Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!

covers_413647A könyvfesztivál egy veszélyes hely, minden könyv ott sikoltozik, hogy vegyél meeg, vegyél meeg, még veszélyesebb, ha barátnőstül dönt úgy az ember, hogy megvesz valamit.

Jelen esetben Erzsike jött velünk, a dedikálást meg már nem győztük kivárni, egyikünk szerint későn volt, másikunk meg már tömegiszonnyal küzdött.

Maga a könyv jópofa, és valószínűleg körülbelül tényleg így gondolkodnak a macskák. Érdekes volt az emberéletet ilyen szemszögből megfigyelni, és néha esküszöm igaza is volt.

Amit furcsállottam, az a sok politizálás, akár president akar lenni Erzsi, akár nem, nekem valahogy disszonánsnak hatott ebben a könyvben.

Leave a comment

Filed under humor, magyar

Nicholas Sparks: The Notebook

covers_53666Néha kedvem támad megszakasztani a szívem, és olyankor vagy Sparkshoz nyúlok, vagy valami hozzá hasonlatoshoz.

A Notebookról annyit tudtam, hogy egyszer belekezdtem a filmbe, de nem tetszett, beletekertem, és még úgy sem.

A könyv kerettörténete meg nagyon szép, de mégse szakadt meg tőle annyira a szívem, mint Sparkstól szokott.

A történet egyszerű: Noah és Allie tinédzsekorukban ismerkednek meg, de más társadalmi osztályból valók, Allie anyja ellenzi a kapcsolatukat. Telnek az évek, köztük egy világháború, és Allie az esküvője előtt három héttel úgy dönt, megkeresi Noah-t.

Hogy aztán mi lesz? Gondolom kitalálható.

De meglepően rövid volt, Sparks ennél terjengősebb szokott lenni.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, szerelmes

Geir Gulliksen: Berättelse om ett äktenskap

covers_440514Történet egy házasságról, mondja a könyv címe, és az ember nem is igazán tudja, mit várjon.

Milyen történet lesz ez, boldog, szomorú?

Szomorú lett.

A férj az elbeszélünk, aki mesél a házasságukról, arról, hogy hogyan működött, egész addig, míg a felesége nem találkozott azzal a bizonyos Másikkal, és mi lett aztán.

Igaz, én annyira nem tudtam sajnálni a férjet, mert igencsak furcsaságokat mondott a feleségnek, még bátorította is más kapcsolatra, akkor meg igazán… na.

Szóval egy kis élveboncolás, megfűszerezve sok szexszel.

Érdekes volt.

Leave a comment

Filed under kisregény, norvég, svédül

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm

Ferrante-lázban ég mindenki, és mivel Svédországban sorra kiadták az összes Ferrante covers_413783könyvet, nekem is megjött a kedvem. Viszont arra már rájöttem, hogy olyan nyelv irodalmát, amin nem olvasok, csak és kizárólag magyarul, mert különben valahogy ront az élvezeti értékén.

Ezt a könyvet kértem és kaptam karácsonyra, aztán most egy kihívás kapcsán is elővettem, meg mert egy volt kolleganőmmel kitaláltuk, hogy könyvekről is beszélgetünk a havi uzsonnáink során.

Hogy is kezdjek bele? Érezni kell. Olvasni, és ott lenni a nápolyi tűző napon, a telep lakói között, hallgatni az olasz kiabálást, az erőszakos, törtető, betegesen védelmező fiúkat és férfiakat, a lányokat, akiknek küzdeni kell, hogy tanulhassanak, a sós tengert, a fagylaltokat, az autókat, valamint Lila és Elena barátságát, amiben én – bevallom őszintén – nem láttam az igaz, nagy barátságot, amiről mindenki beszélt.

Határozottan ellenszenves volt nekem hol az egyik, hol a másik, hol mind a kettő, de aztán a végére megbékéltem, és nagyon várom a következő darabot.

A borítót viszont nem értem. Valahogy nem adja vissza a lényegét a könyvnek.

 

Leave a comment

Filed under olasz

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Idejét se covers_146907tudom, mikor vehettem meg ezt a könyvet. Még a moly se tudja, márpedig akkor rég lehetett. Mivel 2011-ben jelent meg, hat éve, gondolom valamikor akkortájt.

Aztán csak várt és várt, mindig elborzasztott a borító, és nem is olvastam el igazából, miről szól, csak hogy nagy körülötte a felhajtás.

Aztán idén rápakoltam a várólistacsökkentésre, de még mindig nem fűlt hozzá a fogam. Viszont, ha nem tudom eldönteni, mit olvassak, az az új stratégiám, hogy kirakok öt könyvet az ágyra, és a páromra bízom, válasszon. Kicsit fennakadt ugyan, hogy de azt se tudja, miről szól a könyv, hogy válasszon, de kivette ezt, az ijesztő kisgyerekeset.

És hát alig tudtam letenni. Egész munkaidőben a vonat után ácsingóztam, hogy végre olvashassak.

A főhősnek, Jacobnek a nagyapja mindig a gyerekkoráról mesélt, amit egy walesi árvaházban töltött zsidó menekültként. Csomó különleges gyerek közé került, akikről fényképei is vannak. Jacob meggyőződése, hogy trükkfelvételekről van szó, és nagyapja kicsit bolond, de mikor beüt a katasztrófa, Jacob Walesbe utazik, hogy kiderítse, mi igaz és mi nem.

Kapunk mindent: szörnyeket, alternatív valóságokat, időutazást, kalandot, madarakat, és a csodálatos-ijesztő fényképeket, melyek köré a történetet szőtte Mr Riggs.

Azt hiszem, kérek még.

 

Leave a comment

Filed under amerikai, fantasy, ifjúsági

Johannes Anyuru: De kommer att drunkna i sina mödrars tårar

Meg fognak fulladni az anyjuk könnyeibencovers_439654

Tegnap a könyvklubon tárgyaltuk, tárgyaltuk volna ki a könyvet, ha értettük volna 😀

Abban megállapodtunk, hogy érdekes, de valahogy nem állt össze egyikünknek sem, hogy pontosan mi és hogyan történik.

És hát miért? Több idősíkon játszódó történetről van szó, mi több, párhuzamos valóságokról.

Az alaptörténet és a disztópia rész a következő: terrortámadás történik Göteborgban, és ezért a svédek drasztikus lépéseket tesznek a muszlimok visszaszorítása érdekében: állampolgársági szerződést kell aláírni, vagy az ország ellensége vagy, és akkor bezárnak egy “gettóba”, ahol megpróbálnak átnevelni. Mindenki ellenőriz mindenkit, kicsit 1984-es beütése volt a dolognak.

A másik sztori: a terrortámadás túlélője, egy nő meséli a történetét egy írónak, aki hasonlít az íróra. Ő maga sem tudja, ki ő, honnan jött, de gyanítja, a jövőből, hogy megakadályozza a terrort, és ezáltal a svédek kirekesztő magatartását.

Érdekes volt, ahogy eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne… pláne most, hogy valóban terror történt Stockholmban.

Nagyon sok kérdést felvetettünk, és egyikünknek sem volt jó válasza.

Leave a comment

Filed under disztópia, kortárs, svéd, svédül

Lackfi János: Milyenek a magyarok?

Az öcsém arra kért, ha már úgyis könyvesboltba megyek, vegyem már meg ezt a kötetet covers_214481angolul egyik külföldi ismerősének.

Mivel közeleg a barátom születésnapja, gondoltam, ez neki is egy jópofa ajándék lesz, és betettem a kosárba.

Aztán azon gondolkodtam, vajon mi is lehet benne, mit adok én neki, szóval elkértem apától, és elolvastam.

Remekül szórakoztam, a magyarok azért nagyrészt tényleg ilyenek. Szokásaikban, étkezési stílusukban, mindenfélében.

Azért majd belenézek az angol verzióba is, kíváncsi vagyok, hogy például a “rozmaringos csárdás kisangyalom” fordítását hogyan sikerült megoldani.

Leave a comment

Filed under humor, magyar