopátraként iskolába járó leány bánataival.

Ezen felül nagykorú rockerpasija is volt, meg két apja. Túl sok közhely volt ez így nekem egybe, pláne, hogy még az anyja is előkerült, a szülőanyja, aki az egyik apja testvére, és nem egy egyszerű eset.

Na aztán meg a Tücsök (Cricket) névre hallgató szomszéd fiú. Akivel történelmük volt, csak minden félresiklott. Szerencsére elköltöztek, de most visszatértek, és KI HINNÉ, hogy ismét fellobban az a régi szikra…

Jó, kicsit gúnyolódva írtam, de ennek ellenére ezt is megettem reggelire, és ízlett. 🙂

(De mi ez a borító már?)

Leave a comment

Filed under amerikai, chicklit, ifjúsági

Hanya Yanagihara: A Little Life

covers_381767Számomra ez eddig az év könyve.

Nem hiszem, hogy ennél jobbat találok már idén.

A könyvklubomnak köszönhetem, ott, az utolsó májusi alkalmon szavaztuk meg következőnek, felosztva kisebb adagokra, mégiscsak több mint 700 oldal.

Az első két részt tárgyaltuk még júniusban, aztán nem tudtunk megegyezni, mikor találkozzunk, és én is jegeltem az olvasást egész nyáron, valahogy mostanában nehezemre esnek a hosszú könyvek.

Aztán eltelt a nyár, és felmerült, hogy újra találkozzunk, én meg pánikba estem, hogy nem olvastam. Kézbe vettem, aztán nem tudtam letenni.

Négy barát története ez, egyetemista koruktól kezdve 50+ éves korukig. Will, a színész, Malcolm, az építész, Jude, a jogász és JB, a művész.

Különböző életszakaszokban látjuk őket, különböző konstellációkban, barátok és barátnők jönnek és mennek, szintúgy sikerek, bánatok, örömök.

A központi szereplőnk mégiscsak Jude, az ő rémes gyerekkoráról tudunk meg apránként sok mindent, és hogy a múlt démonai mennyire nem engedik őt szabadon, mennyire belerokkant abba, ami fiatalon érte.

Annyira szép, annyira tele érzelemmel, meghat, megnevettet, és nem hagy szabadulni.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kortárs, lélektan, merengős, szeretem, szomorús