Astrid Lindgren: Krigsdagböcker 1939-1945 (Háborús napló)

covers_470684Astrid Lindgren 1939-ben még nem az az Astrid Lindgren, akit mindenki ismer. Még nem igazán kezdett el írni. A második világháború alatt készült el a Harisnyás Pippi. A naplóban kis betekintést nyerhetünk az irodalmi pályája kezdeteibe is.

Astrid Lindgren 1939-ben annyi idős, mint én most (aki kíváncsi hamar megöregszik guglizza meg). Családanya, két gyereke van.

Astrid  pedig naplóírásba fog, követi az eseményeket, olvassa az újságokat. Ami azért nagy szó, mert Svédország ugye semleges. Már 1939-ben mindenki kezdte bespájzolni a teát, kakaót, kávét, cukrot, tisztítószereket.

Bár Svédország semleges, a háború igenis érinti őket: A norvégoknál Quisling ügyei túl közel vannak Svédországhoz, aztán kénytelenek csapatokat, vonatokat átengedni magukon, jegyre adják a tojást, kenyeret. Mozgósítják a férfiakat.

Mégis olyan éles a kontraszt. Meg is jegyzi többször is Lindgren, hogy micsoda kegy, hogy születésnapot lehet ünnepelni, tortát enni, biciklit venni a gyereknek, miközben a világ darabokra hullik. De valahogy őt is mintha érdekelné, és mintha nem. Egyik sorban még a hadieseményekről tudósít, újságkivágásokat ragaszt a naplójába, és megbotránkozik a zsidókkal való bánásmódon, a következőben piknikezni megy a családdal, mindenféle átmenet nélkül.

A kötet nagyon szép és igényes svédül – magyarul még nem volt a kezemben, de gondolom, ugyanolyan. Éves bontásban vannak benne a naplóbejegyzések, néha kapunk egy-egy fényképet is a Lindgren családról. Az évek végén másolatokat kapunk a naplóoldalakból, egyrészt a kézírásával, másrészt az általa válogatott korabeli újságcikkekből, amiket a naplóba ragasztott. A naplóbejegyzések mellett oldalszám mutatja, hol találjuk adott oldalt a mellékletben – okos!

Egyszóval élvezet volt olvasni, érdekes, informatív és mégis személyes beszámoló a második világháborúról, egy semleges ország szemszögéből. Külön érdekesség, hogy az író lánya írt hozzá utószót, aki öt éves volt a háború kitörésekor. Ő is megjegyzi, hogy bár gyerekként azt hitte, minden szülő írogat és újságokból vagdos ki esténként, az igazság mégis az, hogy Astrid Lindgren különleges volt ilyen szempontból, hogy egyszeri háziasszonyként ennyire foglalkoztatták a történtek.

Melegen ajánlom, élvezetes olvasmány.

Advertisements

Leave a comment

Filed under önéletrajzi, háború, igaz, svéd, svédül

Szabó Magda: Csigaház

Egy álmatlan hajnalon, olyan reggel fél öt-öt között levettem a polcról ezt a könyvet, és covers_516934mire indulni kellett munkába, ki is olvastam.

Jézuska nem lepett meg vele nagyon, hogy ezt hozta karácsonyra, ismerem már, hogy ilyesmiket hoz nekem 🙂

A történet maga nem rossz, csak olyan érzésem volt végig, mintha valaki kitépte volna a könyvem elejét és a végét. Nem volt elég háttérismeretem, és a végén sem tudtam igazán, hogy most akkor mi van. Érdekelt volna részletesebben, hosszabban az egész.

Töredéknek tűnik nekem.

A kiadás meg botrányos, ha már beletettek oldalakat a kéziratból, miért nem lehetett a mellé az oldal mellé tenni, amelyiken a tényleges szöveg van? Miért kellett ilyen össze-vissza? Annyival igényesebben is meg lehetett volna oldani.

Leave a comment

Filed under kisregény, magyar

Paulon Viktória: A topolai mozi titka

covers_511181Egyik karácsonyi kívánságkönyvem volt ez, vártam nagyon, mit alkot ismét az írónő. A Kisrigókat blog formájában is követtem, ott tudtam, mire számíthatok. A könyv megjelenése előtt facebookon már bemutatta a szereplőket, és ezen a szép napon, amikor is munka helyett az idegbecsípődés a kanapéhoz kötözött, ki is olvastam egyben.

Topola vidám hely, virágzik a vadalmafa, a cukrászdában mindig friss a linzer és tökéletes a hab, a pékség termékeinek nincs párja, mindenki ismer és szeret mindenkit.

Igen ám, de az új mozi megnyitójára készült filmet valaki megvágta, és fenyegetést tett bele! Félelmet és reszketést ígér Las Vegasnak Topolának!

Nyomozómunkába fog hát az ifjúság valamint Janka, aki már 100 éves is elmúlt, hogy kiderítsék, ember áll-e a dolgok hátterében, vagy a legendás vakondmanók?

Közben néhányan eltűnnek…

Krimi, izgalom, barátság, konfliktusok, kedvesség.

Kérek vakondmanót.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, kortárs, magyar, mese

Philip Pullman: La Belle Sauvage

Mja.

covers_458578Vártam ezt a könyvet, meg is vettem e-ben még anno, mikor megjelent, aztán tologattam. Most decemberben kedvet kaptam ehhez az univerzumhoz, még fontolgattam is, hogy előtte újraolvasom Az Úr Sötét Anyagai trilógiát, de aztán lebeszéltem magam, annyit szeretnék olvasni, miért olvassak újra (meg milyen jól is tettem, múltkor is, mikor elővettem, ráuntam, és csak szenvedés volt belőle, és mire a végére értem volna, biztos nem izgatott volna tovább ez a kötet). Inkább elolvastam némi tartalomösszefoglalót, hogy emlékezzek, aztán belevágtam ebbe.

Annyit tudtam, hogy Lyra babakoráról szól, többet nem nagyon, nem is néztem utána. Jól rákészültem, évkezdő olvasmány, aztán baaaah. Alig haladtam. Untam. Lassú volt, vontatott, semmi nem történt, és ami történt, abban is igen kevés logikát véltem felfedezni. Tudom, hogy trilógiának készül, biztos minden meg lesz magyarázva (remélem az is, hogy két főhősünk miért tűnt el a következő trilógiából, mint szürke szamár a ködben), de sajna gyengének érzem így is. Az első rész felvezet naaagyon hosszan valamit, aztán a másodikban hirtelen csomó (számomra) értelmetlen és összefüggéstelen jelenet, hirtelen végkifejlet, negyed oldalban összecsapott lezárás.

Ki a gonosz és miért gonosz? Mitől ilyen fontos Malcolmnak Lyra? Mi ez a nagy suskus a háttérben, és tényleg miért, ó miért nem kapunk legalább valamire magyarázatot, hogy az ember azzal zárja be, hogy “Aha!” és várja a következőt.

Amúgy nem öreg Pullman bácsi ahhoz, hogy trilógiákat írkáljon? Vagy már kész az összes, csak lassan, egyesével adja ki?

Leave a comment

Filed under angol, fantasy, ifjúsági

2018-as évértékelés

Nem is tudom, írtam-e valaha évértékelést, mi több, ellenőrizni sincs kedvem. De írni viszont lett, szóval lássuk.

A moly szerint 90 könyvet olvastam az idén (plusz egy meg-nem-jelentet előolvastam, arról nem írtam, for obvious reasons). Ez cirka 25.000 oldal, ami azért elég jó.

Kihívásokon is részt vettem, sikerült teljesíteni a következőket (csak azokat sorolom fel, amelyek erre az évre szóltak):

– Új vizeken – 18 számomra eddig “ismeretlen” író könyve. Olyané, akitől még eddig nem olvastam. Év végén felpakoltam a maradékot is, így lett 43, az a 90 majdnem fele, tök jó, hogy nem csak a régi megszokottat olvasom.

– Olvassunk együtt kortárs magyar műveket – 13 darab kortárs mű, az elmúlt 8+1 évből. Ennek örültem, mert olyan kevés kortárst olvasok, főleg, ha magyar.

– Várólistacsökkentés! Huhú! Harmadszor mindössze, és ráadásul MÁR december közepén elkészültem, nem szilveszter estéjén.

Sajnos túl sok kihívásra jelentkeztem fel jövőre is, de próbálom magam nem stresszelni miattuk.

Sokat olvastam kindle-ön is, a sötét svéd tél ezt tette velem, szívesebben üldögéltem bárhol, és olvastam, mint hogy lámpát vadásszak. Ezért az idei várólistacsökkentésre tettem jócskán e-könyveket, amiket csak halmozok, de sosem olvasok.

46 papírkönyvet szereztem 2018-ban, ebből 23 ajándék, az pont a fele. E-könyveket inkább meg se számolom.

Az év legjobbjai:

Lionel Shriver: The Post-Birthday World – pont, amikor olvastam, tele voltam hasonló kétségekkel, mint a főhős, de már elmúlt, viszont akkor sokat jelentett “osztozni” valakivel.

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van – ebbe véletlen botlottam bele, de nagyon tetszett. A párom nem tudta, hogy olvastam, és megvette nekem angolul karácsonyra, nem is baj, nagyon örültem, hogy így ismeri az ízlésem.

Sara Bergmark Elfgren: Norra Latin – iskola, színjátszás, kísértetek, minden benne volt, lekötött.

Karina Yan Glaser: Vanderbeekers-sorozat – bűbájos család kalandjai

M. L. Stedman: The Light Between Oceans – nem olvastam a fülszövegét, talán ehhez tartanom is kellene magamat, ugyanis így annyira meglepett a cselekmény, mert annyira mást vártam, hogy alig tudtam letenni.

Liane Moriarty: Öppnas i händelse av min död – izgalmas, mégis hétköznapi

Colleen Hoover: It Ends With Us – egy kihívás kapcsán vettem a kezembe, valami lazát vártam, de valami egész mást kaptam

Sofia Lundberg: Den röda adressboken – hát ez végtelenül kedves volt és szép

 

Még többet is sorolhatnék, például a Humans of New York és Post-Secret könyvek is nagyon tetszettek.

 

2019-es tervek? Főként az, hogy ne stresszeljem magam kihívások miatt, olvassam, ami jólesik, amikor jólesik. Az is bevált, hogy egyszerre csak egyet. Meg talán kevesebbet akarok kölcsönözni idén, jó lenne a sajátjaimat olvasni. A szokásosak, mi? Közben máris stresszel, hogy már negyedik napja olvasom az aktuális könyvemet… hehe.

Leave a comment

Filed under rólam

Josie Silver: One Day in December

2018. utolsó (hivatalos) olvasmánya volt ez, és ilyen címmel illik is kiolvasni még covers_523314decemberben. Története van, hogyan jutottam a könyvhöz. Ősszel kissé el voltam kámpicsorodva, semmi különös nem történt, csak úgy döntöttem, meghívom magam dolgokra, hátha attól felderülök. Ezért rendeltem egy bookfulness ládát, merő kíváncsiságból. Már azt hittem, elfelejtették, de aztán csak megjött. Megérte várni rá.

Volt benne csoki, kézkrém, tea, és két kézmelegítő, amit mintha kitaláltak volna, mostanában nagyon szokott fázni a kezem. Örültem is neki nagyon. statements_1200854

A könyv meg aztán még sokkal jobb volt, magamnak sem választhattam volna jobbat.

Állítólag ez volt az év karácsonyi feelgoodja, és hát úgy valahogy.

10 évvel a jelenhez képest kezdődik a történet. Laurie karácsony előtt hazafelé tart a busszal, mikor az egyik megállóban meglát egy olvasó fiút. Aki felnéz, találkozik a tekintetük, villámcsapás és miegyéb, de egyikük se száll se le, se fel.

A következő évet Laurie azzal tölti, hogy a buszos fiút keresi, ebben segítségére van lakótársa és legjobb barátnője, Sarah is. A keresés sikertelen, egész addig, míg Sarah egy nap haza nem hozza bemutatni az új barátját, Jack-et… aki, hm, hát gondolom, kitaláljátok.

A következő 8-9 évet hol Laurie, hol Jack nézőpontjából láthatjuk, kapcsolatok, barátságok, szerelmek, ki nem mondott szavak.

Nagyon szerettem olvasni, tényleg karácsonyos is volt, meg nem is, chicklites is, de nem túlzásokba esve, és amolyan szép, kedves, emberi.

Láttam, készül idénre az írónő új könyve, azt feltétlen be fogom szerezni.

Leave a comment

Filed under angol, angolul, chicklit, Uncategorized

Kertész Erzsébet: Zöldfa utcza 38.

covers_12113Kertész Erzsébet önéletírását felvettem a jövő évi várólistacsökkentésemre, így mikor karácsonyra hazatértem, és megláttam a polcon ezt a könyvet, gondoltam bővítem az eddigi olvasmánylistámat.

Veres Pálné életéről szól ez a könyv, és ha csak arról szólt volna, nagyon izgalmas, érdekes olvasmányként könyveltem volna el és tettem volna vissza a polcra olvasás után.

De sajnos nem csak arról szólt. Ami valóban Veres Pálné, a nőképzés és az iskola felállítása volt, belefért a könyv egyötödébe. A maradék a kor politikája, és nem csak az, ami ezzel összefügg, hanem az összes, meg egy csomó más akkori személy: Kossuth, Madách, Jókai. Ez persze nem lett volna baj, de úgy éreztem, kibillent a mérleg, és túl sokat hallunk másokról, és szinte semmit Veres Pálnéról.

Sajnáltam, mert így nem igazán kötött le, és bár sok újat megtudtam belőle, egyáltalán nem ilyesfajta várakozással nyitottam a könyvet.

Ami ténylegesen Veres Pálnéról szólt, az nagyon érdekes és izgalmas volt, bár úgy éreztem ott is, talán jobban el lehetett volna mélyülni a témában, milyen tantervük volt, miért pont olyan, és a többi.

A könyvben korán férjhez ment és elkerült testvéreiről is szívesen hallottam volna még.

Leave a comment

Filed under életrajzi, csíkos, igaz, magyar