Torgny Lindgren: Hummelhonung

9789113020280_200x_hummelhonung_e-bokTorgny Lindgren elhunyt, és mivel itt a környéken élt, nagyon sok cikk jelent meg róla, Backman is tisztelgett előtte, én meg még nem olvastam tőle semmit, gondoltam, ez egy szomorú apropó lehet. Pláne, hogy az iskolai könyvtárban volt egy polcnyi kirakva.

Elvettem ezt (magyarul Dongóméz), és elolvastam.

Nyugodj békében, Torgny Lindgren, de valahogy nem hoztad meg a kedvem, hogy levegyem még több könyvedet a polcról. Ez a könyv sötét, beteg, és számomra undorító.

Egy írónő az elbeszélő, aki szentek életéről ír könyvet, és előadni megy egy faluba. Egy vénembernél szállásolják el. Éjszaka behavazódnak, ő meg ottragad. Kiderül, hogy a szomszéd a vendéglátó fivére, akivel viszályban él, nem látogatják egymást.

A nő kezdi látogatni őket felváltva, kibontakoztatva az élettörténetüket, ami lehetett volna szép, megható, szomorú, de hát… sötét, beteg és undorító lett.

Sajnálom, de tényleg.

Leave a comment

Filed under kisregény, svéd, svédül

Csapody Kinga – Nagy Boldizsár (szerk.): Az első

covers_426089Novelláskötet az első szerelemről, az első szexuális élményről, az elsőről. Voltak köztük nagyon szépek, kedvencem Kalapos Éva Veronikáé, voltak köztük elgondolkodtatók, voltak köztük semmilyenek, és voltak köztük felejthetők. Összességében szerintem azért nagyon jó, mert mindenféle aspektusát és variációját megmutatja Az Elsőnek. Mindenki magára ismerhet, vagy épp kiválaszthatja, mely út lehet a helyes.

A borító meg nagyon tetszik.

 

2 Comments

Filed under kortárs, magyar, novella, Uncategorized

Stephen King: 11.22.63

covers_151246Új kedvencet avattam. Én, aki mostanában hosszúkönyv-fóbiában szenvedek, nem akartam, hogy vége legyen, sose akartam, hogy vége legyen, zseniális, fantasztikus, utáltam minden percet, amit másra voltam kénytelen fordítani Jake Epping helyett.

Igazából magam sem tudom, miben állt a varázsa. Talán magában az elgondolásban? Pedig az időutazás nem új téma, de én ennek ellenére rajongok minden időutazós könyvért. Ott van például Niffenegger, és most meg ez.

Jake Epping angoltanár, máris van bennünk valami közös. Szereti a munkáját, jól is csinálja, a feleségével éppen szétmentek, keresi magát, de helyette a helyi gyorsétteremtulajdonos találja meg, aki a kamrából talált egy átjárót 1958-ba.

Mi lenne, kérdezi, ha helyettem, aki már öreg vagyok, te visszamennél, és megváltoztatnál ezt-azt? Például: akadályozd már meg a Kennedy-gyilkosságot. Ja, és ha mégse lesz tőle jobb a jelen, egyet se félj, van B-terv…

Jake meg, aki éppen nincs a helyzet magaslatán, belemegy. Beleszeret az 50-es 60-as évek Amerikájába, a kisvárosba, ahol letelepedik, az emberekbe, aztán pedig jön A Nő is természetesen, és Jake már maga sem tudja, hol van otthon, hova tartozik.

Jaj, de jó volt olvasni, izgulni, tanulni, megismerni a múltat, elgondolkodni a pillangóhatáson, jaj, még még még.

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, kedvenc, történelem

Fekete István: Vadászelbeszélések

Mint minden évben, idén is tettem Fekete Istvánt a várólistacsökkentésemre, mert tudomcovers_358804, hogy benne nem lehet csalódni, és azt is tudom, hogy annyi munkája van még, amit nem olvastam, nem akarom, hogy elsikkadjon.

De mit mondja, amit nem mondtam még el Fekete Istvánról? Nem tudok többet a szokásosnál. Mindig megdöbbenve nézek fel a könyveiből, hogy nem vele vagyok az erdőben, hanem valahol egész máshol…

– Hallja, ne tehénkedjen rajtam! Vagy az eljegyzését is rajtam akarja megülni?

*

– Gyere, mert a disznók arra felfele törnek – lihegte –, talán elvágjuk még az útjukat…
Ránéztem a meredek hegyre.
– Nem megyek. Majd zergekoromban…

Leave a comment

Filed under magyar, novella, Uncategorized

Lina Wolff: De polyglotta älskarna

Ez a következő könyvklubos könyv, amit most csütörtökön fogunk megtárgyalni. covers_419672Aktuális, mert tavaly itt Svédországban elnyerte az Augustpriset, ami egy nívós irodalmi díj.

Három szereplő történetét ismerhetjük meg, mely három történet persze összekapcsolódik, de csak lazán.

Először is ott van a harmincöt éves Ellinor, aki internetes társkeresésre adja a fejét, ami persze nem pont úgy sül el, ahogy kitalálta – de neki úgy is jó.

Max Lamas író, aki arról ábrándozik, értse meg őt egy nő, a sok nyelven, amit beszél. Elvont fickó, és nem teljesen százas.

Lucrezia pedig egy olasz nemesi család utolsó leszármazottja, küszködik mindazzal, amit ez jelent.

Nem tudom. Jó volt olvasni, gyorsan haladt, szívesen nyúltam érte, de valahogy közben mégse.

Ilyenek ezek a svéd posztmodern regények.

 

 

Leave a comment

Filed under kortárs, svéd, svédül, Uncategorized

Agatha Christie: The Murder of Roger Ackroyd

covers_431315És átvert!! Megint átvert!! Pedig annyi jó indokot kitaláltam mindenkinek, és mégsem, mégsem, pedig utólag annnnnyira nyilvánvaló!

Megértem, miért tartják az egyik legjobb AC kriminek, tetszett a felépítése, tetszett, hogy látszólag mindenkinek vaj van a fején. Mondjuk olyan feszültséget nem okozott, mint a Tíz kicsi néger, de igenis tetszett, és vártam, hogy folytathassam.

A gyilkos pedig… 🙂

Najó, annyit mondok el megint, hogy angol vidéki kisváros, gazdag emberek, és Poirot, aki angolul valahogy sokkal irritálóbb, mint magyar fordításokban.

Pletykás nyanyákból is akad jócskán, de hát az ilyen angol vidékeken ez már csak természetes, mi mással szórakoztassa magát az ember lánya?

Leave a comment

Filed under angol, angolul, krimi

Háy János: Hozott lélek

covers_342378A bogyósgyümölcs után kissé félve vettem a kezembe Háyt, de azt írták, emberi kapcsolatokról szólnak, és nekem most valami olyanhoz volt kedvem.

Hálistennek most nem csalódtam. Rövid, ám annál tartalmasabb történeteket olvashattam, emberekről, emberek egymás közt, családok, párok, problémák, bánat.

Az egyik novella így a végefelé még meg is ríkatott.

Örülök, hogy mostantól nem idegenkedek, ha Háy János kerül a kezembe.

Leave a comment

Filed under magyar, novella