Fekete István: Vadászelbeszélések

Mint minden évben, idén is tettem Fekete Istvánt a várólistacsökkentésemre, mert tudomcovers_358804, hogy benne nem lehet csalódni, és azt is tudom, hogy annyi munkája van még, amit nem olvastam, nem akarom, hogy elsikkadjon.

De mit mondja, amit nem mondtam még el Fekete Istvánról? Nem tudok többet a szokásosnál. Mindig megdöbbenve nézek fel a könyveiből, hogy nem vele vagyok az erdőben, hanem valahol egész máshol…

– Hallja, ne tehénkedjen rajtam! Vagy az eljegyzését is rajtam akarja megülni?

*

– Gyere, mert a disznók arra felfele törnek – lihegte –, talán elvágjuk még az útjukat…
Ránéztem a meredek hegyre.
– Nem megyek. Majd zergekoromban…

Leave a comment

Filed under magyar, novella, Uncategorized

Lina Wolff: De polyglotta älskarna

Ez a következő könyvklubos könyv, amit most csütörtökön fogunk megtárgyalni. covers_419672Aktuális, mert tavaly itt Svédországban elnyerte az Augustpriset, ami egy nívós irodalmi díj.

Három szereplő történetét ismerhetjük meg, mely három történet persze összekapcsolódik, de csak lazán.

Először is ott van a harmincöt éves Ellinor, aki internetes társkeresésre adja a fejét, ami persze nem pont úgy sül el, ahogy kitalálta – de neki úgy is jó.

Max Lamas író, aki arról ábrándozik, értse meg őt egy nő, a sok nyelven, amit beszél. Elvont fickó, és nem teljesen százas.

Lucrezia pedig egy olasz nemesi család utolsó leszármazottja, küszködik mindazzal, amit ez jelent.

Nem tudom. Jó volt olvasni, gyorsan haladt, szívesen nyúltam érte, de valahogy közben mégse.

Ilyenek ezek a svéd posztmodern regények.

 

 

Leave a comment

Filed under kortárs, svéd, svédül, Uncategorized

Agatha Christie: The Murder of Roger Ackroyd

covers_431315És átvert!! Megint átvert!! Pedig annyi jó indokot kitaláltam mindenkinek, és mégsem, mégsem, pedig utólag annnnnyira nyilvánvaló!

Megértem, miért tartják az egyik legjobb AC kriminek, tetszett a felépítése, tetszett, hogy látszólag mindenkinek vaj van a fején. Mondjuk olyan feszültséget nem okozott, mint a Tíz kicsi néger, de igenis tetszett, és vártam, hogy folytathassam.

A gyilkos pedig… 🙂

Najó, annyit mondok el megint, hogy angol vidéki kisváros, gazdag emberek, és Poirot, aki angolul valahogy sokkal irritálóbb, mint magyar fordításokban.

Pletykás nyanyákból is akad jócskán, de hát az ilyen angol vidékeken ez már csak természetes, mi mással szórakoztassa magát az ember lánya?

Leave a comment

Filed under angol, angolul, krimi

Háy János: Hozott lélek

covers_342378A bogyósgyümölcs után kissé félve vettem a kezembe Háyt, de azt írták, emberi kapcsolatokról szólnak, és nekem most valami olyanhoz volt kedvem.

Hálistennek most nem csalódtam. Rövid, ám annál tartalmasabb történeteket olvashattam, emberekről, emberek egymás közt, családok, párok, problémák, bánat.

Az egyik novella így a végefelé még meg is ríkatott.

Örülök, hogy mostantól nem idegenkedek, ha Háy János kerül a kezembe.

Leave a comment

Filed under magyar, novella

Carlos Ruiz Zafón: Marina

covers_416915Zafón már réges régen belopta magát a szívembe, így akármit ír is, én azt olvasni akarom. Pont most, hogy kicsit kutatkodtam utána, látom ám, hogy jön a negyedik rész az Elfeledett Könyvek Temetőjéhez, csodálatos!

A Marinát egyébként már sok-sok évvel ezelőtt megvettem egy svéd repülőtéren svédül, de valahogy úgy vagyok vele, hogy svédül svéd irodalmat akarok olvasni, mást meg vagy angolul, ha angol az eredeti nyelve, vagy akkor már inkább magyar fordításban, de akkor még nem itt éltem, nem tudtam.

Mindenesetre most lett magyarul is, ezért megvettem, és a jajmitolvassak válság közepén, amikor az ágyra hajigálok 5-6 könyvet, a párom ezt húzta ki, hogy olvassam ezt.

Annyira letehetetlen volt, és annyiszor le kellett tennem, miért kell dolgozni, de komolyan.

Óscar története, aki bentlakásos iskolában él, de esti sétái alatt találkozik a címszereplő Marinával, aki elviszi a temetőbe, ahol egy rejtélyes, fekete ruhás nő rózsát tesz egy sírra. Nyomozni kezdenek a történet után, és rémes titkokra lelnek.

Jó, ez nem volt annyira csodálatos, mint vártam, kissé erőltetettnek éreztem bizonyos részeket, valamint minden nagyobb csavart sajnos előre kitaláltam, de attól még így is lekötött, és szerettem olvasni.

Zafón újraolvasás lesz itt, én mondom.

Leave a comment

Filed under kortárs

Mike Gayle: Turning Thirty

covers_9610Erről megint Klári tehet, mert minek olvas ennyi jófélét. 😛

Matt a 30. szülinapjához közeledik, szakít a barátnőjével, akivel már eltervezte az életét, és New Yorkból ideiglenesen visszaköltözik a szüleihez, A SZÜLEIHEZ, Birminghambe, hogy ott kipihenve magát, tovább tudjon haladni az életével.

De ha már úgyis ott jár, és a helyi kocsmában és boltban mindig ismerősökbe botlik, úgy dönt, előkeríti a régi “ganget”, hogy kiderüljön, kivel mi van így harminc felé, mi foglalkoztatja őket, rátaláltak-e a nekik szánt útra.

Ki igen, ki nem.

Tetszett, hogy nem kiszámítható, és hogy férfi az elbeszélője. Még ilyet!

 

3 Comments

Filed under angol, angolul, chicklit

Edith Pattou: Északfi

Ez a könyv annyira szép! Nagyon tetszik a borítója, tetszettek az illusztrációk, tetszett a lapok minősége. Csak covers_416212miért ilyen nagyon nehéz?

Kölcsönkaptam Orsi barátnőmtől, és elutaztattam egészen Svédországig. Aztán Pannával együtt próbáltuk olvasni, de őt elkapta a gépszíj, és hamarabb végzett, ejnye.

Tetszett, pedig mostanában a mesék valahogy nem fekszenek nekem. De ezzel nem volt baj, mert itt játszódik a szomszédban. Néha kicsit áthallásokat éreztem más mesékből és történetekből, de ez se baj.

A végén volt bajom azzal, hogy kicsit elnagyolt lett. Hát.

 

Leave a comment

Filed under amerikai, fantasy, mese