Liane Moriarty: Öppnas i händelse av min död (A férjem valamit titkol)

covers_397230Hát ez is mióta a könyvespolcomon lapul, már két éve, hogy névnapi ajándéknak kaptam.

Ezt is csak úgy lekaptam a polcról nyaraláshoz, pláne, hogy annyira tetszett a Big Little Lies sorozat, sokat reméltem tőle.

Meg is kaptam. Ausztrália ismét, családok, titkok, összefonódó életek.

Cecilia találja meg az ominózus levelet, amit a férje él, hogy ha ezt megkapta, ő már nem él… de a férje nagyon is él, és nem örül, hogy előkerült a levél.

Tess unokatestvérével szimbiózisban élte az életét, és a házassága megromlott…

Rachel nem tudja feledni a sok-sok éve meggyilkolt lányát…

Connor azt hiszi, visszakapja egykori barátnőjét…

Minden mindennel összefügg, és bár a csattanót elég hamar kitaláltam, mégis élvezettel olvastam az életekről.

Még több Moriartyt fogok olvasni.

Advertisements

Leave a comment

Filed under ausztrál, svédül

M. L. Stedman: The Light Between Oceans

covers_311499Hogy micsoda kincsekre lelek a könyvespolcomon! Ezt is már két éve hozta a bookdepo, és nyaralás előtt eszembe jutott, hogy valami szerelmesre vágyom (mert fogalmam sem volt róla, milyen is ez), meg hogy ott is lesz világítótorony, ahová megyünk, pont tökéletes.

Nem is olvastam el, miről is szól, úgy vagyok mostanában vele, hogy inkább lepődjek meg.

Meg is lepődtem. Valami szerelmes, szívszakasztó limonádét vártam. Volt szerelmes is, meg szívszakasztó is, de limonádé nem.

Az első világháborúból visszatérő Tom világítótorony-őrként kap állást. Háromévente szállhat partra, és hamarosan talál maga mellé feleséget is, Isabelt, aki követi a szigetre. Minden vágyuk egy gyerek, de sajnos nem jön össze sehogy sem.

Mígnem aztán egy csónak sodródik a szigetükre, benne egy kisbabával.

Morális dilemmák, mennyire igazságos/igazságtalan az élet, mit tehetünk meg, és mennyi bűnhődés jár érte.

Alig tudtam letenni.

Ki tudja, mennyi kincs van még a könyvespolcomon, szentisten.

 

Leave a comment

Filed under angolul, ausztrál, merengős, szomorús

Fran Cooper: These Dividing Walls

covers_482309Hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás a londoni reptéren. Akárhányszor valami londoni reptérre vetődök, elkövetek ilyeneket.

Csak úgy felkaptam, mert tetszett a borító, és aztán a fülszöveg is, szeretem a házakról és lakóikról szóló történeteket.

Aztán valami egész mást kaptam, mint amit vártam.

Párizs, nyár, dögmeleg. Ide érkezik egy családi tragédiából felépülni Edward Angliából, egyik barát-barátnője lakásába. A lakók között van a lány nagynénje az antik boltjával, a hűtlen, kimázolt házmesternő, a megfáradt családanya, és a rasszista férfi, a közös képviselő, aki felháborodik, hogy egy muszlim pár akar az üres lakásba költözni.

Nem mellesleg beállt a szélsőjobboldali tüntetők közé egy terrorcselekmény után…

Milyen befolyással van ez a lakók életére, és Párizs életére?

Nagyon nem ezt vártam, ezért nem is tudom megmondani, valójában tetszett-e vagy sem…

 

 

 

Leave a comment

Filed under angol, angolul, kortárs

David Szalay: Minden, ami férfi

covers_433662A tavalyi könyvfesztiválon volt szerencsém találkozni David Szalay-val, megvettem és dedikáltattam a könyvét, végighallgattam egy beszélgetést. Mégis jó egy év telt el megint, mire kézbevettem magát a könyvet.

A Minden, ami férfi, tulajdonképpen 9 novellából áll, mindegyik központi szereplője egy férfi, 17-73 éves kor közöttiek, egyre idősödnek, és mind máshol vannak, mint az otthonuk. Más konfliktusok, problémák, más élethelyzetek, életkorok, más gondolatok.

Nagyon szerettem olvasni, kellemes volt, hogy bele tudtam merülni egy-egy férfi történetébe, általában igyekeztem egyben végigolvasni őket.

Ugyanakkor, bár nem rég tettem le, nehezen idézem fel mindegyiküket, holott csak kilencről volt szó. Ha végiglapozom, és meglátom a neveket és helyszíneket, fel tudom idézni.

Nem vidám olvasmány ez annyira. Egyikük sem igazán boldog az életében, nem a felhőtlen korszakukat élik, néha úgy érzem, túl egysíkúak voltak.

Minden, ami férfi… kicsit összetettebbre vágytam. Vagy nem összetettek a férfiak? 🙂

Leave a comment

Filed under kanadai, kortárs, lélektan, magyar, novella

Christer Fuglesang: Rymdresan

Christer Fuglesang Svédország egyetlen űrhajósa. Körúton van az iskolákban, és covers_491481előadásokat tart az űrhajós életről.

A mi iskolánkba is eljutott, elmesélte, hogy lett űrhajós, hogy 14 évnyi képzés után mehetett az űrbe, mutatott filmeket, képeket, érdekeseket mesélt. Annyira beleéltem magam az elbeszélésébe, hogy bár régebben én is űrhajós akartam lenni, egész klausztrofóbiám lett, mikor a rakétakilövést mutatta. A végén rohantam ki a napra.

De megtudtam, hogy írt gyerekkönyveket is, meg is néztem a könyvtárban, és még aznap kivettem, aztán jóformán egy reggeli mellé kiolvastam.

Több részes sorozat első kötete ez, az Űrutazás, Markus és Mariana, egy testvérpár kalandjai Albert bácsikájukkal (aki meglepő módon igencsak hasonlít Einsteinre). Ezúttal egy rakétát épített, és még aznap délután elindulnak az űrbe, de vacsora előttig visszaérnek, elvégre másképp telik majd az idő.

Kissé gyorsan történtek az események, volt itt minden, bolygók, fekete lyukak, egér, aki véletlenül velük jött… és bár némiképp valószerűtlen (esetleg érdemes fejezetenként felolvasni esti mesének :), mindenképpen pozitív, hogy a végén van egy függelék, ahol mindent megmagyaráz részletesebben.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, kaland, mese, scifi, svéd, svédül

Sara Bergmark Elfgren: Norra Latin

Borítószerelem! Fogalmam sem volt, miről szól ez a könyv, sőt, arra se figyeltem fel, hogy az írónő az, aki A kör-ben is közreműködik (amit még nem olvastam, de majd most), egész egyszerűen megláttam, mikor ősszel kijött, és azonnal szerelembe estem vele, ezt nekem el KELL olvasni.

Mindig sorok álltak rá a könyvtárban, gondoltam megvárom, míg lecseng, mígnem egy nap egy könyvtári happening után kijöttem a teremből, és ott üldögélt két példányban a polcon. Le is kaptam az egyiket.

Szép nagy tégla. És bár a szép nagy téglákat nem szeretem sokáig olvasni, ezt imádtam, és nem akartam, hogy vége legyen.

Lássuk csak: szemszögváltós a történet, és a végével kezd, hogy legyen min izgulnunk végig – persze a kulcsmomentumban abbahagyja a mesélést, és visszaugrik az elejére.

A Norra Latin iskola egykor egyike volt Stockholm patinás gimnáziumainak, ma azonban konferenciaközpont. Az írónő az előszavában ezt el is mondja, valamint azt is, hogy ezért is választotta helyszínéül, hogy valós legyen, de mégse: a regényben az iskola ma is iskolaként működik.

Körülbelül a jelenben járunk, két főhősnőnk a drámatagozaton kezd.

Clea stockholmi, anyja híres színésznő, ő is már több szerepet kapott filmben és színházban. Simán bekerül, népszerű, rögtön a vezető elitbe kerül.

Tamar grúz család gyermeke, akik Svédország közepén, Östersundben élnek. Arról álmodik, hogy színésznő lesz, és nagyon szorongva érkezik a felvételire. Mint szorongó diák, magában könyörög, hadd kerüljek be, bármit megtennék érte… 

És csodák csodája, valaki meghallja a kérést. Tamar bekerül, de nem lesz népszerű, az osztály jóformán minden indok nélkül kirekeszti. Nem érzi jól magát, mígnem az a valaki, aki meghallotta a kérését, újra kapcsolatba lép vele, és szívességért szívességet vár.

Varázslatos, mágikus, szellemekkel teli, izgalmas, és mégis valóságos tud lenni egyszerre.

Állítólag sorozat lesz, hát majd elválik, mivel ez nemrég jelent meg, egyelőre nem beszél róla senki. Addig is ott van nekem A kör trilógia, amit eddig miért is nem olvastam…?

Leave a comment

Filed under ifjúsági, svéd, svédül

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Nem is tudom, mi ragadott meg a könyvben. Hogy valaki olvasta, és megtetszett a címe? covers_454601De várólistára került, aztán pedig el is olvastam. Mostanában nem nagyon szoktam a fülszövegeket elolvasni, hagyom, hogy meglepjen a könyv. Meg is lepett.

Én valami Rosie-projekt szerűséget vártam, vagy valami chicklitet, de ezt pont nem.

Eleanor Oliphant 30 éves, köszöni, jól van, bár többnyire senkit sem érdekel, hogy van. Szürke kisegér, évek óta ugyanannak a cégnek az irodistája, arcát sebhely csúfítja, amiről nem is szokták megkérdezni, honnan van. Nem is baj, az élete óramű pontosságával ketyeg, ugyanazon ebédek és vacsorák, alkoholmámoros, magányos hétvégék, mert addig se kell a múltra gondolni. Csak mikor szerdán telefonál anyuka. Aki gonosz.

A véletlen aztán úgy hozza, hogy Eleanortól mégis lesz, aki megkérdezi, hogy van, akit érdekel is a válasz, és Eleanor értetlenül áll a helyzet előtt: lehet őt kedvelni? Lehet vele törődni?

Esetleg eljött az idő szembenézni a múlttal?

Nagyon tetszett, és a hatása alá kerültem, ha nem olvastam is rajta gondolkodtam, ilyen pedig mostanában ritkán adódik.

Egyedül a borítót nem értem. Az ananászt még csak-csak, de a többit?

Leave a comment

Filed under kortárs, merengős, skót