Joanne DeMaio: Snowflakes and Coffee Cakes

covers_458561Lassan itt a karácsony, itt a svédeknél leszakad a hó, órákig lapátolunk, aztán leszakad az eső, mind eltűnik. Ez megy két hete, ettől hol több, hol kevesebb karácsonyi hangulatom van.

A fények elég korán kikerülnek errefelé, mert olyan hamar sötét lesz, alaposan bevásároltunk mi is újakból, de vannak régiek is.

A karácsonyra készülődéshez mindig hozzátartoznak a karácsonyi olvasmányok. Erre a könyvre a címe miatt csábultam el, szánom-bánom, de ez van. Meg a borító. Imádom az ilyen szép, karácsonyi borítókat.

Maga a könyv a szokásos: egy kisvárosba hazatér a nagyvárosba szakadt leányzó, beleszeret egy régi házba, megveszi, és mivel segítség kell a felújításhoz, kér segítséget, természetesen egy helyi szépfiútól, akinek tragédiával teli a múltja… De Vera csodálatosan kezeli.

Aztán beüt a karácsonyi csoda is természetesen. 🙂

 

Advertisements

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, ünnep, chicklit

Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

covers_35022Ezt a könyvet már olvastam valamikor, nem tudom, mikor.

Az egyetlen, ami megmaradt benne, hogy a főszereplő lánynak nagyon hosszú haja volt.

Szinte újként hatott rám most, mikor olvastam. Márquez megszokott, mesélős stílusa, egy kisváros, és egy csomó őrült ember – de a másikat mindig könnyebb őrültnek nézni. Pláne, ha még rá is foghatjuk, hogy a veszett kutya tehet róla!

Sierva Maríát nem szeretik a szülei, elhanyagolják, próbálnak mindenféle módon szabadulni tőle – végül hála a veszett kutya harapásának, erre módjuk is lesz.

Ördögűzőt is hívnak hozzá, egy papot, aki beleszeret a 12 éves lányba.

Kicsit beteg, na.

De attól még csodásan van megírva.

Leave a comment

Filed under kisregény, kolumbiai

Okänd värld

Bevándorlókat tanítok, és ez alkalmat ad, hogy felfedezzek sok olyan érdekességet, amit covers_457649amúgy talán nem fedeztem volna fel.

Ez a kötet egy antológia, egy helyi projekt keretében íródott. Három városban csinálták a környéken, és összeszedték azokat a fiatalokat, akik szívesen írnának, szívesen mesélnék el a történetüket.

Több alkalommal is tartottak workshopot, és több tanítványom is benne volt.

Így aztán a könyvbemutatón örömmel vettem meg a kötetet, dedikáltattam az enyémekkel.

Sok érdekes történet volt benne, az otthonukról, a menekülésről, az itteni életről. Ad egy új perspektívát.

 

Leave a comment

Filed under életrajzi, önéletrajzi, igaz, novella, svédül

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Várólistacsökkentés, 10. könyv. Sose leszek kész. 🙂covers_100702

Ezt a könyvet nagyon rég szereztem meg, azt sem tudom, még valamikor a moly előtti időkben.

Főhősünk, Julius, terapeuta, és még a könyv elején megtudja, hogy bőrrákja van, és nem sok ideje van hátra. Ezért úgy dönt, utánajár, hogy vannak a régi páciensei, akikkel anno nem sokra ment. Meg is találja Philipet, akit felkér, járjon el a terápiás csoportjába, cserébe Philip szupervíziót kér, hogy ő is terapeuta lehessen.

Philip mániája, hogy őt Schopenhauer gyógyította meg, az ő filozófiája. Vele dobálózik egyfolytában, és általában minden második fejezet Schopenhauer életéről szólt.

Nem kötött le olyan nagyon, zavart a stílus, amiben beszéltek a terápián, meg a két főhős aztán végképp.

A lezárásról meg ne is beszéljünk. 😀

Leave a comment

Filed under amerikai, pszichológia

Richard Ford: Let Me Be Frank With You

covers_459323Őszintén bevallom, Richard Fordról én még nem hallottam. Viszont a helyi könyvtár író-olvasó találkozót szervezett, és azt gondoltam, akkor olvasok tőle valamit. Bár a legújabb könyvét jött bemutatni, én mégis ezt a régebbit találtam meg a könyvesboltban.

Aztán mikor otthon megnéztem alaposabban, akkor derült ki számomra, hogy ennek a könyvnek a főhőse már sok másik Richard Ford könyv főhőse volt. A neve Frank Bascombe, róla szól a The Sportswriter és az Independence Day is többek között.

Négy, karácsony előtti történetet hoz nekünk az író. Az immáron nyugdíjas Frank és felesége New Jerseyben élnek, épp beütött a Sandy hurrikán. Rombolás, de közel a karácsony. Négy történetben mesél nekünk Ford az életről, az öregedésről, rasszizmusról, házasságról, gyerekekről.

Az író-olvasó találkozó szupi volt, igazán kedves öregúr, jópofákat mesélt. Épp szakadt az eső, töksötét volt, november eleje, és azzal kezdte: “I love the weather”. WP_20171109_19_03_21_Pro

És hogy mennyire izé, hogy sötétben jött, sötétben megy másnap.

De mesélt a könyvéről, a szüleiről, akikről szól az új könyv. Amire mindenképpen sort kerítek, sőt, még az is lehet, hogy Frank Bascombe történeteire is.

 

 

 

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, novella

Jojo Moyes: After You

Louisa Clark visszatért, és még nyámnyilább, mint valaha. (Ráadásul most láttam, hogy covers_341962harmadszor is vissza készül térni, de az talán kissé túlzásnak tűnik.)

After You, after Will, láthatóan nincs élet. Elvan a kis londoni lakásában, megalázó jelmezben bohóckodik szolgál ki egy reptéri bárban. Aztán baleset éri, de még itt sem ébred fel az önsajnálatból.

Szóval fetreng a dagonyában, mikor váratlanul beállít Lily, aki… (ezt nem mondhatom el). Itt akkor úgy dönt, hogy még inkább átmegy áldozatba, és magára vállalja mindenki problémáját, kapcsolatra pedig nem áll készen akkor sem, mikor beállít a herceg egy mentőautón…

Jajnekem, annyira nem ezt vártam. Gyászt vártam, és többet, mint egy önsegítőcsoport szerencsétlenkedését, és a súlyos önsajnálatot. Sajnos nemrég tudtam meg, hogy meghalt egy jó barátom, kíváncsi voltam, tud-e ez a könyv segíteni.

Nem tudott. Nekem nem hiányzott bele Lily karaktere, annyira elvette az egész realitásértékét.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, chicklit

Agatha Christie: A Bertram Szálló

A krimis kihívásban ügyeltem arra, hogy Agatha Christie-től háromfélét olvassak, Poirot-covers_168633sat, Miss Marple-öset, meg a semelyikeset.

Ezt hagytam utoljára, gondoltam, Agatha Christie-vel nem lesz baj, az ember elolvassa egy nap alatt, annyira letehetetlen.

El is olvastam egy nap alatt, azzal nem volt gond, de azért a letehetetlentől távol állt. Gyakran le akartam tenni, mert ez nem az a nyomozós, amit megszoktunk, és Miss Marple sem játszik olyan nagy szerepet.

A Bertram Szálló minden külföldi és belföldi kedvence Londonban, a szálló, ahol megállt az idő, ahol igazi vajassüteményt szolgálnak fel, de valamiért mégis… valami nem stimmel. Ismerősöknek néz mindenki ismeretleneket, eltűnik egy kanonok, vonatrablás…

Persze sejthető volt a vége.

Meg ez a fordítás szerintem elég gyatrára sikeredett.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, krimi