Az már többször is bebizonyosodott, hogy kedvelem Liane Moriarty-t. Ezért nem is nagyon olvastam a fülszöveget, csak úgy belefogtam a könyvbe.
Meg is lepődtem, mert valami romantikus évfordulóra számítottam, de aztán semmi ilyesmi nem érkezett, ellenben sokkal jobb!
Egy elképzelt, Sydney közeli folyón levő szigeten él egy család, akik már generációk óta ott élnek. Idilli hely, és a nem ottani lakosok nem is maradhatnak a szigeten éjfél után.
Itt él a “Munro Baby”, az immár nagymama Enigma, akit a szigeten élő két nővér, Connie és Rose találtak csecsemőként, mikor átmentek a szomszédokhoz kávézni. A szomszédokat elnyelte a föld, ők pedig befogadták a csecsemőt. Mivel az emberek imádják a titkokat, erre remek businesst alapoznak a hölgyek, turisták, satöbbi.
Ide csöppen be Sophie, az egyik családtag exe, és hirtelen szigetlakó válik belőle és egyből rájön, hogy itt valami nem stimmel.
Végigkövetjük a családtagokat, az érzéseiket, a személyes kis tragédiáikat.
Összetett és érdekes könyv, még akkor is, ha a nagy rejtély megoldására én elég hamar rájöttem.
Vikingleány olvas 