Varró Dániel: Szívdesszert

Varró Dani itt-ott előforduló írásait én nagyon szeretem, ezért határoztam el magam, covers_380187hogy be akarok szerezni tőle egy kötetet is ezúttal.

Első körben erre esett a választásom, mert annyira tetszik a címe, és kíváncsi voltam, mit tud egy verseskötet ilyen címmel.

Vegyes érzelmeim vannak. Voltak benne fájósak, szépek, és voltak benne nem olyan különösek is, így az összhatás a végére az lett, hogy jó, jó, de valami nekem hiányzik.

Például a fülszövegben ígért szerelmesség, hogy Varró Dani szerelme milyen szép. Volt, ahol megcsillant, persze.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, vers

Stephanie Perking: Anna and the French Kiss

covers_112677Én nem tudom, ciki-e, de engem még mindig annyira de annnyiiiiiraaaaa el tudnak varázsolni ezek az ifjúsági romantikus regények!

Főleg, ha iskolában is játszódnak.

Anna Oliphant (jó, ezt a nevet nem tudtam elfogadni) apja egy zsékategóriás Nicholas Sparks, de hogy megmutassa a külvilágnak, hogy milyen jó apa és mennyi pénze van, Atlantából Párizsba küldi a lányát egy évre, a School of America in Paris, azaz SOAP-ba.

Bentlakásos suli, Anna ráadásul franciául se tud, és 18 éves létére bömböl, mikor a szülei eltűnnek, mint szürke szamár a ködben.

Szerencsére a szomszéd szobából a segítségére siet Meredith, akinek hála bekerül egy baráti társaságba, ahonnan úgyis hiányzik egy fő, mióta végzett az iskolában.

Ebben a társaságban található Étienne St. Clair is, az angolakcentusú, francia nevű, amerikai fiú.

Asszem a többit ki lehet találni.

Olyan jó vooooolt!

Leave a comment

Filed under amerikai, angolul, chicklit, ifjúsági

Arto Paasilinna: Kollektivt självmord

Egyik kedves volt kolleganőm, akivel azóta is összejárok, ajánlotta ezt a könyvet nekem. covers_445734.jpgAz íróról már hallottam, népszerű, finn.

Kollektív öngyilkosság, szól a cím, az ember valami sötétet vár természetesen, és mégse azt kap, mit kap helyette?

Egy busznyi finnt, akiket összeköt az, hogy mind öngyilkosok akarnak lenni. Az egyikük nagy ötlete volt, mikor találkozott egy másikkal, közvetlenül mindkettejük öngyilkossága előtt, hogy fel kellene kutatni minden finnt, akiket foglalkoztat az ilyesmi, tartani egy szemináriumot nekik, majd útrakelni, és ha már, akkor csinálják stílusosan, legyen együtt öngyilkosok.

Olyan humorral adja ezt elő, hogy az ember meg is feledkezik arról, hogy mennyire kemény témát is feszegetünk itt. Mi késztet valakit arra, hogy öngyilkos akarjon lenni? Hát arra, hogy élni akarjon?

Nagyokat nevettem, de néha azért alaposan elgondolkodtam.

Leave a comment

Filed under finn, humor

Lackfi János: Szerelmi nyomozás

covers_412740Ezt a könyvet megkapta a keresztlányom, én meg nagyon kölcsön akartam kérni tőle, de mikor kiderült, hogy magával viszi nyaralni, mit tehettem, kénytelen voltam megvenni.

Bálint, aki csak a regény közepétől szerelmi nyomoz, nagyon jófej srác, meg az osztálya is igen jópofa. Falra másznak, dobolnak, szerelmesek, osztálykirándulnak, eltévednek, egyszóval átlagos osztály, átlagon felüli mesélésmóddal.

Aztán meg ugye, mi lesz, ha Bálint talál egy cetlit, miszerint valaki úgy véli, ő helyes…

Tetszett, hogy Bálint intelligens és kedves, meg úgy az egész, még így sok évvel az iskola után is.

De hát én mindig is mondtam, hogy ezért lettem tanár, hogy ne kelljen abbahagynom az iskolába járást.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, kortárs, magyar, Uncategorized

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó

A szülinapra utólag bezsebelt könyvek egyike, Bp-Stockholm között elfogyott a Bezzeg azcovers_443825 én időmben, Stockholm-Umeå között, várakozási idővel egyetemben, majdnem a végére értem ennek is, megfejelve egy Szabó Magda csokival, amit a PIM-ben kaptam anyukámtól.

Hát a Puszi, Erzsi legyen szíves bújjon el, arról nem is beszélve, hogy esetleg tán befolyásolta az íróját ez a mű?

Évuka szintén egy bűnrossz cicus, aki viszont elismer annyit, hogy emberek nélkül semmire se menne, kinek mondaná tollba a megemlékezéseit, bánatát, arról, hogy a Gazda, aki lírikus, micsoda szavakat használ, mikor ő véletlenül ide-odahányt?

Ezért is jobb átjárni az erkélyhídon a szomszédékhoz, akiktől bár tart egy kicsit, mégiscsak nyugodalmas ott. A szomszéd erkélye mindig zöldebb, ugye.

Annyira bájos, és annyira örülök, hogy én még találkozhattam Szabó Magdával, és a klasszikus cicafejet belerajzolta az egyik könyvünkbe.

Leave a comment

Filed under magyar

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei

covers_381782.jpgAnyukámtól kaptam ezt a könyvet még karácsonyra, és idegenkedve nézhettem rá, mert aggódva kérdezte, nem jó? Nem az, hogy nem jó, de a Harry Pottert kivéve minden más boszorkányos könyvtől idegenkedtem eddig. Valahogy nem.

Aztán most, mikor nyaraltam otthon, elővettem ezt, mert nem is hoztam magammal. Elfogyott hamar, egészen érdekes kis történetfüzér volt ez Sárosi Felíciáról, még ha olyan hajde sok boszorkányság nem is volt benne. Az életmód és a városok bemutatása tetszett nagyon, a történelmi kor, Mária Terézia, meg az egész hangulat igen jóra sikeredett, pozitívan csalódtam hát benne, mi több, még hiányoltam is a boszorkányokat.

Felícia nagynénjét ítélik el boszorkányságért a történet elején, őt pedig kezdi foglalkoztatni az öröksége: tényleg boszorkány ő is? Kitől tanulhatna?

Szerez is mestert egy javasasszony személyében, aki a Gellérthegyen lakik, aztán mikor a néni menekülni kényszerül, valamelyest ő veszi át a helyét. Közben férjhez megy, Bécsbe kerül, és maga Mária Terézia is felfigyel rá. Röviden ennyi a történet, Felícia húdenagy szerelme meg inkább zavart, semmint eltöltött romantikával.

Leave a comment

Filed under kortárs, magyar, történelem

Guy de Maupassant: Korzikai történet

covers_59034.jpgKihívásra kellett XIX. századi francia, először Vernére gondoltam, de aztán meg arra, hogy annyi mindent olvastam tőle, és még a végén csalódást okoz nekem felnőtt fejjel, amit felső tagozatban letenni se bírtam. Aztán bevillant, hogy hát de hát volt egy Maupassant a szüleim polcán, tőle még úgyse olvastam, így most mikor hazamentem, el is olvastam.

Nem tudtam, mire számítsak. Novellákat kaptam, vagyis inkább anekdotákat, csattanós történeteket, francia népmesékre hasonlító sztorikat, pajzánságokat, kellemes humort.

Tehát Maupassant-t feltétlen szeretnék még olvasni, ha mindene ilyen.

Leave a comment

Filed under francia, novella