Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota

Várólistacsökkentés/6 (megint elmaradtam, jegyzem majd a korábbi olvasásokat is).

Meglepődve látom, hogy A köd trilógiája első részéről nem írtam anno. De mindegy is, elvégre nem összefüggő történetről van szó.

Ezúttal Kalkuttába utazunk, ahol egy csoport árva a 16. születésnapjához közeledik, amikor is vár rájuk az élet, megszűnnek az árvaház lakói lenni. Köztük van Ben, aki drámai körülmények között érkezett meg az intézménybe a történet elején. Egy gyilkostól menekítették őt és az ikertestvérét, akinek a szülei is áldozatul estek.

A gyilkos persze nem nyugszik, várja nagyon, hogy betöltsék a 16-ot a gyerekek, és lecsaphasson. Felbukkan az ikertestvér is, elég hamar kiderül, hogy közük van egymásnak, aztán a csapat gyerek a rejtély nyomába ered.

Izgalmas, érdekes, néhol kissé kiszámítható. Korai Zafón, ráadásul ifjúsági.

Egyébként felfedeztem, hogy az Elfeledett könyvet temetője sorozatot a felénél abbahagytam, lassan újra kellene olvasni az egészet.

Leave a comment

Filed under ifjúsági, spanyol, mágikus realizmus

Leave a comment