Várólistacsökkentés/2
Bajor krimi, egy unott rendőrrel, aki az apjával és a nagymamájával él (nem is tudom, hány éves lehet, 35-45 közötti talán?), aki minél kevesebbet akar csinálni, és minél többet enni.
Nagyon átjött a kisvárosi életérzés, a mindenki ismer mindenkit, a kocsma mint a falu központja. Szóval tetszett, és jó volt a humora is. Inkább humoros könyv, semmint vérbeli krimi, mindenkinek minden világos, csak Franznak nem, és mikor mégis jó irányban kapisgál, mindenki lehülyézi.
Örültem annak is, hogy végre nem angolszászok írnak ilyen krimit, hanem a németek. Valahogy kicsit más lesz tőle az egész hangulat.
A szereplőgárda is szeretnivaló, a nagyi természetesen a legjobb, de a vízt és fűtést szerelő Flötzinger is csúcs, na meg a Franzot alaposan kiosztó Susi, a feleségszédelgő báty, ésatöbbi.
Megfelelő hangulatban mindenképp olvasok még a sorozatból.
A lapockáján egy tetoválás Nagyit ábrázolja. Kétszer is megnézem, de nincs kétség: ez a Nagyi. Nem a szokásos kontyba tűzött hajával ugyan, hanem leengedett hajjal, ahogyan reggelenként kinéz, de azért kétségtelenül ő az. Fel kell tennem magamnak a kérdést: ugyan mi okból tetováltatta a hátára Neuhofer szomszédja a Nagyit?
– Mondja, mi ez a szépség itt a hátára tetoválva? – kérdezem, mert nem akarom rögtön a Nagyira terelni a szót.
– Nem tudja?
Olyan arccal néz rám, mintha azt kérdeztem volna, mi a neve a bolygónak, amelyen élünk. Megrázom a fejem és szinte már kínosan érzem magam.
– Hát Gandalf!
Szóval Gandalf. Bólogatok.
Vikingleány olvas 