Claire Lombardo: The Most Fun We Ever Had

Várólistacsökkentés/1

2020. márciusa óta a polcomon van ez a kötet, amit a “menőlevelek” miatt rendeltünk meg Orsi barátnőmmel. Azóta ül a polcon és egy szóval sem mondta, hogy az elmúlt évek egyik legnagyobb olvasmányélményét rejtegeti.

Most a könyvklubom is ezt választotta olvasmányképp, így már semmi mentségem nem volt.

Szóval most nagyon magasan van a léc. A párom szerint legjobb, ha nem is olvasok már semmit idén, ha ilyen erős ez az érzelem (ért is ő bármit…)

Mostanában ezek a könyvek a kedvenceim: hétköznapi emberek hétköznapi élete, mindennapi tragédiák, boldogságok, vicces, életek.

David és Marilyn negyven éve házasok, négy felnőtt lányuk van, akik korántsem érzik magukat olyan tökéletesnek, mint a szüleik. Ugyanis ők a szerető kapcsolatot látták végig maguk előtt, hogy a szüleik feltehetőleg jobban szeretik egymást, mint amennyire őket. Az ő lécük is magasan volt, csak az élet nem mindenkinek osztotta igazságosan a lapokat.

Wendy a legidősebb, aki ifjúkorában idegesítő szereplőként lépett fel, de korombeliként imádtam a humorát. Tragédiák övezik a felnőtt életét. A nála egy évvel sem fiatalabb Violet, akinek a tökéletes élet jutott, de van egy nagy múltbéli titka. Liza, aki talán nem a megfelelő férfival él együtt. Grace, aki az “utószó”, jóval fiatalabb mindenkinél, ezért küzd azért, hogy őt is végre felnőttnek tekintsék.

A jelent és a múltat folyamatosan ismerjük meg, és bár majdnem minden történésre hamar történik utalás, mégis sokszor megrendültem, vagy akár együtt nevettem a karakterekkel.

Az írónő már a második regényén dolgozik, alig várom.

Martha Hall Kelly: Lilac Girls

Sok elmaradásom van 2022-ből, de egyszerűen úgy érzem, sok lenne most “kényszerből” végigzongorázni őket. Néhány fontosabbról írok.

Ez a könyv az év utolsó olvasmánya volt, és nekem valami tévképzetem volt róla, szerintem a Ladies in Lavender film keverhetett meg, valami ahhoz hasonlóra számítottam.

De nem csalódtam, erős, fantasztikus, csodásan megírt könyvet kaptam a második világháború borzalmairól.

Három főszereplőnk van, amelyből kettő valós, egy pedig valós személyen alapul.

Caroline, a harmincas, egyedülálló nő (egyik valós) az Egyesült Államokból segít a franciáknak, Kasia Lengyelországban az ellenállásnak segít, míg el nem kapják, Herta Oberheuser pedig orvosnak tanul, és hogy ne csak bőrgyógyászkodhasson, rábólínt egy “átnevelő tábor” orvosi posztjára, ami nem más, mint Ravensbrück.

Én nem is tudtam, hogy pontosan mi folyt Ravensbrückben. Tudtam, hogy folytak emberkísérletek a koncentrációs táborokban, de ez valami borzalom.

Nagyon nagy hatással volt rám a könyv, szerettem olvasni. Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy kissé tömény lett, minden szereplőről lehetett volna külön regényt írni, vagy a háború utáni évekről, mikor Caroline a ravensbrücki túlélőkön próbál segíteni.

Ray Bradbury: The Halloween Tree

Ray Bradbury egy régi nagy kedvencem. Nem is tudtam erről a kötetéről, mígnem egyik diákom ezt választotta olvasni, szóval gyorsan elolvastam én is.

Hát nem tudom, nem ismerem meg a kedvelt írómat, ugyanakkor tudom ám, hogy az ifjúság a célközönség.

Halloween van, és egy baráti csapat trick or treatingezni indul. Egyik oszlopos tagjuk, Pipkin nem jelenik meg, és nem is értik, miért. Ellenben megjelenik egy furcsa alak, és a Halloween Tree, amely egy varázslatos útra viszi a gyerekeket Halloween történetéről, és hogy egyes kultúrák pontosan mit is ünnepelnek. Közben Pipkin nyomára is bukkannak.

Érdekes volt végigjárni velük a különböző időket és helyeket, és azt, mit jelent az igaz barátság.

Gretchen Berg: The Operator

Hát ez valami borzalmas katyvasz volt. Pedig nagyon vártam a könyvet, meg is vettem, amikor kijött.

Csak egyáltalán nem azt hozta, amit vártam. Amit vártam: a telefonközpontos kisasszonyok hallgatózása, pletykája, kisvárosi huncutságok, humor, bakik.

Erre a telefonközpontozás teljesen háttérbe szorult, elég hamar kiderül a főhősünkkel, Viviannel kapcsolatos pletyka, ami persze több, mint pletyka. Vivian utána is megy az egésznek.

Közben van minden más: sikkasztás, botrányok, Miss Tökéletes Városi Főasszonyság, házasságok, csalódások, egyik fejezet itt, másik ott, harmadik amott, követni se tudtam, és nem is akartam. Semmi fókusza nem volt a történetnek.

Rebecca Serle: One Italian Summer

Nagyon vágyom Olaszországba, de ezen a nyáron ez az út nem valósulhat meg, így könyvekben fogok odalátogatni, úgy döntöttem.

Első utam tehát Positanóba vezetett. Ide utazott a történet főhőse, Katy is, aki elvesztette a hozzá legközelebb álló személyt: az édesanyját. Vele utazott volna ide, mert az anyjának fontos volt ez a hely, és Katy szerette volna tudni, miért.

Otthagy hát mindent, többek között a férjét azzal a mondattal, hogy nem tudja, van-e a házasságuknak értelme.

Aztán belecsöppen Positano életébe, megismerkedik a szintén szállodában megszálló, szexi, amerikai Adammel, mi több, az édesanyja is felbukkan fiatalon… Megkapja Katy a válaszokat a kérdéseire?

Nagyon szép volt, remek leírásokkal, hétköznapi, átérezhető problémákkal, talán még nekem is segített helyretenni egy-két gondolatot a fejemben, amelyek már régóta piszkáltak.

Miranda Cowley Heller: The Paper Palace

Könyvklubos választás, ezúttal az enyém. (Háromból szavazzuk meg az aktuálisat). Olyan szép értékeléseket kapott a molyon, hogy nagyon szerettem volna elolvasni.

Elle ötven év körüli, a történet elején a család Cape Cod-i nyaralójában találkozunk vele. Ott van a férje, a három gyereke, az anyja, sokan mások is, köztük gyerekkori barátja és szerelme, Jonas. A könyv elején Elle számára megnyílik egy alternatíva lehetősége: hogy végre Jonasszal töltse az életét. De a kérdés az, hogy hajlandó-e ezért feláldozni a családi boldogságot és a gyerekeit?

Nehéz kérdés, ugye. Pláne, hogy nem egy titok és tragédia lappang a múltban. Ezeket ismerjük meg sorra Elle szemén keresztül, kis gyerekkorától egész a mai napig, amikor is meg kell hoznia a döntést.

A nyelvezete nagyon szép volt, festőien írta le a Cape Cod-i tájat, az érzelmeket, a belső vívódást. Elsőre négy és fél csillagot adtam, de mikor az utána maradt érzés olyan elevenen élt bennem, végül ötöst kapott.

Szerettem olvasni.

Nicola Yoon: Instructions for Dancing

Nicola Yoontól olvastam már, ajánlásra, és nem is csalódtam benne. Ezt a kötetet az irodalmi lap említette, amit járatok, furcsa mód onnan értesültem róla, nem pedig szokás szerint a molyról.

Evie szülei elváltak, ezért ő úgy döntött, szerelem nem is létezik, hagyják őt békén, nem kellenek már a hőn szeretett szerelmes regények sem, úgyis hazugság az egész. Épp mikor egy utcai könyvszekrénybe próbálja besuvasztani őket, találkozik egy nénivel (boszorkánnyal…?), akinek a hatására bizonyos helyzetekben lepörög előtte párok szerelmének a története. Ez őt nagyon zavarja, annál is inkább, mert a többségnek úgyis szakítás a vége, ez pedig alátámasztja a tézisét.

A könyvszekrénytől aztán egy tánciskolába vezet az útja (hála egy otthagyott könyvnek), ahol is hirtelen táncversenyre készül az iskolát működtetők szexi unokájával.

Talán azt hinnénk, hogy borítékolható a végkifejlet, szerelem, tinik, na persze. De Nicola Yoon az előző könyvhöz hasonlóan itt is meglepő, szomorkás véget tartogat számunkra, semmiképp sem kiszámíthatót.

Szép, okos, jól megírt, ajánlom!

Anthony Doerr: About Grace

Réges-régen megvan ez a könyv, és tavaly felkerült a várólistacsökkentésre, és a végefelé került sorra, de az év egyik legnagyobb olvasmányélménye lett.

David Winkler álmokat lát, és mint kiderül, az álmokban a jövőt. Ez néha apróságokat jelent – valaki leejt valamit – néha viszont előre meglát egy balesetet. Ahogy előre meglátta, hogy találkozni fog a szerelmével.

Ahogy aztán meglátta, hogy a kisbaba lánya meg fog halni, hiába próbálja majd megmenteni. Ennek a beteljesülésére esélyt sem akar adni, ezért aztán menekülőre fogja, és Alaszkából indulva meg sem áll egy karibi szigetig.

Ott él sok-sok éven át, és marcangolja a kérdés: túlélte a lánya? A felesége nem óhajt szóba állni vele, még a megnyugvást sem adja meg neki.

David egy nap aztán úgy dönt, itt az ideje hazamenni és kideríteni, mi történt.

Annyi gondolat, annyi érzelem, annyi fájdalom, annyi szeretet.

Egy csodálatos könyv.

Craig Thompson: Blankets

Néha eszembe jut, hogy olvashatnék graphic noveleket, ezt a címet meg már annyiszor láttam a molyon, hogy mikor megláttam a könyvtárban, kihoztam.

Nem is néztem, miről szól, a borító alapján valami szerelmes történetet vártam. Ezzel szemben egy önéletrajzi ihletésű művet kaptam, ami inkább szólt vallásról, mint szerelemről.

A vallásos családban felnőtt Craig és testvére kapcsolatával indul a történet, aztán egy egyházi táborban megismerkedik Rainával, akihez egyszer aztán két hétre ellátogat. Az ő családi helyzete sem egyszerű.

Sajnos túl messze élnek egymástól, de valódi első szerelem az övék.

Némiképp lógni hagyott a levegőben a vége, de azért eléggé tetszett. Nagyon érzelmes.

Rosanne Knorr: Gone with the Wine

 Röviden szólva: nyugdíjas korú amerikai házaspár házat vesz Franciaországban, aztán nyávog mindenért, mert “annyira nem amerikai ez így”. Ne már. Mégis, mit hittek?

Először is valami félig barlangba vájt házat vásárolnak, csigalépcsővel, ahol semmi bútor nem fér el, aztán csak a nő tud egy kis franciát, de mégis minden fejezetben elsírja negyvenötször, hogy mindenki “rapid-fire French” beszélt (meglepő, mi?).

Szóval ez az elkényeztetett, fensőbbséges stílus kissé rontott a könyvélményen, bár nagyon kedves történeteket mesélt az ott élő emberekről és az ottani életről.