Bár kissé kétkedve néztem anyukámra, mikor kibontottam a karácsonyi csomagból, valahogy izgatta a fantáziámat. Mondjuk azért nem felejtem el, hogy azt mondta „Negyvenes korosztály, az a tiéd!”. Kikérem magamnak 😀
Férfi főhős ide vagy oda, végül igencsak ráismertem a korosztályos problémákra. Barna nem érzi magát jól a bőrében, baja van mindennel, munkával, családdal, tömegközlekedéssel, emberekkel, csak úgy szokásosan. Aztán egyszer csak kapuzárási pánikba kerül, tesz néhány meggondolatlan döntést.
Kissé misztikusan pedig visszatalál a gyerekkori traumájához, és ott kap egy lehetőséget arra, hogy megnézze, milyen lenne az élet, ha leélné “még egyszer”. Tényleg jobb lenne egy alternatív valóság? Vagy tényleg csak arról van szó, hogy soha senkinek nem jó semmi.
Aztán jó volt nosztaligázni is a nyolcvanas években. Ráadásul honvágyam lett. A szirupos befejezés helyett is valami sokkal jobbat kaptam.
Vikingleány olvas 